Budapesti Napló, 1902. október (7. évfolyam, 271-299. szám)
1902-10-04 / 272. szám
Budapest, 1902, Hetedik évfolyam, 272. szám Szombat, október 4. BUDAPESTI NAPLÓ Szerkesztőség és ЫаййЫтвШ József-körut 18. Főszerkesztő: VÉSZI JÓZSEF. Felelős szerkesztő: BRAUN SÁNDOR. Eladja: SZERKESZTŐSÉG. Egész évre 28 k., (14), Va évre 14 k., (7), V. évre 7 k., (3.60), egy hónapra 2 k. 40 fillér. (1.20 frt). Egyes szám Budapesten 8, vidéken 10 fillér. ИМЙИИШШМННННМ1ИИИМИ1ИНН11М1ИИННУМ|11|1М|ТИЙГИ1 Iliin Res judicata. Budapest, október 3. (V.) A Szent István koronája daliás örökösének fiúgyermeke született a minap, s a magyar nemzet ugyanazzal a melegséggel köszöntötte e hírt, amelylyel annak idején leendő királyának szívbeli frigyét üdvözölte. Ama nagy küzdelmeket, amelyek ő fensége házasságát megelőzték, a magyar közvélemény igaz rokonszenvvel kísérte; jól esett látnunk, hogy a magyar trón várományosa mint ember és mint férfi egyaránt kiváló lelki tulajdonságokat mutat. Hogy szive vonzalmát nem tudta és nem akarta megtagadni, ez volt benne a nemes emberi vonás. S hogy az egymásra tornyosuló akadályok láttára nem riadt vissza, hanem a nehézségek nőttével fokozódott kitartása és bátorsága is, amiglen oltár elé vihette jegyesét, ez volt benne a nemes férfias vonás. Trónörökösben az embert és a férfit megszeretni és megbecsülni, az ilyen alkalmon kapva kap a magyar nemzet. Mert emberi és férfiúi erényeiben zálogát látja annak, hogy uralkodói hivatását gazdag lélekkel s helyén lévő szívvel fogja betölteni. Ezért örvendezett a magyar nép is, mikor Ferenc Ferdinánd ő fensége kivívta szive vonzalmának diadalát, ezért kisérte leendő királyát meleg érzéssel az oltár elé s ezért vesz őszinte szivvel részt a trónörökös családi boldogságában. Éreznie kell ezt a főherceg urnak mindig, s kivált olyan pillanatokban, amidőn tűzdelve körül új örömöt tölt élete kelyhébe a mennyei gondviselés. De a magyar nemzet közvéleményének ragaszkodása és szimpátiája nem lépheti túl azt a határvonalat, amelyet a főherceg úr maga vont meg családi állapotának közjogi vonatkozásaira nézve. Leendő királyunk elsőszülött fiúgyermekében szeretettel üdvözölhetjük azt az ifjú herceget, aki szüleinek bizonyára méltó büszkesége lesz és szeretetüket jutalmazni fogja tőlük öröklött kiváló tulajdonságainak fényes kifejtésével, — de sem okunk, sem jogunk nincs arra, hogy benne a leendő magyar királyt üdvözöljük. A főherceg úr esküvel erősített nyilatkozatának törvénybe iktatása után ez oly természetes, hogy szinte pleonazmus-számba megy, ha most külön kiemeljük. És mégis nyomatékkal kell e tárgyra rátérnünk, mert akadt a sajtóban egykét hang, mely érthetetlenül és megfoghatatlanul királyi koronánk leendő örökösét üdvözli az újszülött Hohenberg princben. Nemine contradicente e hangokat a magyar nemzet véleményéül fogadhatnák el itt vagy amott és egy vagy más alkalommal valamikor hivatkozás is történhetnék arra, hogy e felfogás ellentmondásra nem talált. Pedig hát a magyar nemzet akaratának illetékes kifejezője, az országgyűlés már megadta ünnepélyesen és kellő időben az ellenvéleményt. Megadta akkor, amikor a főherceg úz esküvel erősített nyilatkozatát tudomásul vette és az ország törvényei közé iktatta. Hogy e becikkelyezésnek mi volt a célzata és miben áll a joghatálya, azt elmondja maga az illető törvénycikk s még világosabban fejti ki az értelmezési kételyekkel szemben egyedül hiteles jogforrás: az illető parlamenti vitából kibontakozó ratio legis. Az „ országgyűlés naplói s maga a törvénykönyv