Budapesti Napló, 1902. június (7. évfolyam, 148-177. szám)

1902-06-01 / 148. szám

Budapest, vasárnap BUDAPESTI NAPLÓ »«..., 1902. junius 1.- 1418 seátra.a hogy nyilván kerülték is. Egész budapesti működésük — úgy látszik — a Rakovszky ur informálására szorítkozott. Hát mért nem hívta meg Rakovszky ur a sajtó képviselőit azokra a boldog pásztorórákra, amelyekben az ő fanatizmusa az izlamhitű bigottsággal ölelkezett? Biztosítjuk, hogy ez a megvásárolható sajtó e pikáns tété a létéről szívesen és ingyen adott volna tudósításokat. S a közönség akkor legalább megérthette volna, hogyan vállalkozhatott a tulkatholikus Rakovszky arra, hogy síkra szálljon ama muzulmánokért, akik Kállay Bénit a törökhitű lakosság katholizálásával vádolják? * Felháborító rágalmára Rakovszky István urelmés köntöst rakott. A magyar sajtót a velencei Márk-tér galambjaihoz hasonlította, amelyek idegen kézből is kieszik a buzaszemet. A magyar sajtó galambjai nem szálltak a Kállay Béni kezére s tehát nem is vihettek el onnan semmit. Ellenben a Rakovszky István ur fejére igenis rászállnak, de onnan sem visznek el semmit, hanem ellenkezőleg: még hagynnak ott valamit. BELFÖLD. Megsemmisített mandátum. A kir. Kúria I. választási tanácsa Paiss Andor elnöklete alatt ma délelőtt hirdette ki ítéletét a dr. Baross János csongrádi képviselő mandátuma ügyében. A Kúria a választást megsemmisítette, Baross János képviselő aktív és passzív választói jogát egy évre felfüggesztette és kötelezte Barosst a vizsgálati költségek fizetésére. A vizsgálat összes iratait, Hegyi Antalra vonatkozólag is, átteszik az igazságügyminisztériumhoz, mert Hegyi Antal ellenében is olyan cselekményeket igazolt a vizsgálat, amelyeket a törvény értelmében meg kell torolni. Az ítélet indokolása szerint a Kúria beigazolnak látta, hogy Fekete Lajos, Kaszaniczky Dénes és Szlávik János álürügyek alatt adtak olyan lakomákat, amely lakomákat nyilván Baross János megválasztása érdekében rendeztek s ezeken a lakomákon, amelyeken Baross is részt vett, korteskedések folytak. Világos, hogy e lakomákat a képviselő költségére és beleegyezésével rendezték azért, hogy a választókat Baross János javára megnyerjék. A vizsgálat kiderítette azt is, hogy Baross János maga is befolyásolta a választókat. Ezért kellett felfüggeszteni a választói jogát, ami miatt természetesen az uj választáson nem vállalhat jelöltséget. ------------ . . --------- . . . . ........................ ..... TÁRCA. Uj VILÁG. — Történelmi regény. — Irta: JÓKAI MÓR. Végre hangzott odakünn a várva-várt kocsizörgés. Megismerjük mi azt már a távolból, száz közül kiválik annak a kerékzörgése, a lovak robogása. A házikutyák is messziről megismerik s köszöntik csaholással. Tihamér rohant ki a szobából, le a lépcsőkön, a pópa nem bírta utolérni. Mire a kocsi megérkezett az udvarra, már ő ott várta, eleste. Ahogy Natália arca ragyogott, arról kitalálhatta sorsa fordulatát. Odafutott a kocsihoz s karjaiba fogva emelte le a feleségét a bakról. És aztán ott tarta az ölében, nem eresztette le a földre. Annyit mondott neki a nő, hogy „minden rendben van,“ amiért aztán Tihamér még jobban magához szorította. És aztán úgy vitte fel az ölében a kastélyba, csókolva a ruháját, ahol érte. Natália még azalatt, hogy a lépcsőn fölvitte a férje, elmondott neki mindent, amit az ügyében elvégzett, még a négy föltételt is, amikhez Negrotin a dolgai rendezését kötötte, „úgy lesz minden“, fogadkozzék Tihamér. Még ujjongott is, mikor Natália az örömtudósítást közlé vata, hogy a lengyel harmincezer forint évi jövedelmet biztosít a számára a birtokából. „Hisz azzal herceggé leszek téve!