Budapesti Napló, 1900. április (5. évfolyam, 90-118. szám)
1900-04-01 / 90. szám
Budapest, 1900. Vasárnap, április Ötödik évfolyam. 90. szám. BUDAPESTI NAPLóI Szerkesztőség és feladóhivatal. Főszerkesztő: József-körút 18. VÉSZI JÓZSEF. Felelős szerkesztő: Kiadja: BRAUN SÁNDOR. A SZERKESZTŐSÉG Egész évre 28 k., (14), ma évre 14 k., (7), 17 k., (3,60), egy hónapra 20. 40 fillér, (1.20 Egyes szám Budapesten 8, vidéken 101 „Kálvinista ultramontánok Budapest, március 31. (K.) Azért a kifejezésért, amelyet ime porkoláb idézőjelek közt viszünk a bírói szék elé, Eötvös Károly ma szigorú törvényt ül fölöttünk az újságjában. Azzal vádol, hogy megbélyegeztük vele a protestánsokat. A vádra azonban egy igazságtalan névelő csúszott bele s csak ezt kifogásoljuk, mert egyébként a megbélyegzés szándékát vád nélkül is beismerjük. De mi csak protestánsokat bélyegeztünk meg és nem a protestánsokat. Olyan ostobáknak ugyanis még Eötvös Károly se hihet bennünket, hogy például Szilágyi Dezsőt, Tisza Kálmánt, Hegedűs Sándort, Darányi Ignácot és, hogy ő se hiányozzék a sorból, Eötvös Károlyt akartuk volna kálvinista ultramontánoknak bélyegezni. Az ember és az újság ugyan elvetheti néha a sulykot, de ennyire talán még sem. Mi legalább még nem vesztettük el ennyire az egészséges mértékünket. Ám bizonyos protestánsokat igenis meg akartunk bélyegezni és bizony nem a hajlandóságunk volt nagyobb erre a feladatra, hanem a szükség. Kellett a bélyeg, ha talán világosabban illett volna is beszélnünk, nehogy szavunkat olyanok vegyék magukra, akiket nem akartunk bántani. Hát most majd világosabban beszélünk. Méltóztassék tudomásul venni, hogy Eötvös Károlyra és az ő újságjára nem gondoltunk, mikor kálvinista ultramontánokról beszéltünk. De igenis gondoltunk báró Bánffy Dezsőre és arra az újságra, mely nem csinál belőle titkot, hogy a főudvarmester úrgusztusához kivan igazodni. Míg ez az újság beérte azzal, hogy oppozíciót csinál a mai kormánynak, az ördögnek se jutott eszébe, hogy kifogásolja. Opponálni ugyanis szabad, ha komoly okból teszi valaki, vagy ha kicsinyesből. Elvégre a gusztusokat nem illik szabályozni. Kinek a pap, kinek a papné. És ha valakinek báró Bánffy Dezső inkább kell, legyen neki az ö ízlése szerint. De ez az újság, úgy látszik, hetek múltán kifogyott a kritizálható thémákból s utóbb valami speciális módot eszelt ki a támadásra. Ahogy más újság rovatot nyit a törvényszéki tárgyalásoknak, a rendőri eseteknek, a személyi híreknek, a parlamentnek és így tovább: a főudvarmester kedvéhez igazodó újság külön rovatot nyitott a protestáns ügyeknek. Hogy ez újságteknika kérdése? Talán mégsem. Idáig legalább a teknikának ezt a módját csak a katolikus ultramontán újságok alkalmazták és elég őszintén megvallották, hogy a felekezeti érzés fölébresztését célozzák vele. Hogy pedig ez a felekezeti szenvedélyek szítását jelenti, azt ugyan minden ember tudta, különösebb magyarázat nélkül is. És majdnem mellékes, micsoda magyarázatát adja a protestáns ügyeket bolygató újság az ő legfrissebb rovatának. Annyi bizonyos, hogy azzal a rovattal fölszítja a protestáns felekezeti szenvedélyt. Márpedig jogosult lehet minden felekezeti követelés, de ami sohasem jogosult, az a felekezeti excesszus. A politikai porondon egyformán kárhozatos minden felekezeti türelmetlenség, akár katolikus, akár protestáns, akár másmilyen. Mert minden szenvedély vak és nem való neki csóvát adni a kezébe. Jóravaló ember pedig, ha csak bosszú vagy egyéb indulat nem kergeti, védekezni fog a csóvát dobáló