Budapesti Napló, 1903. január (8. évfolyam, 1-31. szám)
1903-01-01 / 1. szám
1. szám.3 Budapest, csütörtök BUDAPESTI NAPLÓ, 1903. január 1. folyik e kiegyezési hadjárat. Herkulesi munkát végzett és achillesi harcokat vívott Széll Kálmán ez év során, kezében a paizszsal tér vissza. Munkája eredményes, küzdelme sikeres volt. Újévi ajándékul magával viszi a magyar nemzet számára ama vámszövetséget, mely állandó és biztos alappal kínálja meg nemzetünk gazdasági fejlődését s melynek hazánkra nézve előnyös voltáért *, zálogul szolgál az a hősies szívósság, amelyet Széll Kálmán e szövevényes alku minden egyes tételénél érdekeink védelmezésére kifejtett. Az új kiegyezés, melynek az újév a születésenapja, kedvező ómen gyanánt köszönt be. Fűzzük hozzá a magyar nemzet ama reményét, hogy boldogabb idők fogják felváltani a bizonytalanság jegyében lepergett utolsó esztendők keserűségeit és sínylődéseit. Széll Kálmán kiegyezése bemutatja a királynak és a külföldnek a magyar nemzet politikai érettségének, bölcs mértéktudásának és az érzelmi momentumok visszafojtásával is érvényesülő józan előrelátásának világraszóló bizonyságát. Most Ausztrián a sor, hogy ezt az alkut törvénybe iktassa. Koerber úr híres erélyének itt kínálkozik az igazi talaja diadalmas érvényesülésre. Ha ő lesz a győztes ezen a harctéren, mi nyújtjuk át neki az első babérlevelet. Ám ha kudarcot vall, egyedül ő lesz felelős azért a következményért, amely az ó esztendő utolsó előtti órájában a kiegyezés létrejöttével elhárult, de amely, ha az osztrák törvényhozás nem deferál a monarkia legfőbb érdekeinek, föltétlenül és irgalmatlanul fog bekövetkezni. BELFÖLD A képviselőház ülése. Törvény kötelezi a kormányt, hogy az esztendő végéig elő kell terjesztenie a főrendek összeférhetetlenségéről szóló törvényjavaslatot. E tartozás lerovására kellett ma délelőtt még egy formális ülést tartani, melyen a hivatalos elfoglaltságban távollevő miniszterelnök megbízásából Lukács pénzügyminiszter terjesztette be a jelzett törvényjavaslatot. Arra nézve, hogy a javaslattal előzetesen milyen bizottság foglallóhajitotta a leánynak, ki azt két kezével felfogta s odahozta, megkínált bennünket vele. A Padrone kóstolta meg elébb. Cuppantott utána a szájával: „Biz ez bevehető itóka. Ahol ilyen terem, ott nem halnak meg az emberek szóráján. Ebből készül a pourque, ha megerjed.“ Én is megkóstoltam. Van benne valami a mustból, a vajkóból meg a nyírvízből. A maradékot átengedtük a vadgyerekeknek, akik sokáig elveszekedtek rajta. A honfoglalás műve tehát végre lett hajtva, az őslakók szimbólumaikkal kifejezték meghódolásukat. Adtak földet, füvet és vizet. Hátra van a honatkotás. Hol kezdjünk hozzá? Természetes dolog, hogy ahol két ember tanácskozik együtt, ott nem lehet egyetértés. Az abszlutizmus korszakában, amikor a hajónk a tenger habuckolt, én parancsoltam, a kapitány, (néni meg az asszony) de most megrögzöttünk alkotmányban, (az az, hogy a lávában) mindeten szuverének vagyunk. — Mit, ketten? — mondom én. — Négyen, az asszonyoknak is szavazatjogot adok. Erre aztán a Padrone túllicitált rajtam. Ő az általános szavazatjog mellett agitált. — Legyen szavazatuk a negritóknak is, akkor leszünk hatan. A többség fog dönteni, hogy melyik a sürgősebb indítvány. Én tudniillik azt proponáltam, hogy mindenekelőtt megoldandó az új hazánkban a nyelvkérdés. Én a spanyol nyelvet ajánlom. A nélkül nem lehet kormányozni. A Padrone programmja ellenben az volt, hogy első a nemzetgazdászati kérdés megoldása, állattenyésztő birodalom akarunk lenni: azzal a feladattal kell megküzdenünk, hogy hét birkát, egy kost, hét emlét, két ártányt, egy pár lámát hogy szállítunk le ide a karámba, mivel tartjuk el őket, amíg az élelmüket maguk meg tudják keresni ? Meg a tyúkot, libát, pulykát, ami gazdaságunk alapját fogja képezni ? Első a hasznos beruházások kérdése. Mind a kettőnknek