Budapesti Napló, 1902. július (7. évfolyam, 178-208. szám)

1902-07-01 / 178. szám

BUDAPESTI NAPLÓ Budapestied 1902. julius 21. 17. szám. nincs kizárva, mihelyt ez az összhang más kezekbe jut. S ez a biztosíték csak a köz­­igazgatási reform lehet. Valaminthogy úgy a szabadválasztási, mint a kúriai bíráskodásról­­ szóló törvény, a közigazgatási reform nélkül, nagy veszélyeket hozhat az állameszmére nézve és nagy mértékben akadályozhatja a magyar állam konszolidációját. A legközelebbi országgyűlési szesszió kell hogy az organikus munkásságnak ülésszaka legyen. A szabad választások biztosították a képviselőház függetlenségét s a képviselőház függetlensége egy okkal több, hogy éppen azok az organikus reformok kerüljenek napi­rendre, melyeket nem lehetett olyan törvény­­hozásra bízni, melynek függetlensége nem volt evidens. Ezek közt az organikus reformok közt első helyen áll a közigazgatás. Mert egyszers mindenkorra véget kell már vetni annak a reménykedésnek, hogy az „ország“ fogalmát az „állam“ fogalmával szembe lehet helyezni, sőt az „ország“ fogalmához kötött téveszmékkel az „állam“ kötelékeit kijátszani­ vagy felbontani is lehetséges.­ ­ BELFÖLD A törvénytelen gyermekekért. Pénteki vezércikkünkre egy ka­tholikus plébánostól hosz­­szabb felszólalást kaptunk, amely egy bántó ano­máliára hívja fel a közfigyelmet. A levélnek lé­nyeges és nyilvánosságra hozható részei ezek: Megtörtént, hogy a törvénytelen gyermek apja az anyát feleségül vette és az előbb szüle­tett gyermeket törvényesítette. Humánus gondol­kozás mellett annak, aki egyszer jóvá tette és pedig alapjában jóvá tette a hibáját, örökké sze­mére hányni a múltat és megbélyegezni az illetőt, nem lehet. És mit tesz az állam ? Kö­veteli szigorú ridegséggel, hogy annak a szeren­csétlen, előbb született gyermeknek a keresztle­velében az anya örökké hajadon gyanánt szere­peljen és a gyermek örökké törvénytelennek le­gyen beírva. Más keresztlevelet a pap ki ne mer­jen állítani. Elég ha a hibáját teljesen jóvátevő természetes apának megengedik, hogy a nevét az Észrevételek rovatába bevezessék. Ehhez szóljon, uram és ne csak amúgy, hanem importune, opportune! Liberális eljárás ez ? Ha a bíróság miatt gyűlt meg a bajuk, mindig ki lehet mutatni, hogy­ a házasság később történt, mint a gyermek születése. De hogy a gyermeket, ha iskolába beíratják, ha házasodni készül, miért bélyegzik meg folyton, és annak a szegény asz­­szonynak miért kelljen örökké remegnie egy min­­­den izében jóvátett, megbünhödött ifjúkori bal­lépéséért húsz év múlva is, ez olyan eljárás, amit nem lehet eléggé kárhoztatni. A felszólalónak teljesen igazat adunk. Az az eljárás, amely engesztelhetetlenül örökre meg­bélyegez egy kiengesztelt és jóvátett ballépést, ehet törvényes, de nem humánus. Mi is felhív­­j­am erre az igazságügyminiszter és­ a ^elfl^mi­ j­­iszter­ figyelmét. Egy súlyos társadalmi igazság-t­alanság megszüntetéséről van szó s ennek ked­véért lehet is, kell is eltérni a törvény rideg­­j betűjétől. Változás a honvédség szervezet­ében. A Szeget lapja, mely a honvédség ügyeiről már többször közölt igen jó forrásból eredő híreket, azt írja, hogy­­a honvédség szervezetében nagy változás készül. Ne­vezetesen honvédkerületi parancsnokságok ezentúl­­csak oly városokban