Budapesti Napló, 1900. április (5. évfolyam, 90-118. szám)

1900-04-01 / 90. szám

Budapest, vasárnap BUDAPESTI NAPLÓ 1900. április 1. 20. szám. M Most tesznek kétes dicsőségű kisérletet, kárhoztattuk mindig a katolikus ulránokat s azért kellett megbélyegezni a ista ultramontánokat. A szabadelvű hantját azonban nem féltjük. Őrködik a józan nemzet és őrködik az a Szélin is, akit a katolikus és a kálvinista montánok egyforma buzgósággal szintegy pillanatra magukhoz szédíteni, amikor az egyikhez vagy a másikhoz idni látszanék, ezt a közeledést már hurkot vessék a nyakára. Oh milyen kis manőver ez, mikor a katolikus és a kálvinista ultramontánok egyszerre vádolják, hogy nem kar szint vallani. De hát neki nincs már arra szüksége, hogy szint valljon. A két rendbeli ultramontánoknak volna csak rá szükségük. Éppen azért történt, hogy bár szinte kétségbeesett vállalkozásnak látszik kálvinisták közt ultramontánnak lenni, még ezt is megcsinálták a Széll Kálmán ellenségei. Mert azt akarták, hogy egy akna helyett ezentúl kettő is fenyegesse. Az egyikbe talán mégis beleesik. No, de nem kell félteni. Széll Kálmán olyan egyenes után jár, a szeme olyan szünetlenül csügg a szabadelvű célokon, hogy egyik akna irányába se fog tévedni. Aztán meg elég ügyes, hogy két aknát is csak olyan könnyűséggel tudjon elkerülni, mint egyet. Csak a nemzetben ne tegyen kárt az az akna, melyet a kálvinista ultramontánok felekezeti mázzal, de hatalmi céllal raktak a miniszterelnök tőrbe ejtésére. Mert Széll Kálmánban nem fog kárt tenni. .. BELFÖLD. Az uj miniszter kinevezése. A hivatalos lap mai számának élén közli a király személye körüli miniszter kinevezésével kapcsolatos kéziratokat. A közlés így szól: ő császári és apostoli királyi felsége Széll Kálmán m. kir. miniszterelnökhöz és gróf Széchenyi Gyula m. kir. főlovászmesterhez intézett következő legfelső kéziratokat méltóztatott legkegyelmesebben kibocsátani : I. Kedves Széli ! Előterjesztése folytán önt a személyem körüli magyar minisztérium ügyeinek ideiglenes vezetésétől ezennel fölmentem. Kelt Bécsben, 1900. évi március hó 29-én. FERENC JÓZSEF, s. k. Széll Kálmán, s. k. Csupa elsőrendű bizonyítványom van. A minősitvényem a legjobb, ami csak lehet. És nem megy, nem megy... Hallgattak, együtt. — Beszéltek "egy úrról"- mondta egy kis sírás után a kisasszony — akinek csak egy szavába kerül. A városnál úgy hogy „alkirály.“ Nagyon gazdag, agglegény•• — Kicsoda? Megmondta a nevét. Megint hallgattak. Aztán megint szólalt meg: — Azt mondják, hogy ha szép lány, szép asszony volnék, már rendben volna a ’dob0111. De igy ... b — Olyanfajta ember ? — Olyan. — A kisasszony egyre sirt, nagyon szomorú dolog volt ez az egész. Az öreg asszony megsimogatta a fejét. Egy kicsit gondolkozott, aztán csak ezt mondta: — Utána fogok nézni. Tudok valakit, aki ismeri. Ez volt az a jó hír, amit Ila kisasszony aznap este híven bemondott a temetőőrnek. És sokat imádkozott az ágyban, a kép alatt, majd a papírkallerinát nézte, mert nem hagyta elaludni a remény. Elhatározta, hogy holnap elviszi mind a bizonyítványait özvegy Tölgyinéhez. Ha annak az alkirálynak ezt a sok kitűnőt megmutatják, s azonfelül elmondják neki, hogy egy becsületes, szegény, jó árva lányról van szó, tán csak megpuhul és besegíti. Ilyeneket gondolt, aztán elaludt. Reggel elvitte az írásait az özvegyhez. — Itt van minden — mondta. — Kérvény, keresztlevél, oltási bizonyítvány, diploma meg a minősitvény. És mondassa meg neki drága jó néni, édes, hogy nagyon szegény vagyok, árva vagyok, egyedül... — De ne sírj mindig — vigasztalta a drága jó néni — ha