Budapesti Napló, 1900. május (5. évfolyam, 119-148. szám)
1900-05-01 / 119. szám
2 Budapest, kedd BUDAPESTI NAPLÓ 1900. május BIO. számú többség vezérét s e vezérnek öntudatosan és önérzetesen nemzeti és szabadelvű politikáját. A konkolyhintésnek félreérthetetlenül ajtót mutatott ma a többség, kimondván a szigorú imkompatibilitást a szabadelvű párt kötelékébe való tartozás és a többség szétrobbantására irányuló perfid törekvések közt. A pártkérdés ime fel van vetve. Nem felülről vetették fel, hanem spontán lelkesedéssel alulról. Sőt ennél is több történt. Báró Bánffy Dezsőt a szabadelvű párt ma kiközösítette a soraiból. Az úgynevezett régi elemek egyik szószólója sütötte a többségen kívül folyó mesterkedések bélyegét a főudvarmester úr viselt dolgaira. Ez a beszéd elég világos. De nehogy félreértessék, kifejtjük ime az értelmét: aki a szabadelvű párt egysége és vezére ellen aknamunkát végez, azt a többség az ország színe előtt taszítja ki a maga kötelékéből. Az értekezlet határozata tehát számkivetési dekrétumot jelent báró Bánffy Dezső ellen. A főudvarmester addig vetett szelet, amigyen ime, vihart kell aratnia. Vihart, mely lehánt minden nimbuszt az ő egyéniségéről és alakját elsöpri a politikai posszibilitás teréről. Így még nem dezavuáltak politikai törekvést Magyarországon, mint ma dezavuálta a szabadelvű párt báró Bánffy Dezsőnek fondorlatait. Az értekezlet lefolyása kimutatta, hogy a szabadelvű párt szellemi és erkölcsi egységét sem megbontani, sem bomladozónak mondani nem lehet. A párt szolidáris minden tekintetben. Szolidárisak egymás közt az alkotórészei. És szolidáris az összesség a vezérével és ennek politikájával. Elvi alapokon egyesült a párt s elvi alapokon támogatja Széll Kálmánt és minisztertársait. A párt minden tagját áthatja a miniszterelnök meggyőződéseinek tántoríthatatlan szilárdságába vetett hit és az a megnyugtató tudat, hogy Széll Kálmán soha senki kedvéért és semmiféle nyomás alatt nem fog egy betűnyit sem feláldozni abból a programodból, amely a kérlelhetetlen szabadelvűséget kiengesztelte ismét a közjogi lelkiismerettel és a polgári szabadság tiszteletével. Ez a gondolat csendült meg a mai felszólalásokban, a legszerencsésebben és a legvilágosabban a Berzeviczy Albert nemes lendületű beszédében, melynek minden egyes mondata lelkes visszhangot keltett a pártgyűlésen, nak kellene lennie, németektől importált ruhákba bújtassa a színészeket. Hiszen sok minden nincs Magyarországon, való igaz. És hogy ami nincs, hozatni kell, az is igaz. Kicsinyesség az ilyesmin feljajdulni. De szabó csak van Magyarországon! Olyan szabó, aki rajz, minta, írás, utasítás szerint dolgozik, csak akad, amikor a két szubvencionált színház erre a célra tengerpénzen nagy műhelyeket tart fenn. Ez a képtelen dolog ismét egy olyan rendszerbe világít bele, amelynek véget kell vetni. Ezt a dolgot se megokolni, se menteni, se magyarázni nem lehet. Hogy megtörtént, sajnálni való. Az ismétlődését meg kell tiltani. Nem tudom, röstelkedett-e az intendáns, hogy a szegény és fejletlen magyar ipar minden nyomorúsága meglássák a Nemzeti Színház díszes színpadán. Sohso bántsa. Hiszen egészen magunk közt vagyunk ott mostanában. Vasárnap a Shakespeare című remekmű harmadik előadására nem volt kiváncsi ötven