igaza volt, annál fogva nem tudtunk kiegyezni . . Mit tehettünk egyebet, mint hogy appelláltunk a koronára. — Ez az asszony. — A két vad gyerekünket felbiztattuk, hogy jöjjenek velünk fel a vashajóhoz. Eleinte nagy örömmel fogadták. Ki ne kívánna a rezidenciába feljutni? A Padrone az ő pápua nyelvükön tudatta velük, hogy odafenn, abban a csodaépületben fognak találni két asszonyt, amilyen az ő anyjuk volt. Ez hatott. A fiú még egyszer felmászott a Szondi fára s megtöltötte a mi kulacsunkat a kicsorgó pulque-kal. A hajó felé mutatott vele. — Lám, hogy vannak még született gavallérjok a világon! — mondom én. A sziget partmentében haladtunk egész a lávaömlésig, ahol a hócipőinket hátra hagytuk. Ott volt a horgony a megfeszült lánccal. Mi a cipőink léctalpán keresztül nem éreztünk semmit a megszilárdult láva forróságából, hanem a két gyerek, amint a mezítelen talpával a lávára lépett, sikongatva kapkodta fel a lábait, ez nem nekik való séta volt. Hanem aztán rögtön feltalálták magukat, felugrottak a horgony kifeszült láncára s kézzel és lábbal felkapaszkodva rá, úgy gonglirozták fel magukat a légben függve egész a hajó lépcsőzetéig, mint két majom. A tenyerük tűrte a lánc forróságát. (Folytatása következik.) I hozzük, a kormány csak később fog indítványt tenni. A mai ülésben bejelentette az elnöklő gróf Apponyi Albert, hogy a Beck Marcell összeférhetetlenségi ügyében ítélkező bizottságot január 19-én fogja kisorsolni. Bizalom Széll Kálmánnak. Szolnok Dobokavármegye tegnap tartott közgyűléséből a következő újévi üdvözletét küldte Bécsbe Széll Kálmán miniszterelnöknek : Szolnok-Dobokavármegye törvényhatósági bizottságának mai napon tartott közgyűlése, amidőn a beálló újév alkalmából üdvözli nagyméltóságodat, örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy a nemzet életérdekeinek biztosítása, megvédése érdekében kifejtett eddigi munkásságáért hálás köszönetét fejezze ki; a jövőre pedig Isten áldását kérje arra a munkára, melylyen nagyméltóságod a trón és a nemzet közös célját biztosítani igyekszik. Fogadja nagyméltóságod a törvényhatósági bizottság mély tiszteletének és őszinte ragaszkodásának kijelentését. Désy Zoltán, főispán. Megvan a kiegyezés. — A Budapesti Napló tudósítójától. — Budapest, december 31. Az utolsó pillanatban, mikor már mindenki azt hitte, hogy a tizenkettedik óra is eredmény nélkül fog elmúlni, megjött a várva-várt eredmény : a kormányok megegyeztek. Mikor a köd olyan sűrű volt, hogy a legtüzesebb optimizmus sem volt képes egy árva fénysugarat keresztülbocsátani rajta, egyszerre kitisztult, a fenyegető éjszakai sötétséget hirtelen nappali világosság váltotta fel. Hogy micsoda kétségbeesett erőfeszítés előzte meg ezt az eredményt, arról némi halvány képet ad a mai nap külső története, amelyet kronológiai rendben adunk elő a következőkben: Az előzmény az, hogy még tegnap késő este is együtt ült Széll Kálmán és dr. Koerber Ernő a magyar minisztelnöknek szállodai szobájában. De még ezzel sem elégedtek meg. Jóval tíz óra után Széll Kálmán elkísérte vendégét és a két államféra sétálva folytatta tanácskozását, de eredménytelenül. Délelőtt 9 órakor, Széll Kálmán miniszterelnök a Burgba hajtatott. A király a magyar kormányelnököt egyórai magánkihallgatáson fogadta és meghallgatta jelentését a legutóbbi kihallgatás óta folytatott tárgyalásokról és azok eredménytelenségéről. Tizenegy órakor. A felség dr. Koerber Ernő osztrák miniszterelnök hasonló jelentését vette tudomásul. A kihallgatásról visszatérve, Seéli Kálmán miniszterelnök déli egy óráig az időt lakásán töltötte, ahol belső kormányzati ügyeket intézett el és gróf Széchenyi Gyula ő felsége személye körüli miniszter rövid látogatását fogadta. Déli egy órakor, Széll Kálmán miniszterelnök a külügyi hivatalba hajtatott, ahol részt vett a Lamsdorff orosz külügyminiszter tiszteletére adott dejemern, melyen