Budapesti Napló, 1902. november (7. évfolyam, 300-329. szám)

1902-11-01 / 300. szám

3 ’ Budapesti szombat', BUDAPESTI NAPLÓ 1902. november 1. 300 számi шшш legalább megálloit egy helyen , de raklábon nem ballagott soha. Szabadságát eleinte a királyok ellen bástyázta körül, majd a királyi hatalom gyengülésének idejében a trónnal szövetkezett az oligarchák szabadságrontó ön­kénye ellen. A koronának minden hatalmi többletet a közszabadságok körének megfelelő kitágításával vagy a meglévő szabadságintéz­mények szilárdabb alapozásával kellett meg­vásárolnia. A nemzeti szabadságnak az állami főhatalommal való egyensúlya de facto felbil­lenhetett egy-egy pillanatra az előbbi rová­sára; azonban a nemzet csakhamar erőt gyűjtött, hogy a visszaélést hátra szorítsa s a megzavart egyensúlyt ismét helyreállítsa. Fejlődésének csúcspontját a nemzeti szabad­ság a feudalizmus rombadőlésével s a polgárjo­gok egyetemessé válásával érte el. Az évezredes törekvés ekkor ért célhoz; tíz évszázad poli­tikai erőfeszítése ekkor jutott teljesen ér­vényre. A szabadságideál, amely eddig csak biztatás volt, ekkor vált örvendetes való­sággá. A szabadság jegyében való következetes haladás vagy, ha úgy tetszik, a nemzeti sza­badságnak a haladás jegyében való védelme és fejlesztése, imhol az az életprincipium, mely népünk csodákban gazdag sorsának his­tóriai titkához a kulcsot szolgáltatja. Haladni fáradhatatlanul s a nemzeti szabadsághoz s ennek minden porcikájához makacsul ragasz­kodni, erre serkent bennünket a múltnak szemlélése. Lehet, hogy ez időszerint fordulóponthoz közeledik hazánk közélete. Mintha lenne valami a levegőben, ami az emberek szemében csökken­teni akarná a haladás és a szabadság érté­két. Egyre merészebben jelentkeznek áramla­tok, amelyek a közszabadság nagy intézmé­nyeit csonkítani s a nemzet lelkéből a hala­dás ösztönét kinyesni óhajtanák. S talán ezért csapja meg mostanság a magyar lelkeket az enyészet hideg, nyirkos fuvallata. Talán ezért vonulnak sötét sejtelmek és gyötrő kétségek a didergő szivekbe. Mindszentek komor ün­nepének hangulata talán ezért suhan keresz­tül a közvéleményen. Hát álljon meg a száguldó közélet az idők végtelenségének országutján s vessen egy pillantást a múltak­­ temetőjébe, a történelembe. De nem azért,­­ hogy megbarátkozzék a halál gondolatával, hanem azért, hogy kifü­rkészsze a nemzeti élet ama nagy titkát. Hazafias lelkünk leg­elkeseredettebb bizalmatlanságával legyünk­­ rősen azok ellen, akik a haladás és a szabad­ság ellenségei, b­uma körül kezdték elhelyezni. Később oda vitték azokat is, akiket szintén hivatalosan exhumáltak. S ma ebből a helyes és kegyeletes szokásból rendszer lett. S mint a napokat a bolygók, úgy veszik körül a Deák, Batthyány és Kossuth mauzóleumait a magyar közélet történelmi alakjai. Idővel majd megnőnek a ciprusok, a lehajló füzek és a jegenyefák, s ezek majd megadják akár a hamleti bölcselethez, akár a történeti visszaálmo­­dáshoz, akár a forró könnyhöz vagy a bús mo­solyhoz a kellő hangulatot. S hogy a rideg statútumokból ily szépen alakult ki a nemzeti Pantheon gondolata, abban a székesfőváros mai vezetőin kívül sok érdeme van az egyetemi ifjúságnak, amely