mondom, hogy lesz, hát lesz, írás, az nem kell . . . Hirtelen hozzátette: — Vagyis dehogy nem kell. Minden betű fontos. Add csak ide ... Nézte Ila arcát, hogy nem gyanakszik-e. De a csúnya, vénülő kisasszony oly nagy bizalommal, szeretettel nézett rá, hogy szinte elérzékenyítette. Elvette tőle az írásokat, úgy tett, mintha megvizsgálta volna egyiket a másik után, aztán elküldte a kisasszonyt. — Brigy fiam és gyere el holnap. Majd igmondom, mit izánt az alkirály. Már beszélt tegnap este azzal a bizonyossal, aki szólnineki. ° ^Ila hazament, a Fecske-utcába. Délben egy molett, csinos kis nő jött Töldhoz. Egy kis özvegyasszony, aki sokszor látnii+ta ше& a jó öreg nénit. Az öreg néni ennek&aa oc^a az _ Hát ahogy mondtam — szólt neki — hozzá és azt mondja, hogy maga az a Bux tF ^ méltóságos ur nem haragszik a csilelkem, azért megyen maga. Már a hatás k Г(17^ГІ, mert az *gaz* Bux ^a nagyon csúnya, fiam. Itt vannak az írások is, de nem hiszem, hogy nagy szüksége lesz rájuk. És legyen vele nyájas, lelkem, nekem tesz vele szívességet, bátran feleljen, ha kérdezi. A kis molett mosolygott és elment a szakadozott papírokkal. A kis molett mulatott azon, hogy most őt másként hívják, s vidám oldaláról fogta fel a dolgot. A kis molett különben se törődött a világgal. Maga az öreg Tölgyiné is izgatottan várta vissza nem nagyon szigorú életű fiatal barátnőjét, olyannyira szeretett volna segíteni szegény fián. Estefelé már türelmetlen lett. De hét óra tájban megérkezett a kis hölgy. — Mi van? — Mi van. Hát rendben van. — Mit mondott? — Azt mondta, hogy biztosan meglesz. Elvette az írásokat, ő maga fogja beadni. Mosolygott. A néni nagyon örült. Összecsapta a kezét.1. — Szegény fia! Boldogan gondolt arra, hogy a Bux lánynyal jót tett. Most lesz hivatala, pénze, szobája, csöndes boldogsága. A kis molett leült a divánra s egy barátja, felől kérdezősködött. Aztán megint mosolygott. — Gyönyörűen van berendezve ez a méltóságos ur — jegyezte meg. Majd utána tette: — Nagyon kedves ember. Másnap este nagy örömében bort hozatott Az Én úaaságom október havbana évfolyamába lépett. Meséivel, verseivel, e] gazdag- Vál^0za^0S5 mulattató tartalmával, gyönyörű, képeivel a legs. kérés holi magyar gyermeklap. Szerkeszti -Húsa bácsi. — Negyedévi_________1. Kiadóhivatal: Budapesten, Afrikássy-ut 10.szám.- IL Kedves gróf Széchenyi! Magyar miniszterelnököm előterjesztésére önt Személyem körüli magyar miniszteremmé ezennel kinevezem. Kelt Bécsben, 1900. évi március hó 29-én. FERENC JÓZSEF, s. k. Széll Kálmán, s. k. Tisza Kálmán Nagyváradon. Tisza Kálmánt holnapra várták Nagyváradra, hogy a biharmegyei kaszinó közgyűlésén elnököljön. Tisza ma Czifra Géza kaszinói elnökhöz levelet intézett, amelyben tudtul adja, hogy a közgyűlésen nem elnökölhet, mivel gyöngélkedik és nem teheti ki magát a zord idő veszélyeinek. Kilátásba helyezte azonban, hogy legközelebb Nagyváradra utazik és választói körében pár napot tölt. A bécsi államtitkár. A Budapesti Tudósító írja: Hogy véget vessünk azoknak a híreszteléseknek, amelyek az ő felsége személye körüli minisztérium államtitkári állásának állítólag tervbe vett betöltéséről szólanak, elesendő arra a körülményre utalnunk, hogy a képviselőhöz által éppen mostanában letárgyalt 1900. évi költségvetésben ilyen államtitkári állás költségei elő sincsenek irányozva. Ebből kiviláglik, hogy ez állás betöltésére mérvadó körökben egyáltalában nem is gondolnak. Az országgyűlési szabadelvűpárt vezetősége felkéri a párt tagjait, hogy a költségvetési törvényjavaslat tárgyalása alkalmából hétfőn a képviselőházi ülésnek már a legelején