Koerber is jelen volt. A reggeliről Széli és Koerber miniszterelnökök együttesen érkeztek délután fél három órakor a Sacher-szállóba. Délután 1/23 órakor, Gróf Goluchowski külügyminiszternek gróf Lamsdorff tiszteletére rendezett reggelije épp most ért véget. Az ebéd után Széll Kálmán miniszterelnök egy kocsin jött Koerbertől a Sacher-szállóba, hogy még egy utolsó kísérletet tegyenek a kiegyezési válság megoldására vagy megszüntetésére. Délután is 1 órakor, Széll Kálmán magyar miniszterelnök és Koerber osztrák miniszterelnök tanácskozása éppen most ért véget, mégpedig teljesen eredménytelenül. (Osztrák minisztertanács.) Az osztrák miniszterek, dr. Koerber sürgős meghívására, ma délután fél 4 órakor minisztertanácsra gyülekeznek együvé, kétségkívül azért, hogy az osztrák miniszterelnök megbeszélje minisztertársaival az eddigi tárgyalások lefolyását. Tekintettel arra, hogy ez a minisztertanács esetleg valamilyen fordulatot idéz elő, Széll Kálmán miniszterelnök elhatározta, hogy nem utazik Budapestre, mint eredetileg tervezte, délután 5 órakor, hanem csak az éjjeli vonattal. Reggelre azonban feltétlenül Budapesten lesz. (Új audiencia.) Délután 5 órakor. Széll Kálmán miniszterelnök esti 6 órakor újból kihallgatásra megy a királyhoz. (Félhivatalos jelentések.) Pécsből táviratozzák a Budapesti Tudósítónak. Dr. Koerber osztrák miniszterelnök tegnap este 9 órakor Széll Kálmán miniszterelnöknél, ennek Sacherszállóbeli lakásán egy óráig tartó látogatást tett. Széll Kálmán miniszterelnök ma reggel 9 órakor ő felsége előtt kihallgatáson megjelent, 10 órakor ő felsége dr. Koerber osztrák miniszterelnököt fogadta. Valószínű, hogy ezek a kihallgatások dr. Koer- Jernek Széll Kálmán miniszterelnöknél tett tegnap esti látogatásával összefüggésben állanak. A helyzetben eddig változás nem állott be. A Magyar Távirati Iroda jelenti Bécsből: Koerber osztrák miniszterelnök tegnap este 9 órakor Széll Kálmán miniszterelnököt felkereste a Sacher-szálóban, de az a hosszabb beszélgetés, amely a két államférfin között folyt, semmit sem változtatott a helyzeten. Ma reggel 9 órakor Széll Kálmán miniszterelnök hosszabb kihallgatáson volt ő felségénél. A hely- --------------------—t:-------7.11'' ■ ■■ >■ Kivándorlók. — A Budapesti Napló eredeti tárcája.—' Irta: Zöldi Márton. Az idomtalan, nagy hajótest orra diadalmasan szelte a tenger habjait. Lomhán, szabályosan ringott, mint valami gigászi bölcső. A fedélzet tele volt matrózokkal és utasokkal. Az utasok nagy része kivándorló volt. Ott ültek a csillagfényes őszi éjszakában kabátokba, szűrökbe, kendőkbe burkolódzva. A legtöbbje hallgatva, némán meredt maga elé. Az asszonyok szemében ideges nyugtalanság csillogott. Már négy napja, hogy a tengeren voltak, hogy elhagyták az európai partokat, a töldet. Minden idegen volt körülöttük. A legidegenebb maga a tenger sötéten, gonoszul villogó fekete habjaival. Hallottak, olvastak veszedelmeiről, s ezt a veszedelmet megriadt fantáziájuk most közel látta. Néhány lépésnyire. Pedig a szellő alig mozdult, s az óceánnak, a nagy kényurnak méltóztatott nyugodtan hömpölyögni. A fedélközi utasok egy része magyar kivándorló volt. Különböző vidékről valók, s különböző nemzetiségűek. A legtöbb tót volt a felső megyékből. Ezek hamar ismerkedtek, s naiv bőbeszédűséggel magyarázták kivándorlásuk okait. Szavukból kitetszett, hogy valaki mesébe való dolgokat hazudott nekik az amerikai állapotokról. Mert a hajó, melyről szó van, Amerikába szállított kivándorlókat. A hajószabályok szerint a fedélközi utasok esti kilenc óráig a fedélzeten tartós ítódhatnak. Olyankor tudniillik, mikor nincs vihar. Elkülönített helyük van a fedélzeten, hol összehajtható vászonülésű székek állnak rendelkezésükre. Pozitív panaszt nem hallottunk, bár az utazás s főleg a tengeri betegség teljesen leszereli energiájukat. Az emberek ilyenkor nagyon húz-