nemcsak a büszke márvány- vagy bronz-emlékeket kereste föl évről-évre, hanem az elhagyott sírokat is. Az ideális hevület igy nemesit s igy alkot maradandót. S a halál birodalmában a hiva­talos kőfaragók munkái közé mind több és több alakban nyúlik be immár a hivatott művész keze. A köztereken hiányzó szobrokat lassanként spórolni kezdik a temetőnek­ síremlékei, melyeket a művész szabadon alkot ,­s azért sikerülnek jobban. Egymásután találkozunk a mi fejlődő Pantheonunkban azokkal az arcokkal, melyeket látni anyira megszoktunk. Csak e napokban hul­lott le a lepel egy uj síremlékről, mely Donáth­­nak művészi alkotása. S a domborművű carrarai márvány a Csemegi Károly komoly arcvonásait s mély gondolkozása tekintetét örökíti meg. A márványarc szelíden, az örök béke nyugalmával néz egy szemközti magas és széles sírra, melyen még mindig csak egyszerű fakereszt áll. Ebben a sírban alszik Szilágyi Dezső, így alusznak nyu­godtan egymás mellett a londoni Westminster egyik fülkéjében Stuart Mária és Erzsébet ki­rályné. Úgy Csemegi, mint Szilágyi, a szabadelvű reformok bajnokai. De mikor Csemegi a büntető kódexet alkotja, Szilágyi tülekedik, é­s mikor Szilágyi az egyházpolitikai reformokat kodifikálja, Csemegi az egyházpolitikai ellenzék bizalmas értekezleteire jár. Hol állanánk a szabadelvű jog­fejlődés terén, ha ez a két ember úgy meg tudott volna férni egymással az életben, mint meg tud férni a temetőben? S nemsokára, ha nem is márványba fa­ragva, csak egyszerű bronz-medaille alakjában fogjuk viszontlátni Csernátonyt. Lehet-e őt is a nagyok közé számítani? Maradandó alkotások nem lettek utána, — de a nemzet történetének két nagy korszakát az ő életrajza nélkül nem le­het sem megérteni, sem meginni. Életének nya­rán cyklon, őszén, gyümölcsérlelő napsugár. Egy hüvelyben a bosszuló nemezis és a vezeklés. Csakhogy megfordított sorrendben. Mikor az ő erkölcsbirái azt követelték tőle, hogy vezekeljen, akkor bosszút állt és sújtott, mint a bakó ; s mikor erkölcsbirái elnémultak, s mikor fölöttük ő triumfálhatott, akkor kezdte ő a vezeklést, s haláláig nem hagyta abba. A legtragikusabb életek egyike. Szellemének összes kincseit az utcán szórta el s lelkének egyensúlyát csak a legádá­zabb izgalmakban találhatta meg. Kossuth Lajos után a második újságíró, akiben megvolt a forra­­dalomcsinálás művészete. Tüzével egy országot lángba borított, s mikor lángja kihűlt s hamuvá lett, a hamut a saját fejére hintette. A híres bal­­középi gárdának egyetlen tagja, aki a hatalom polcán félrevonult. S aki a mindenható minisz­terelnöknek azután is csak „barátja“ maradt. Ahi­k a ma uralkodó hipokrízis komédiásai közt kevesen lesznek, akik ha kimennek a te­metőbe, a Csernátony bronz vonásaira pirulás nélkül nézhetnének. S jó, hogy ezeket a vonásokat nem hagyta feledésbe menni Gajári Ödön. Mert mindig voltak és mindig lesznek a közéletben még sokkal igazságtalanabb erkölcs­­bírák, mint Csernátony volt, akik azonban nem fognak a hatalom birtokában úgy félrevonulni, mint Csernátony. Voltak és lesznek erkölcsbirák, akik nem a túlbüntetett félrelépésnek őszinte és igaz szenvedélyével fogják keresni a megtorlást, kitárt kebellel