ember. És ha, akik ott voltunk, nem lettünk volna szerények és egyszerűek, megannyian Mikes Kelemeneknek érezzük vala magunkat, oly egyedül hallgattunk. Tisztelettel kérem Rakovszky István urat, az állami számvevőszék elnökét, ne rémüljön meg annyira az idei zárószámadás alkalmával a Nemzeti Színház deficitjétől, hogy elfelejtse törölni, rosszalni a vámot, amelyet a frankfurti kosztümök után a kincstár fizetett. Gróf Keglevich István intendánst nem kérem semmire. Tudom, hogy neki minden frankfurti. Magyarul: most. A megtévesztés politikája fölött pálcát tört ma a szabadelvű párt. Vájjon megérti-e ezt a szózatot az, akinek címére szól a mai megnyilatkozás? Vájjon megáll-e a lejtőn, amelyre könnyelműen rálépett s amely a politikai bukásból a politikai megsemmisülés mélységébe vezet ? Vájjon lesz-e ereje megállni és lesz-e kedve visszafordulni? Ambícióit, amelyeket eddig a bosszúvágy tüzelt, vájjon megfékezi-e a jövőben a jóízlés, a józan ész és a hazafias lelkiismeret? * Az országgyűlési szabadelvű párt ma esti értekezletéről előre tudva volt, hogy alkalom lesz a párt bizalmának a miniszterelnök irányában való nyilvánítására. Erre az alkalomra tehát a párt tagjai a szokottnál jóval nagyobb számban jöttek el. A klub tágas helyiségei ritkán telnek meg ennyire, kivált politikai szélcsend idején, amilyen a mostani is, midőn semmiféle izgalom nem ad különösebb vonzó erőt a klubéletnek. Egyes-egyedül a Széll Kálmán személye iránt való ragaszkodás okozta ma ezt a szokatlan csődületet, amely a bizalmi manifesztációnak rendkívül meleg szint és hangulatot adott. Pontban hét órakor nyitotta meg az értekezletet báró Podmaniczky Frigyes elnök. Mikor az elnöki dobogón Széll Kálmán és minisztertársai is elhelyezkedtek, hosszas, harsogó éljenzés köszöntötte őket. A napirend előtt Dániel Gábor, a képviselőház alelnöke kért szót. Általános élénk figyelem és helyeslés közt utalt a párt egységére és erősségére, mely szerinte két okra vezethető vissza. Az egyik a párt elvi alapja, (Úgy van !) a másik a párt vezérének személye. (Hoszszas, zajos éljenzés.) Mindnyájan tudjuk — úgymond — akik hosszabb idő óta működünk a politikai pályán, hogy a párt jelenlegi vezére mindig az elsők között állott. Mikor a párt élére lépett, a párt bizalmát teljes mértékben bírta, ennek a bizalomnak megzilárdulására tehát nem volt szükség. Ez a bizalom erős és rendületlen. Indítványozza, mondja ki a párt, hogy egységes és törheteten bizalommal van a miniszterelnök iránt. (Általános, hosszas eljenzés és helyeslés. Berzeviczy Albert hozzájárul a Dániel által mondottakhoz és szintén konstatálja a pártnak a miniszterelnök működése iránt való rendületlen bizalmát. A miniszterelnök e működése közben egyes oldalról támadásoknak van kitéve, de tudvalevőleg sokkal férfiasabb jellem, semhogy e támadások eltántoríthatnák. Visszautasítja azt a feltevést, mintha e pártban különböző csoportok volnának. Tizenkilenc év óta tagja ennek a pártnak, részt vett a működésében, ismeri a pártot és mondhaja, hogy e pártban csoportok nincsenek. A volt nemzeti párt, amely belépett a szabadelvű pártba, a nagy elvi kérdésekben egyetlen egyszer állott szemben a szabadelvű párttal: az egyházpolitikai reformok kérdésében. Tartozik az igazságnak azzal, hogy konstatálja, hogy