lesznek, ahol már hadtestpa­rancsnokság is van. A honvédség háború esetén a közös hadsereg kiegészítő része s így a hadsereg­­szervezés szempontjából kívánatos, hogy a hadtest­nek és a honvéd­kerületnek egy székhelye legyen. A budapesti, kassai, pozsonyi és zágrábi kerületi parancsnokságok tehát megmaradnak régi helyü­kön míg a szegedi és kolozsvári Nagy-Szibenbe megy, a székesf­ej­érvári meg még nem tudni hová, mert hét honvédkerület van és csak hat had­test-parancsnokság. A kerületi parancsnokságokkal együtt költözködni fognak a honvéd-fogházak és ta­lán a kórházak is. Hir szerint a csendőrkerületi pa­rancsnokságokat is a hadtestek székhelyeire teszik s tervezi a közös hadügyminisztérium azt is, hogy a magyar államvasút üzletvezetőségei is a hadtest­­parancsnokságok székhelyein legyenek. E tekin­tetben azonban még nincs megállapodás a had­ügyminisztérium és a magyar kormány között. A másik nagy változás a honvédség szerve­zetében az lesz, hogy a honvédezredek számát nyolccal szaporítják. Ezzel a reformmal az osztrák Landwehr­­minisztérium már el is készült. Nálunk csak tizenhat új zászlóaljat fognak fölállítani s a négy zászlóaljas honvéd­ezredekből, amelyeknek a száma ma nyolc, elvesznek egy-egy zászlóaljat. A honvédség tehát harminchat, egyenkint három zászlóaljas gyalogezred­ből fog állani s egyszerre nyolc város lesz ezred­­székhelyiyé. Mindezt a reformot, az említett újság szerint, igen rövid idő múlva, talán már jövőre várhatjuk. Csak este ne volna soha, csak ne volna soha! A sápadt holdsu­gáron kísértetek szállnak hozzám. A bokorban csalogány dalol. Minek dalol a csalogány? — És miért ragyognak a csillagok? — Ostobaság az egész» Azt mondják, szép. Mi lehet szép a csillagok ragyogásában, egy madár énekében? Ez a dal mégis szép és szép a csilla­goktól ragyogó ég is. Akkor is szólt a csalogány és ragyogtak a csillagok, mikor még Rózsika­­kisasszony kisleány volt. Ki is volt Rózsika kisasszony ? ... Ha egy aranyfürtü, szőke képet látok kék szemmel, olyan ábrándos kék szemmel, milyennel az angyalokat rajzolják, mindig eszembe jut Rózsika kisasszony. Ah, Rózsika kisasszonynak is arany f­ürtje volt és kék szeme ... Zizegtek a rózsalevelek és nagyon lágyan fújt a szél. Egy szőke lány állott a kertben és egy ifjú, Gretchen és Faust. Nem! A lány is, meg az ifjú is nagyon becsületes volt. A lány nem merte fejét az ifjú vállára hajtani s az ifjú nem merte megölelni a lány karcsú derekát. Pe­dig a szivük egymás felé hajtotta mindkettőt. A csillagok ragyogtak, a csalogány dalolt és ők álltak és nem szóltak semmit. Vannak angyalok a földön is, de kevesen, ó, Lucifer, te nagy kópé vagy. Mért fosztod meg a földet angyalaitól? Milyen puszta igy a föld és milyen éktelen. Hervadjon el a virág és nem lesz miben gyönyörködjön a szem ... És elher­vadtak a virágok! Nincsen már angyal itt e föl­dön, csak sár és sár és a sár bepiszkol mindent, még a liliomok fehér ruháját is . . . Ne piszkoljátok be a liliomokat, ne lehelje­ttek rá, mert lehull fehér szirmairól a por. És folt marad ott, csúnya fekete folt, melyet többé le nem mos semmi. Ó és ezek a virágok beszélni fognak majd f­oldvilágos fehér éjszakákon. Beszélni fognak í nehéz, gyötrő sóhajokkal. Megzörgetik az ablakot s gyilkos leheletet