elvitázhatatlan jogalapot adnak ama ténynek, hogy a főkescég urnak e házasságából született gyermekei a trónöröklés rendjében részt nem vehetnek. Nem vehetnek részt benne nem csupán amaz ünnepélyes eskünél fogva, amelylyel atyjuk kijelentette, hogy e jogigény rájuk ki nem terjedhet, hanem azért is és kivált azért, mert giájával és modorának, bánásmódjának a finom előkelőségével. Múlhatatlanul szükséges, hogy olyan színháznak, mint a Nemzeti Színház, ahol a kenyérkereset mindennapi gondjaival kevésbé kell küzdeni, ahol a kasszasikeren kívül más, nemesebb szempontok is mérlegelhetők: fölényes ember legyen a vezetője. S ez a fölény nem külső méltóságban keresendő. Ez a fölény nem lehet egyéb, mint a képesség, a hivatás, a jeles kvalitások, a szellem fölénye. Nem a főhercegekből lett generalisszimuszok a legjobb vezérek, hanem a Moltkék, akiket zseni és mély taktikai tudás kvalifikál a hadvezetői állásra. Csak ilyen fölényes ember vezetheti biztosan a színészeket, különösen az olyan színészeket, akik — mint a született főrendiházi méltóságok — született törvényhozóknak tartják magukat a játszó művészet terén és azt hiszik, hogy a Nemzeti Színház hagyományaiból örökös méltóság árad rájuk, akár dolgoznak, akár nem, akár haladnak a korral, akár henyélnek; akik azt hiszik magukról, hogy szabadalmuk van a renitenskedésre és a hanyagságra; akik nem értik át egészen, hogy a színészet a legnemesebb mesterség, ha komolyan gyakorolják; hogy a színészet elsőrangú lélektani tudomány és ezt a tudományt művelni kell, mégpedig folytonos, nagy stúdiumok révén; hogy a mindig haladó és műveltebbé váló emberiség a színészektől is nagyobb műveltséget követel; hogy a mai színpad lényege, lelke, első és legfőbb feltétele a művészien kidolgozott összjáték és ez az összjáték csak úgy áll elő, ha minden egyes színész testtel-lélekkel ott van a színpadon, minden egyes színész művészete úgy funkcionál, mint egy tökéletes gépezet egymásba kapaszkodó kerekei. Ha van ilyen fölényes ember, akkor ez meg fogja tanítani a színészeket arra, hogy se lelketlen napszámosok, se büszke és henyélő arisztokraták ne legyenek, hanem játszszanak híven és bura magyar országgyűlés határozottan kimondta, hogy Magyarország trónörökösödési rendjének szabályozása minden idegen jogforrás kizárásával egyedül az 1723 : I. és II. törvénycikk alapján történik s a magyar nemzetnek e törvényei szerint magyar királylyá csupán az az osztrák főherceg lehet, akit a magyar pragmatica sanctio keretén belül Ausztriában a császári korona megillet. Mi nem cikkelyeztünk be semmiféle morganatikus házasságot; ezt a nálunk merőben idegen intézményt mi nem vittük be a magyar jogrendbe. Ferenc Ferdinánd tudomásul vette, hogy a családi törvény értelmében gyermekei nem lehetnek osztrák főhercegek, s esküvel fogadta meg, hogy e családi törvényt soha sem fogja megváltoztatni. Ez az, amit mi becikkelyeztünk azzal a megjegyzéssel, hogy e szerint tehát a főherceg urnak e házasságából született gyermekei az 1723 : I. és II. törvénycikk értelmében a magyar trónutódlás rendjéből is ki vannak rekesztve. Ezt jelenti az a törvénybeiktatás, ennél egy betűvel sem kevesebbet. Ha valaha e tekintetben kétségek merülnének fel, ott vannak az országgyűlés naplóiban Széll Kálmán, Szilágyi Dezső és Horánszky Nándor közjogi fejtegetései s ott van a Széll Kálmán javasolta módon kiegészített törvényszöveg maga, amelyekből ez a ratio legis elhomályosíthatatlan világossággal fog mindig kidomborodni. Ezzel szemben igazán céltalan azt a két kérdést