e reformokat ellenezték olyanok is, akik azelőtt e párt tagjai voltak, s akik e reformok miatt léptek ki e pártból. Ezek később, részben még a múlt kormány alatt visszatértek a pártba, anélkül, hogy ebben a párt szabadelvű irányzatára nézve veszélyt látott volna valaki. A hatvanhetes alapon álló pártok egyesülése a politikai fejlődésnek elutasíthatatlan követelménye volt. Aki ezt megvalósította, ha semmi egyebet nem tett volna is, ezzel az egyetlen tényével a nemzet elismerését érdemelte ki. A szabadelvű és nemzeti politika első és alapfeltétele az alkotmány épsége és a parlamentarizmus sértetlensége. Ez a kettő volt veszedelemben, hogy kinek a hibájából, annak a fejtegetése nem tartozik ide, és aki bennünket ebből az állapotból kivezetett, az éppen a szabadelvűségnek és a nemzeti politikának tett szolgálatot. A szabadelvűséget Európaszerte veszedelem fenyegeti. Egyes aggasztó jelenségek merülnek fel itt is, ott is. A szabadelvű irányzatot ma érvényesíteni, a vívmányokat nemcsak tovább fejleszteni, hanem csak fenntartani is sokkal nehezebb ma, mint bármikor. De éppen ilyen viszonyok között mi a kötelessége a szabadelvű politikusnak ? Nem az, hogy visszavonást szítson, hanem hogy a maga szabadelvű meggyőződését igyekezzék itt e pártban érvényesíteni és egész erejével támogatni a miniszterelnököt szabadelvű programmjának megvalósításában. (Zajos helyeslés.) A miniszterelnök meg lehet róla győződve, hogy ez a párt a legnagyobb bizalommal van irányában és bízni fog benne a jövőben is. (Hosszas taps és éljenzés.) Makfalvay Géza : Mikor a miniszterelnök székét elfoglalta, olyan programmot adott, mely kötelességévé tette a hatvanhetes közjogi alapon álló minden politikusnak, hogy támogatására siessen e Programm megvalósításában. Ennek a kötelességnek a felismerése bírta rá a volt nemzeti pártot arra az elhatározásra, hogy csatlakozzék a szabadelvű párthoz, hogy részt vegyen az ország politikájának intézésében. Szükségesnek tartja, hogy az egész párt egységesen és rendületlenül kövesse Széll Kálmánt azon az úton, mely programmjának megvalósítására vezet. Az a meggyőződése, hogy így gondolkozik a párt minden tagja, mert érzi a felelősséget, amelyet elvállalt, mikor részt kért magának a kormányzati programm megvalósításából. Ilyen körülmények közt nem is volna szükség a párt egységének és bizalmának kinyilatkoztatására, ha nem jelentkeztek volna a párton kívül olyan áramlatok, amelyek felekezeti jelszavak felszínre vetésével a párt megbontására irányulnak. Воду eklatáns módon meggyőzzük az ilyen áramlatok vezetőit, hogy a párt egységesen és rendületlenül áll velük szemben, azért látjuk szükségesnek a mai bizalmi nyilatkozatot. Csatlakozik Dániel javaslatához. (Zajos helyeslés.) Kristóffy József nem látja ugyan szükségesnek, hogy a miniszterelnököt védelmezze az ellene irányzott támadások ellen, mert ezek a támadások amúgy is visszapattannak a miniszterelnök melléről; mégis felszólal azért, hogy mikor a párt új munkára indul és új erőt gyűjt a munkára, kifejezést adjon annak a ragaszkodásnak és bizalomnak, amelylyel az egész párt támogatja a miniszterelnököt. Ezt a szilárd bizalmat és ragaszkodást ajánlják fel a párt tagjai a miniszterelnöknek az új munka kezdetén , ebből merítsen új erőt arra, hogy a