minél nagyobb számban megjelenjenek. A jubiláló szabadelvűpárt: Budapest, március 31. A szabadelvű párt betöltötte fönnállásának huszonötödik évét. Ebből az alkalomból íródtak a következő nyilatkozatok: A szabadelvű politika irányzata és feladatai alapjukban nem változnak, mert nagy igazságokon és oly elveken alapulnak, melyek örök erejűek. Széll Kálmán:* Midőn a szabadelvüpártot huszonöt évi küzdése és kitartása alkalmából üdvözlöm, egyszersmind nem tagadhatom el magából azon óhaj kifejezését, vajha a szabadelvü párt mostni tagjai minden melléktekintetektől elnézve, szem előtt tartsák azon tagadhatatlan s a mostani korban ad oculos demonstráló tételt, hogy a jelen szabadelvű párt szétfosztása vagy elgyengítése egyszersmind sírásójává válnék a parlamentarizmusnak hazánk alkotmányában való létezésének. Tudom, hogy egy párt életében gyakran fordulnak elő körülmények s viszonyok, amelyek nem felelnek meg egyéni meggyőződésünknek, vagy ízlésünknek, de hisz a párt nem szabad hogy egyéneket szolgáljon, hanem kötelessége a hazát szolgálni Ѳ ez érdeknek rendelni alá külön nézetét vagy meggyőződését Báró Podmaniczky Frigyes. • Felszólittatván, hogy most, midőn a szabadelvűpárt huszonöt év óta áll fenn, írjak erre vonatkozólag én is néhány sort, nem akartam ezt megtagadni, pedig érzem, hogy ezen pártról és huszonöt év alatti működéséről írni ma mindenkinek nehéz, de talán legnehezebb annak, kinek a képviselőházban tartott beszéde adta a döntő lökést arra, hogy a szabadelvűpárt az akkori két párt nagy részének összeolvadása által megalakuljon. Azt gondolom, nem igen tagadhatja senki, hogy ez akkor a hazánk igen nehéz helyzetének nyomása alatt kifejlett s országszerte érzett óhajtásnak felelt meg, hiszen bizonyítja ezt az, hogy az 1876-ik évi választások a szabadelvű párt tagjait óriás többségben küldték a képviselőházba, anélkül, hogy erőszakoskodás, hatalommal visszaélés vagy bármő eljárás miatt talán egy-két kivétellel — még csak vádak is emeltettek volna. A kivált 1873-tól kezdve folytonosan meg-megújuló kísérletekről, melyek a pártok egyesítése céljából történtek, nézetem szerint ma még idő előtt lenne szólam, bizonynyal többen tettek — részben legalább közvetlenül akkor — följegyzéseket ezekről. Ha majd ezek köztudomásra lesznek hozhatók, fognak az előzmények tisztábban állani mindenki előtt. Ezekről ennélfogva nem is szólok. A fúzió megtörténte után eleinte a parlamentarizmus igaz barátait biztatta az a remény, hogy a szabadelvű párttal szemben alakulni fog egy alkotmányos konzervatív párt, így lehetővé válik a fennálló törvény alapján álló két párt váltakozása az ország kormányán. Meg is indult ez. A konzervatív, de egyátalában nem reakcionárius, mindenki által becsült báró Sennyey Pál vezérlete alatt kivált egy ilyen párt, de a 75-iki választás után igen kevesen jöttek a képviselőházba. Ezen alakulás igen hamar szétfoszlott, báró Sennyey maga rövid idő múlva ki is lépvén a képviselőházból. Ezután jöttek az ismert különböző pártalakulások, de a kormány vezetése folyton a szabadelvűi párt feladata maradt és erre hárult a kettős feladat, megőrizni bárhonnan jövő támadások ellen azt, ami a meglevőből a magyar államra nézve jónak bizonyult s a mellett intézményeinket szabadelvű irányban fejleszteni. Felsorolni mindazt, mi az elmúlt huszonöt év alatt történt, felesleges, rövid néhány sorban nem is lehet. Hasonlítsa össze bárki, mi volt hazánk, nemzetünk helyzete 1875 elején és mi most, és nem fogja eltagadhatni, hogy úgy anyagi, mint szellemi téren nagy előmenetelt tettünk, a magyar állam tekintélye is nőtt, emelkedett.