“ Mikor aztán a neje szobájába megérkezett, térdre bocsátkozék, hogy könnyebben letehesse őt a szőnyegre és aztán úgy maradt térden, úgy csúszott oda a boldogságos Szűz Mária képéhez, két kezét hozzá emelve: „Hála neked, örök hála, menybéli oltalmam! Hogy megsegítettél végső kétségbeesésemben, ime esküszöm a te szent orcád előtt, hogy egész életemet jóra fordítom ezentúl, bűneimnek szennyét lemosom magamról. Legyen áldva a te szent neved örökké !“ Natália odatérdepelt a vezeklő férj mellé s kezének ujjait az ő ujjai közé kulcsolva s az összefont kezeket a szent alak csodatévő kezéhez emelve, segített neki az „Ave Máriát“ elrebegni, egész odáig, hogy „imádj Istent éreztünk.“ A pópa halkan rámondta az „amen“-t. Tihamér csak akkor vette észre, hogy Aramics is jelen van. Hirtelen fölemelkedett, amíg Natália még térdepelve maradt, a Szűz Mária kezeit csókolva. — Vidd el ezeket innen, — suttogó Tihamér Cyrillnek, az asztalon heverő öngyilkossági eszközökre mutatva, — ne lássa ő meg! Aramics eldugdosta a zsebeibe a pisztolyt, borotvát s a méregüvegcsét, s átlátva, hogy itt most egy harmadiknak a jelenléte fölösleges, felment a szobájába. Ott azonban valami okos dolgot kívánt elkövetni, ami abból állt, hogy levelet írt Negrotinnak, melyben röviden vázolta az itthon történteket. Tihamér nehéz küzdelmét, öngyilkossági agyrémeit, Isten szolgájához illőn szépen leírva a bűnbánó megtérését, sűrű könyörgéseit a boldogságos Szűz Máriához, különösen az utolsó jelenetet a szentkép előtt, a vezeklést, a fogadalmat, a kegyes életre tett esküt. Ennek Negrotin mind nagyon örülni fog, ha megtudja. Ezt a levelet aztán átadta egy lovaslegénynek, hogy rögtön vágtasson vele Valkóvárra, hadd tudja meg Negrotin minél előbb, hogy föltételei örömmel és készséggel fogadtattak. A kastély csengetyűje ebédre hívogatott.’ Aramics lement az étterembe. Az uraság ott volt már, a legderültebb hangulatban. Még az ősök is vidámabb arcot vágtak arany rámáikban, mint az elébb. Bizony nagy nyomást (Druck) állhattak ki (a kibicelő ősök), amíg ez a parti eldalt. Tihamér tokajit hozatott fel a pincéből. És Natália másodszor is megebédelt. Mit meg nem tesz egy jó asszony a szerelmes ura kedvéért! Buddhisták Magyarországon. Negrotin megkapta Aramics Cyrill levelét, átolvasta és a zsebébe dugta. (Diabolus reconvalescens.) Pár óra múlva megérkezett maga Tihamér. Először volt most Valkováron. Eddigelé nem érdekelte ez új ipartelep megtekintése. Most aztán nem győzött rajta csodálkozni. Itt még egyenes vasúti összeköttetés is van Bécscsel. Amint Negrotint megkaphatta, még a kői csibét leszállva, rohammal a nyakába borult s össze-vissza csókolta. (No ma csókszüret van, mondá magában Negrotin. Soha életében ennyi csókot nem kapott, mint ma.) Tihamér Rubiánkát is magával hozta. Sejtette, hogy sok mindenféle irka-firka fog származni a mai tárgyalásból, hadd kopjék annak a körme bele. Hát aztán fölérkezve Negrotin dolgozószo-bájába, rögtön belebocsátkoztak a rendezkedés dologi érdemébe. Negrotin elvállalta a százezer forintos becsületbeli adósság rögtöni kiegyenlítését, ezzel elvi fontosságú ügyek a közigazgatási bíróságnál. A közigazgatási bíróság tegnap dr. Wekerle Sándor elnöklete alatt s Benedek Sándor ítélőbíró előadása mellett több, elvi fontossággal is bíró határozatot hozott, így 1. A pesti izraelita hitközséget a baromfivágásért szedett díjak (gabella) után kivetett járadékadó alól felmentette, kimondván, hogy a gabella egyházi adó természetével bír, amely után még akkor sem szedhető állami adó, ha az ebből származó jövedelmet a hitközség bérbeadja. 2. Kimondotta a közigazgatási bíróság, hogy ha betéti társaság kültagja kilép s vagyoni igényeire készpénzzel elégíttetik ki, csakis a kielégítési összeg után lehet a III. bélyegfokozat szerinti illetéket követelni. 