szenvéély ellen, de nem megy másik csóvával ellene. A katolikus ultramontanizmus ellen is védekezni kellett és védekezni kell ezután is, de csak az indulat adhat olyan tanácsot, hogy az egyik ultramontanizmus ellen a másikat vigyük harcba. Márpedig aki a protestáns szenvedélyeket akarja felkavarni, mégpedig rendszeresen, külön rovattal, az a katolikus ultramontanizmus ellen a kálvinista ultramonágyat a konyhába, s itt aludt nappal a temetőőr, éjjel a felesége. A kisasszonyé volt a szoba a másik ágygyal s a szegény Ha ezzel meg volt elégedve. Az ablakban muskátli volt, a lámpán egy selyempapir-ballerina függött s a falon egy Mária-kép, hét tőrrel a szűzanya vérző szive körül. Az első napon már hozzálátott a kérdezősködéshez. Megtudta, hogy nincs nehezebb dolog a világon, mint a fővároshoz tanítónőnek bejutni. Ez majdnem kétségbeejtette, de azért szívósan járt tovább utána, tudta, hogy az életéről van szó. És minden nap rémitőbb új adatokat tudott meg. A konkurrencia minden képzeletet felülmúl — így hallotta. Miniszterek, főpapok járnak közbe egy-egy ötszáz forintos állásért. Ha pedig valakinek nincs ily hatalmas protektora, akkor oly szépnek kell lennie, mint az igazi Vénusz, s körülbelül az ő véleményét kell osztania a tisztesség fogalmáról, Ilának protektora nem volt; azt jól tudta, hogy nagyon csúnya és öreg, ami pedig a tisztesség kérdését illeti, az Ilánál annyit jelentett, mint az élet. Valamint a tisztességet élet nélkül nem lehet elképzelni, úgy nem képzelte el ő az életet tisztesség nélkül. Erről s^a még csak nem is gondolkodott, oly természetnek találta. / A pénzecske egyre fogyott s az akad:/, , szédületes gyorsasággal emelkedtek 11a tar^^gj pályája elé. Már kilencedik napja járt, tudako. . , sirt, könyörgött s olvasgatta otthon éjjel tiszt ■ , ’ bizonyítványát, pompás minősitvényét etótfalusi iskolától, amelyet akkor hagyott kor apjának más vidékre kellett költöznie ат1Г ezekben az okmányokban bizakodott, ' ?la, tanúságot tettek az ő kiválóságáról, e' ат^^ѳ,_ hogy Ila jó, Ila türelmes, Ila tudományimo más, képesített és a többi. "/CS’ alkat" A tizedik nap estéjén azonban e . . tanizmust viszi harcba, ami jó lehet arra, hogy az egész országot lángba borítsa, de semmiesetre sem alkalmas, hogy a tüzet elszigetelje s a békességet megmentse. De hisz ez nem is szorul bizonyításra. S nem taksálhatjuk olyan kicsire annak az újságnak az ítélő képességét, hogy olyat tegyünk fel róla, mintha ő ezt nem tudná. Éppen azért hiszszük és vagyunk róla meggyőződve, hogy a protestáns viharfüvek nem olyan őszinték, mint a katolikusok. A néppárt fel akarja szítani a katolikusok felekezeti szenvedélyét, hogy hatalomra jutván, megcsinálhassa az egyházpolitikai törvények revízióját és diadalra juttassa a reakciót az egész vonalon. A kálvinista ultramontánok azonban csak azért akarják felkavarni a protestánsok felekezeti szenvedélyét, hogy megint hatalomra jussanak. A katolikus ultramontánoknak eszköz is, cél is a szenvedélyek felkavarása, a kálvinista ultramontánoknak ellenben csakis eszköz. Mert a céljuk már csöppet sem felekezeti. Az egyik őszinte, a másik még csak nem is őszinte. De veszedelmes mind a kettő. Egyformán veszedelmes. S amilyen kérlelhelen üldözői vagyunk a katolikus ultramontánoknak, olyan kevéssé vagyunk hajlandók szemet hunyni a kálvinista megtévelyedés (vagy inkább megtévesztés) fölött. Mert mi szabadelvűek vagyunk s ezt a nemzetet a haladás utján semmiféle felekezeti csóvától megriasztani nem hagyjuk. A szabadelvű haladás