küldenek be a kulcslyukon, melyből álomriasztó kisértetek kelnek ki... Ne nézzetek mélyen a virágok a fehér kely­­hébe, ... ne süssön oda a napsugár se. Hogy maradjon tisztán mindentől. Harmat legyen csak ott és illat. És mondom, a tekintet is mocskot ejthet a fehér virágok kelyhén ... Nappal van-e már, eltűnnek-e a kísértetek? Világos lesz-e már a zug sötétsége? Elrebben­­nek-e az éjszaka kínzó párcái ? Ne kínozzatok !... Hisz az ifjú nem ölelte meg a lányt s a lány nem hajtotta fejét az ifjú vállára. Menjetek, men­jetek !...* Természetesen a mesének az a vége, hogy ------------a legyet megfogta a pók. Zim, zum, ennyit mond a légy, — de már megvan s ilyen­kor nagyon tehetetlen. ... És az ifjú nem volt becsületes, de szép. A pillangó is szép és a pillangó előtt feltárja kelyhét minden virág, — minden virág. Buta forró estalkony volt, a szél is melegen fújt, a haraszt lankadtan csüggött a fán s a virá­gok beteges lankadtsággal hajtották össze szirmai­kat. Úgy pihegett a föld, mint egy táncban kifáradt kövér dáma. Illatos volt a lehelete és vértforraló. Az ifjú, ki szép volt, de nem becsületes és a lány a kert bokrai mellett állottak. A lánynak csodálatosan szép kék, szelíd szeme van és lágyan omló, hullámos szőke haja. Egy ideig hallgatták az alkony dalosait: a csalogányt, a szöcskéket. Besötétedett. Mondom, be­sötétedett, a forró éjszaka csillagszemeivel álmo­san pislogott a nehéz sötétségen át le a földre, az ifjúra s a szelíd leányra. A szép ifjú már akkor átkarolva tartotta a leány karcsú derekát s a szelíd lány a szép ifjú vállára hajtotta fejét. Odahajtotta s ott felejtette.------Egy csók­cuppanás kezdte a komédiát. Egy csókcuppanás, mely úgy hangzott az éjszakában, mint------­a vízcsobbanás. Egy csókcuppanás, — mihez is hasonlít ez? Hajnalban, mikor az első forró napsugár végigsuhint ölelő lángjával az álmos virágbimbókon, a virág szirma is pattan. A dió is pattan, ha fel­törjük, — pattan. Szegény Rózsika kisasszony ajka is bimbó volt akkor, mikor a komédia kez­dődött. A komédia után pedig feltört dió lett, kinyílt a virág, amely többet nem fog kinyílni, de hervadni fog,­­ elhervadni. És az emberek azt szokták mondani, a becsületes emberek, ah, oh !... Mintha fülemüledalt hallanék. Nem, azt a pacsirtát hallom, mely akkor énekelt, amikor egy kis lány ott járt a messze futó selymes pázsiton, libuskáit legeltetve, virágot szedve. Rózsaillatot érzek és szélzizegést hallok, egy kékszemű lány áll a rózsák között és a lány szomorú. És a lány hervad, a hervad, az ifjú pedig nincs mellette. Lucifer, te vagy a hibás, a lány ártatlan, hiszen oly szelíd a szeme, olyan az arca, mint az angyaloknak. Mint az angyaloknak? —­eh, hiszen ez is csak emese! . . . . . . Valami régi dalt hoz a szél felém, egy régi dalt, nagyon romantikus egy dalt, szinte könnyezni volna kedve az embernek. Mit is mond a dal? Volt egyszer egy ifjú s egy lány . 