megkezdett útán haladjon tovább kitűzött nagy céljai felé. Elfogadja Dániel Gábor javaslatát. (Hosszas, élénk helyeslés.) Széll Kálmán miniszterelnök: (Halljuk ! Halljuk !) Fogadják azok az igen tisztelt barátaim, akik rólam ilyen kegyesen és ilyen melegen megemlékeztek és fogadja a tisztelt pártértekezlet e megemlékezések rokonszenves visszhangjáért őszinte és forró köszönetemet. Én e nyilatkozatokat nem kerestem. Mindenki tudja, hogy barátaimat arra kértem, ne tegyék, de miután barátaim és az értekezlet más véleményen voltak, mély köszönettel fogadom el a bizalomnak ezt a megnyilatkozását. Midőn tizennégy hónappal ezelőtt ide álltam és kértem a párt támogatását, nehéz állásomban jól ismertem ennek a feladatnak nemcsak nagyságát, de igen nagy nehézségeit is. Hiszen most már harmincnégy éves politikai pályámon (Éljenzés) gyakran és nehéz időkben volt alkalmam meggyőződni arról, hogy Magyarországon milyen nehéz politikát csinálni. Ha mégis bátorságot éreztem magamban e feladat elvállalására, ezt a bátorságot két érzésből merítettem. Az egyik az, hogy át voltam hatva politikám helyességétől (Helyeslés) és feltétlenül bíztam azoknak az elveknek, melyeket hirdetek,a hatvanhetes és a liberális elveknek igazságában és megdönthetetlen erejében. Bízom benne most is. Ezeket az elveket és igazságokat hirdettem mindig úgy a közjogi kérdésben, mint a liberalizmus kérdésében határozottan, nyíltan, világosan fejtegettem ezeket az elveket és odaírtam arra a zászlóra, amelyet kezemben tartok. A másik érzés, amelyből bátorságomat merítettem, az volt, hogy élt bennem az a meggyőződés, nem is meggyőződés, hanem tudat, hogy ezektől az elvektől, a hatvanhetes politika és a liberalizmus elveitől eltérni sokett sem fogok. (Hosszantartó taps és éljenzés.) Tizennégy hónapja állok itt és nyugodt öntudattal mondhatom, hogy e tizennégy hónapnak minden órájáés minden gondolata ezeknek az elveknek és ennek a politikának volt szentelve. (Éljenzés.) Fényes eredményekről nem számolhatok be, hanem csak olyan eredményekről, amilyeneket az adott körülmények közt elérni lehetett. Ha eredményeket elérni sikerült, ennek oka azokban az elvekben, van és abban a támogatásban, amelyben engem ez a párt részesített. (Hosszas éljenzés.) Azt a bizalmat, amelylyel tizennégy hónap előtt a párt megajándékozott s amelyet ma megújított, előleg-nek tekintem, amelylyel adósa vagyok a pártnak, amely adósságot letörleszteni legjobb erőnkmel és munkabírásommal igyekezni fogok." Összeforrva érzem magamat elveimmel és ezzel, a párttal. Kérem továbbra is a párt bizallmát. Ez a bizalom lesz mindig az én jutalmam. Ennek a bizalomnak meleg nyilvánulásáért tisztelt barátaimnak és a pártnak szívből köszönetet mondok. (Hosszantartó, zajos taps és éljenzés.) A miniszterelnök beszéde után percekig zúgott a taps és éljenzés, mely megújult akkor, mikor báró Podmaniczky Frigyes, a párt ősz elnöke meghatottságtól remegő hangon ismételte a párt bizalmát és sikert kívánt a kormányelnök további működéséhez. Szavait ezzel fejezte be: — Éljen Széll Kálmán ! És a hatalmas terem falai remegtek e felkiáltás visszhangjától. Az értekezlet ezután a folyó ügyekre tért át.. Kijelölte az értekezlet a Ház elnökeivé : Tallián Bélát és Dániel Gábort. A Ház jegyzőjének: Dedovics Gyulű.