útját egyaránt tisztán kell tartani a katolikus ultramontánok és a kálvinista ultramontánok veszedelmes betöréseitől. Nem a katolikusoktól és nem a kálvinistáktól. Mert mindnyájan magyarok és a túlnyomó többség itt is, ott is szabadelvű. De azoktól a szenvedélyektől, melyeket a katolikus ultramontánoknak már sikerült felszítani s amelyeknek felszítására a kálvinista ultramontáménysugárral tért haza, éppen akkor, amikor a temetőőr szolgálatba indult. — Jó hír ! — mondta neki. — Mi van ? — kérdezte a temetőőr, aki szeretettel érdeklődött az ügy iránt. — Egy kis remény van — felelt Ila, s ez elég is volt az őrnek. Ment ki a temetőbe. A lány egy igen távoli rokonától jött, az apjának, egy ghokahúgától, aki a Terézvárosban lakott. Özvegy Tölgyiné volt a neve a magányos öreg asszonyságnak, akiről az öreg Bux nagyon keveset, majdnem semmit se beszélt, amíg élt. Homályos életű nő volt ez a Tölgyiné, nagy lakásban lakott, pedig csak egyedül volt. Nem volt senki, aki szerette volna,s ha jól tudom , a rendőrség szerette legkevésbé A katonás öreg asszony uzsorát űzött s néha foglalkozott orgazdasággal is, amiért azonban bezárták valamikor régen, tehát ezt le kell számítani. Azonkívül szerelmes pároknak alkalmat szokott adni a találkozásra s ezek a párok rendszerint az ő tervei szerint alakultak. Mindezt nem tudta a jó, ártatlan Ila kisaszszony, s az előbb említett kilencedik napon meglátogatta az asszonyságot. Persze, nem ismert rá az öreg néni. Kisgyerek korában látta utoljára, de amikor megtudta, hogy kicsoda-micsoda, nagyon megörült neki. Kiadta az ordrét, hogy tagadják le, ha valaki keresi, kávét adott Ilának, csókolta, ölelte, majdnem hogy sírt is egy verset. Ila panaszkodott, s ekkor igazán nagy örömmel pénzt akart neki adni. — Nem ez kell — mondta Ila — nem azért, mintha volna, mert ez sincs, hanem ismeretség kell ... Ha tudna valakit, valami képviselőt, akinek van egy kis befolyása ... — Minek, fiam? — Be akarok jutni a városhoz, tanítónőnek. — A R_C A. A kinevezés. — A Budapesti Napló eredeti tárcája. — Irta: Molnár Ferenc. Hogy az ember a jóság diadalát és az emberi erények kamatozó voltát világosan példázza, csak Bux Ila esetét kell elmondania. Ez az eset Budapesten történt, öt-hat évvel ezelőtt, s kevesen ismerik. Én ama kevesek egyikétől hallottam, akiknek tudomásuk van róla. Bux Ila Somogy megyéből jött fel Pestre, amikor meghalt az apja. Ila — szegény — teljesen magánosan ment haza a temetőből s miután jól kisirta magát, csomagolni kezdett. Az öreg után maradt néhány forint, ezzel vonatra ült és zsebében a tanítónői oklevéllel a főváros felé vette útját. Elhatározta, hogy tanítani fog, lesz egy kis szobája valahol a külső Józsefvárosban s ott fog megöregedni szépen, csöndesen. Férjhezmenésre nem is gondolt, erről nála szó sem lehetett. Ila csúnya lány volt, nem az érdekes csúnyák közül való, akikre rendszerint akad pályázó, hanem tucat csúnya, amilyen sok jár az utcán, közönséges, kopott , s még mindezek mellett öreg is. Harminchat éves volt Ila. Amit még ebben a korban a férjes asszonyok és a színésznők konzerválni tudnak, azt lenyűtte róla a gond és a munka. Szóval Ila, aki egyébként majdnem értelmes lány volt, nem is remélte, hogy valaha másodmagával fog lakni valahol. A Fecske utcában talált kvártélyt, mégpedig egy temetőőrnél, aki éjjel teljesített szolgálatot, s ezért ki szokta adni az ágyát szegény mesterlegényeknek. 11a kedvéért kitették az egyik _________________| |____________Így kisre- Lapunk mai száma huszonnégy 0dal 9