3. A Budapesti Mentő Egyesület kérelmére kimondotta, hogy a székesfőváros által az egyesületnek nyújtott évi 20.000 korona segélyről kiállított nyugták bélyegmentesek. Visszavont petíció. Nagybecskerekről jelentik, hogy a gróf Karátsonyi Jenő zichyfalvi mandátuma ellen kivatott petíciót a kérvényezők a módosi közjegyző előtt mai napon visszavonták. /Német főkonzulátus ée-aillingr minit is*ahnek — A Budapesti Napló tudósítójától. — Budapest, május 31. A delegáció külügyi költségvetésénél szóba kerültek a délmagyarországi pángermán izgatások, melynek szálai — tudomásunk szerint — már a Dunántúlra, így a somogyi sváb községekbe is eljutottak. Említették, hogy a mozgalmat a budapesti német főkonzulátus egyik tisztviselője vezette és tartotta kezében. Ez teljesen igaz. Az a tisztviselő — mint nekünk jó forrásból írják — Jáger konzulátusi titkár volt (pár év előtt halt el), aki a szász képviselők közreműködésével csinálta a mozgalmat. Fő sugalmazója és jobbkeze Schwicker Henrik országgyűlési képviselő volt, ki a konzulátussal szoros viszonyt tartott fönn és a volt főkonzul asztalánál is sokszor megfordult. Jáger titkár segélyével főzték ki és hajtották végre Schwicker és társai nemzetellenes és országbontó terveiket és vezették félre Steinacker és más izgatók utaztatásával a jó bácskai svábokat. Majd a bécsi egyetemen megfogták a sváb származású egyetemi tanulókat és a szász tanulókkal mintegy szövetségbe erőszakolták hazug ígéretek kecsegtetése által. A torontáli rossz közigazgatás hatása alatt, mely a vasúti alapok elharácsolásában és az adóhátralékok hihetetlen fölszaporodásában tevékeny részt vett, történt az, hogy a jó svábok közül több száz családot a szász földre telepítettek le Schwicker és társai, hogy így a délmagyarországi és a királyföldi németajkúak közt az összeköttetést könynyebben megcsinálhassák. A torontáli közigazgatás a sok panamajáték közt észre se vette ezt a sakkhúzást. Aztán következett a szász bankok pénzéből fölállított bácskai takarékpénztárak működése, melyet a közigazgatás szintén nem látott és végül az öt német lap megalapítása, melyek gazdául Lurtzot és társait s a szász pénzintézeteket valla t ják, a szellemi vezetők pedig Schvicker és Korrodi-Lutz. Már most, miután a sváb nép látta,’ hogy a Schwicker-Lurtz-Korodi-társaság és a többiek mint magyar képviselők, nemcsak pénzt visznek közibük, de szellemi táplálékot is és elhitették velük, hogy amit tesznek, azt két császár (a berlini és bécsi) helyeslésével cselek.-szik, igen természetes, hogy a szegény nép, nem ismerve az izgatók fölforgató terveit — léprement és az izgatók taktusára kezdett elégedetlenkedni." Már most az a kérdés: hogyan lehetett az, hogy Jáger német konzulátusi titkár a nemzetközi és a szövetségi viszonyok ellenére egy csomó képviselővel hazaáruló összeesküvést szervezett és Jáger úr még tanácsosi címet is kapott, a haza-áruló szász képviselők pedig tovább is együttesen dolgoztak vele az ország ellen s közülök senkinek se esett baja, csak az országnak, a nemzet- nek? Schwicker ezután is húzta a nyugdíját és képviselői diját, a fiai magyar állami hivatalnokok, 14 Ortz tovább is szabadon utasízik Torontálban és Temesben, hordják a pénzt s dirigálják az általuk alapított haza áruló lapokat, Korodi-Lutz tovább piszkol bennünket és igy tovább híznak a magyar kenyéren és a hivatalos világ láttára úgy űzik az országbontást, mint közönséges mesterséget és mosolyogva jelennek meg az országgyűlésen. Ha van magyar állam, egy percig sem szabad tűrni e hazaáruló banda gazságait, ha pedig nincs , akkor cselekedjék a népítélet, mely a hazaárulókat nem tűrheti meg sem hivatalban, sem méltóságoban, sem semmiféle állásban. A még teljesen el nem fajult szász népet pedig föl kell világosítani, hogy kik a Schwickkerek, Lurtzok, Korodiak és ha van még hazafias érzés egy-két intelligens szászban, akkor álljanak a nép, a polgárság elé és mondják meg nyíltan, hogy eddigi vezetőik az ő sorsukból üzletet csináltak. "