vetvén bele magukat abba az élet-halál harcba, melyben Csernátony nem is a becsületbirónak, hanem a becsületleakónak szerepét követelte magának, — hanem akik hideg számítással, Üzletszerűen űzik az er­­kölcsbiráskodást s nem szemtől-szembe tá­madva, hanem orozva s hát mögött, a rágalom diskrét suttogásai közt vetve vagy döfve a tőrt. S ezek a sivár erkölcsbirák sohasem fogják úgy lehajtani fejüket, mint tette a vezeklés hosszú évei T­ OLL SEIDLITZ POR felülmúlhatatlan háziszer mindama gyomorbajoknál, melyekből a rossz emésztés és székrekedés szokott keletkezni. A gyógyszertárakban MOLL készítménye kérendő eredeti dobozokban 2 korona. OLLybS FRANCIA BORSZESZ és SO Legjobb fájdalomcsillapító bedörzsölés, csűz, köszvény és egyébb meghűlési bajok­nál. A raktárakban ólommal zárt (plombiit) üvegekben 1 korona 90 fillérért kap- s ható. MOLILI készítmény kérendő. BELFÖLD Három millió szabályozásokra. Darányi Ignác földművelésügyi miniszter elhatározta, hogy a pozsonyi téli kikötőt kiépítteti, elkotortatja ugyancsak Pozsonynál a hajózást akadályozó zá­tonyt, szabályoztatja a mosoni Dunaágat és segíti a felső Duna szakasz ármentesítő társulatait, hogy az ármentesítő munkálatokat foganatosítsák. Erre a célra Darányi miniszter, mint értesülünk, a tör­vényhozástól három millió korona költségnek megszavazását fogja kérni. Darányi a Székelyföldön, Sepsi-Szent-Györgyről táviratoztak. Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter tegnap délután indult el Székelyudvarhelyről és Szent­­egyházas-Oláhfalu községbe ment, ahol Mikó Bálint, Csik vármegye főispánja, Becze Antal alispán, Lázár Menyhért, dr. Molnár József és Fejér Antal országgyű­lési képviselők üdvözölték. A miniszter útközben megtekintette Homoród fürdőt is. A Hargittán át vezető kocsiúton délután 4 óra tájban Csíkszereda közelében Mihály Ferenc vár­megyei főjegyző várta a minisztert több megyei és városi képviselőből álló küldöttség élén. Délután 8 óra előtt érkezett a miniszter Csíkszeredára. Reggel 1 óra után a városba ment s ott megtekintette a vármegye faiskoláját és földmives-iskoláját. A vármegyeházán a küldöttségek közt Becze Antal alispán a vármegyei gaz­dasági egylet igazgatóságának élén üdvözölte a mi­nisztert, aki köszönetet mondott fogadtatásáért és kije­lentette, hogy a birtokrendezési munkálatok máris folyamatban vannak s részben az igazságügyi minisz­ternél is a legjobb akarattal találkoztak. A miniszter azután Tusnádra, utazott, ahol Szentiványi Miklós három­­székvármegyei alispán, Molnár Józsiás és Székely György országgyűlési képviselők üdvözletére a mi­niszter meleg szavakban válaszolt s azután Tusnád fürdőt tekintette meg. A miniszter délután 2 órakor érkezett Szepsiszentgyörgyre; a pályaudvaron Fózsa József főispán várta a megyei és városi tisztikar élén. A minis­zter megtekintette a dohánygyárat, állami méntelepet, vármegyei fiúárvaházát és szeretetházat s annak gazdaságát, a református kollégiumot, a szövő­gyárat, a vármegyeházát, ahol Vajna Miklós főjegyző üdvözölte a minisztert a vármegyeház nevében. Dará­nyi Ignác földmivelésügyi miniszter Fózsa József fő­ispánnál szállott meg, aki nagy ebédet adott a minisz­ter tiszteletére. A