1 . De esik. Régen volt, elhangzott az ének is régen. Rózsika kisasszony bizonyára ott ül az angyalok között. Tudom, ott ül, fehér koszorú a fején. Könnyes, szelíd, kék szeme nagy szomorú­sággal néz a földre, le oda, hol azok a rózsák virágzanak, melyek hallották, mikor a csók el­csattant. Igen, a csók elcsattant s vége lett a komé­diának !... A pancsovai kerület kettéválasztása. Pancsova sz. kir. város törvényhatóságának érdekes kérvénye érkezett ma a képviselőházhoz. Az iránt kérvényez­nek ugyanis, hogy a pancsovai választókerületet, amelyhez Pancsova városán kívül több község is tar­tozik, oszszák ketté és Pancsova városa, mint külön törvényhatósági terület, külön válaszszon országgyű­lési képviselőt. A kérvény intenciója helyes, de így kü­lön, kiszakítva a választói jog reformjából nem igen lesz megvalósítható. Pancsova város nem áll egyedül az ö­n sérelmével; a városok nagy része, köztük a főváros maga is, nagyon hiányosan és aránytalanul van kép­viselve a parlamentben, ami nemcsak a városok sé­relme, hanem a magyarságé is. Ezen segíteni, egyik első feladata lesz a parlamenti reformnak, amelyet a kormány maga is óhajt, sőt kilátásba is helyezett. Perczel Dezső arcképe. A képviselőház elnöke­­rendszerint megfesteti elődje arcképét, amely arcké­pek csoportjában a legújabb Perczel Dezső volt kép­viselőházi elnök arcképe, Balla Ede festőművész ecsetjéből. Az arckép, mely magyar díszruhában áb­rázolja a volt elnököt, hű és találó és méltán dicséri jeles alkotóját. Perczel arcképét nem függesztették fel a régi képviselőházban, amelynek elnöki termében már alig is lett volna helye, hanem a költözködés alkalmával úgy ezt, mint a többi arcképet is átviszik az új képviselőház elnöki nagytermébe. Nevezetes, hogy a képviselőház elnökeinek sorában a Perczel­­család immár két taggal van képviselve. Az első Perczel Béla volt, aki 1874—1876-ben elnökösködött. A szerb nemzeti egyházkongresszus mai ülé­sén mint Karlóczáról táviratoztak, több petíciót intéz­tek el. Az ülés ma csak Vati órakor vehette kezde­tét, mert sok kongresszusi tag hiányzott. Az elnök­ség táviratilag hívta be a meg nem jelent tagokat. Az állami tisztviselők fizetése. Az állami tisztvi­selők fizetésrendezésének kérdése a különféle kombiná­ciók tárgya a napisajtóban. itt-ott már a kérdés végleges megoldását is fixirozzák s egyes kombiná­ciókat a tel­es pozitivitás formájában hoznak forga­lomba. Amint a M. N. értesül, ezek a számítások meglehetős koraiak s az állami tisztviselői fizetésren­­dezés részleteire nézve még sem a minisztertanács­ban, sem a pénzügyminisztériumban végleges döntés neki történt. A tápai vizsgálat, Belicska Béni, Barabás Béla és Kubinyi Géza képviselők, akiket a képviselőház Tápévá, küldött, hogy megtartsák a vizsgálatot arra nézve, váljon beállott-e a tápai kerületben a kúriai bíráskodásról szóló törvénynek az az esete, amikor igen nagy mértékű vesztegetés, etetés-itatás miatt a kerület választói jogát fel kell függeszteni, vasárnap Szegedről Tápéra utaztak. A kiküldöttek elhatározták, hogy a vizsgálatot szeptember 9-én kezdik csak meg, mert a népnek az aratással elfoglaltsága miatt most úgy is eredménytelen volna. A bizottság abban állapodott meg, hogy szeptember 6-ikén Horgoson, 10-ikén Kis­teleken, 1 -ikén Sándorfalván, 13-ikán Sövényházán tart kihallgatást. Ezután párheti szünetet tartanak s Algyőn október 3-ikán és Tápén október 4-ikén folytatják a vizsgálatot. Szegedről azt táviratozzák, hogy Dorozsmán moz­galom indult meg, hogy a kerület erélyesen foglaljon állást a vizsgálat elhalasztása ellen. Czékus Ferenc, a függetlenségi és 48-as párt elnöke indítványt

Next