feszegetni, hogy meg fog-e a főherceg ur fiúgyermekének e sorsával barátkozhatni s ha nem, mi lesz, ha majd a pápa feloldja ő fenségét az eskü alól? Az első kérdésre a válaszunk az, hogy ő fenségének ama gondolattal nem most kell megbarátkoznia, mert azzal ő már megbarátkozott, mikor esküjét letette. Kinek van joga ő fenségéről feltenni, gén, lélekkel és stúdiummal, kötelességszerűen és ambiciózusan. A színészek pedig nem fognak renitenskedni többé, hanem örömmel fognak engedelmeskedni annak az igazgatónak, annak a mesternek, aki őket vezetni tudja. Somló Sándor most kezdi el igazgatói működését. Eddigi tevékenysége arra vall, hogy nincs se komolyság, se ambíció híjján. Olyan ember, aki szenvedélyesen szereti a színházat és mindazt, ami azzal összefügg. Ez mindenesetre jó jel. De nem ringatjuk magunkat reményekbe és jövendőmondásokba, hanem ítélni fogunk, ha majd cselekedni fog. Egyelőre abból sem következtetünk se jót, se rosszat, hogy a szokásos prospektust az évad elején nem adta ki. Nem prospektusokkal vezetik a színházat, hanem ízléssel, tudással, lelkiismeretes igyekezettel. A prospektus különben is a legtöbb esetben írott malaszt. És mindig jobb az olyan igazgató, aki semmit sem igér és sokat ad, mint az olyan igazgató, aki mindent igér és nem ad semmit. Szívesen csatlakozom azokhoz, akik bizalommal vannak az új igazgató iránt. Tetteitől függ: méltónak fogom-e tartani arra, hogy a Nemzeti Színházat vezesse? Ha üdvös dolgokat akar és tud cselekedni, intendáns többé nem áll az útjában. Csak egy akadályba ütközhetnék: a saját tehetetlenségébe. Remélem, hogy ez az akadály nincs meg. Az évad első premiereje magyar darab: A föld, Kemechey Jenő és Malonyay Dezső háromfelvonásos színműve. A mai viszonyok közt a darab címének aktuális hangzása van. Az ember azt hinné, hogy valami agrártendencia fog kibukkanni belőle. Egy kis dramatizált himnusz a magyar földről, azok javára, akik ezt a földet sok századdal ezelőtt véren szerezték és a közelmúltban a kártyán vesztették el. ................' ...u-".............. j"„' .ii~ T A_RC A A föld. (Premiere a Nemzeti Színházban.) A Budapesti Napló eredeti tárcájáig írta: Ábrányi Emil. A Nemzeti Színház élére nem kellenek se despoták, se szultánok. Ez bizonyos, mint a kétszerkettő. A színházak vezetéséhez nem szeszély és büszkeség, hanem szorgalom és szakértelem kell. Éppen ezért örülök, hogy a Nemzeti Színház megszabadult fényes, de kellemetlen terhétől —: az intendánstól. S örömöm még nagyobb lesz, ha beteljesül, amit állítanak, hogy az intendánsi állást a kormány nem szándékozik betölteni. (Ez igazán szép és nagy csoda lenne nálunk, ahol a szinekurák mindig kevesbednek és a hajléktalan méltóságok mindig szaporodnak.) A felelős igazgató teljesen elég egy színháznál, hogy az ügyek simán folyjanak, hogy minden jól összevágjon, hogy rend és fegyelem párosuljon a művészi vezetés lendületével. De annak, hogy egy felelős igazgató vezetése alatt minden jól összevágjon és bizalom, megelégedés, siker kisérje az intendáns nélkül uralkodó igazgató működését, annak föltétele van. Az tudniillik, hogy az igazgató a hatalom birtokában ne essék intendánsi grössenwahnba, hogy ne azért legyen hatalmas, mert hivatalos hatalomhoz jutott, hanem azért, mert szeretik és tisztelik a személyében rejlő kiváló tulajdonságokat; hogy ne azért legyen tekintélyes, mert bizonyos számú évekre igazgatói jogkörrel ruházták föl, hanem azért, mert tekintélyt tud tartani a tudásával, a szorgalmával, az ízlésével. tekin- Lapunk mai száma tizenhat oldal.