miniszter holnap reggel Kézdivásár­­helyre utazik. A kassai főispán jubileuma. .Kassáról távira­tozzék nekünk. Münster Tivadar polgármester elnök­lésével ma díszgyűlés volt, amelyen Péchy Zsigmond főispánt tízéves jubileuma alkalmából egyhangúlag megválasztották a város díszpolgárának. A törvény­­hatóság nevében Éder Ödön üdvözölte a jubiláns fő­­ispánt, aki lendületes válaszában megígérte, hogy a város érdekeit, mint eddig, ezentúl is pártatlanul és minden erejével szolgálni fogja. Péchy Zsigmond fő­ispánnál a díszgyűlés után az összes megyei, városi­ és katonai hatóságok tisztelegtek. A tengerszem ügye. Széll Kálmán minisz­terelnök figyelmét is magukra vonták azok a lap­­hírek, hogy a lengyelek a tengerszem területét már most, az ítélet hivatalos végrehajtása előtt, erőszakos módon elfoglalják. Jelentést tétetett ma­gának, vájjon megfelelnek-e a valóságnak ezek a tudósítások. A kormányelnök, aki azon az állás­ponton áll, hogy a választott bíróság ítélete becikkelyezése előtt hatályra nem emelkedhetik, gondoskodott róla, hogy a korrekt álláspont értel­mében ott erőszakosságok ne történhessenek. A főrendiház költözködése. November első harmadában a főrendiház is átköltözködik az új Házba. A főrendiház kiküldött bizottsága intézkedett, hogy a hátralevő munka haladéktalanul elkészüljön s igy a hónap második felében már a főrendiház is uj helyiségében fog ülésezni, mely pazar díszítésre fölül­múlja a képviselőház üléstermét. Hatszáz család pusztulása. Tolnából, Baranyá­ból és Vas megyéből monstre­ deputáció jött a fővárosba.) Dunántúli patakmalmok tulajdonosai mindannyian és nyomorúságukat, pusztulásukat jöttek panaszolni Da­rányi miniszternek. A száztagú küldöttség, mely 600 családot reprezentál, tarthatatlan helyzetére kívánta felhívni a földmivelésügyi kormány figyelmét és sür­­­gős intézkedést kérni, nehogy valamennyien kényte­lenek legyenek kivándorolni az országból, melyből hatóságilag kiüldözik őket. A patakmalmok tulajdo­nosai nem bírják el azt a rettenetes nagy terhet,­ amelyet az állam és a különböző uradalmak, kivált­képp az utóbbiak rájuk róttak. Huszonegy sűrűn nyomtatott oldalra terjedő emlékiratukban pontonként felsorolják azt, mily jogtalan módon zsarolják őket és mennyire lehetetlenné teszik megélhetésüket. Kol­dusbotra e miatt jutottak szinte valamennyien, s azon vannak, hogy elhagyják az országot. Mielőtt ezt meg­cselekednék, Darányi miniszterhez jöttek föl orvoslást kérni. Fenyő Sándor főszerkesztőt kérték meg, hogy tolmácsolja sérelmeiket a miniszter előtt. Fenyő Sándor ma vezette a százas­ küldöttséget Darányi miniszterhez, kinek távollétében nemeskéri Kiss Pál államtitkár fogadta a kérelmezőket. Fenyő Sándor hosszabb beszédben ecsetelte a szerencsétle­nül járt malomtulajdonosok helyzetét és különösen kiemelte, hogy itt 600 derék magyar család pusztulá­sáról van szó. Kérte, hogy az érdekelt malomtulajdo­nosok és uradalmak bevonásával ankétet hívjanak össze és azt, hogy a malomjog megváltását a földmi­­velési kormány tegye megfontolás tárgyává. Az államtitkár válaszában kijelentette, hogy a жшнмшаимтегаим]||ц|маNoNoаиив»имшаииг1шиггашвппминнимияиииинди1шиямянмнпг1ииш1 .

Next