Budapesti Napló, 1903. szeptember (8. évfolyam, 238-267. szám)
1903-09-01 / 238. szám
9 Budapest, kedd BUDAPESTI NAPLÓ 1903. szeptember 1338. szám A nagy különbség a két álláspont között, s ezt a különbséget egy ártatlan kanapé-per mezében a közvélemény figyelme elől elvonni nem lehet. A magyar közjogászok — Szilágyi Dezsőtől Beksics Gusztávig — egyetértenek abban, hogy a magyar királynak semmiféle olyan felségjoga nincsen, amit ne a nemzet ruházott volna rája törvényhozási után. Ebből pedig világosan következik, hogy minden királyi felségjog ugyancsak a törvényhozás útján ismét visszahozható az összes legiszláció együttes jogkörébe. Érinthetetlen felségjogokról tehát oktalanság beszélni. Ez alól a legfőbb hadúri jogok se tesznek kivételt. Nem holmi királyi Handbiller intézkedik arról, hogy a hadügyek terén mekkora jogkört vehet igénybe a magyar országgyűlés. Hanem ellenkezőleg : a mi országos törvényünk szabja meg, milyen terjedelmű hadúri jogokat gyakorolhat a király. Erre rámutatván, egyszersmind el is döntöttük ama doktor-kérdést. A magyar országgyűlés kívánságait törvény alakjában kell kielégíteni. BELEÖLD Új kérvények. A képviselőház utolsó ülése óta félszáznál több uj kérvény érkezett be melyeket gróf Apponyi Albert az elintézett válság után, az első ülésben fog bemutatni. Az uj kérvények sorában érdekesebbek a következők: A Rákóczi-ereklyék kiállítása alkalmából II. Rákóczi Ferenc hamvainak lazaszakítását sürgetik. Hódmezővásárhely, Kecskemét sz. kir. városok, Pozsony és Somogy vármegyék. A külföldön lakó magyarországi földbirtokosok megadóztatását kérik Győr és Kecskemét városok. A szociális bajok orvoslása céljából közgazdasági javaslatokat sürget Trencsén vármegye. Érdekes Tolna és Bács-Bodrog vármegyék kérvénye Közegészségügyi érdekből a vidéki városoknak vízvezetékkel való ellátását kérvényezik a képviselőháztól; az álam támogatását óhajtják mert az ezzel járó tetemes költséget a vidéki városok nem fedezhetik. A tüdővész terjedésének meggátlását sürgetik Nyitra s Hódmezővásárhely sz. kir. városok, amely városok közönsége sürgős és hathatós egészségügyi intézkedéseket kér az építkezés és óvóintézkedés tekintetében. Bizalom Pap Zoltánnak. A tiszalöki választókerület polgársága vasárnap délután a kerület központja nagy népgyűlést tartott. A népgyűlésen megjelentek a kerület minden községéből a függetlenségi választók, hosszú kocsisorban zászlók alatt vonultak zösén, az Augusta Viktórián és a Prinzessin Viktória Luisén nordkapuzó utasokat részelteti ebben a szerencsében. Ez a legmagasabb fogadtatás annyira biztos, hogy a Hamburg-Amerika-Lime valósággal beveszi a német császárt a prospektusába, mint egy érdekes programm-számot a sok látnivaló közt. Ez a programm-szám az Augusta Viktória és a Viktória Luise forgalmát hat év óta megkétszerezte. Amerikából csak úgy csődül a yankee a német vállalat hajóira. Az amerikai demokraták és republikánusok majd megbolondulnak a gyönyörűségtől, hogy a hatalmas imperátorhoz en masse vizitbe mehetnek. És emlékül egy-egy könnyen kimozdítható apróságot talán el is lophatnak a Hohemolern ingóságaiból. Moldéban járva, saját füleimmel hallottam a német hazafiak és amerikai demokraták kéjes üvöltéseit, amikor az Augusta Viktóriáról a Hohemollernre rohantak és csapatonként vonultak el a katonásan szalutáló német császár előtt. Mivel a Hamburg-Amerika- Linie német vállalat, II. Vilmos tényleg közgazdasági missziót teljesít azzal, hogy az amerikai demokrácia immenzis hiúságát a német tőke javára kamatoztatja. Ez a vonás igazán fényesen jellemzi a német császár rendkívüli okosságát és praktikus hazaszeretetét. * Akit nem divat, nem kíváncsiság visz Skandinávia hegyei és vizei közé, — aki nem azért megy Norvégiába, hogy négy lépésnyiről jól a szemébe bámulhasson egy modern imperátornak és odahaza eldicsekedhessék vele, mint norvég utazásának legszebb eredményével, hogy látta közelről a német császárt, annak kimondhatatlanul nagy, eredeti és tanulságos benyomásokban lehet része ebben a csodálatos északi világban. S hadd ismerjem el minden fenntartás nélkül hogy a norvég kéjutazás k közvetítői, a turistahajók, pazar bőkezűséggel szolgálják ki a közönséget. A Hamburg-Amerika-Lime fényes, tágas úszópalotáiról nem is szólok. Ezek a roppant gő-A Pester Lloyd vasárnapi számában „a szabadelvű párt egy kiváló tagja“ cikket írt a helyzetről. Ez a cikk, mely beállítása szerint beavatott ember nyilatkozatának látszik, politikai körökben élénk feltűnést keltett. Mert nem kisebb dolgot árul el a „szabadelvű párt egy kiváló tagja“, mint azt, hogy a király az elébe járult politikusok egyikének programmját sem fogadta el s most már ő fog programmot adni, melyhez alkalmas embert keres. E szerint a szabadelvűpárt új vezért kapna: a királyt. De ez a kisebbik baj. A nagyobbik az, hogy amennyiben a király akarná megadni a kiszemelendő politikusnak s az ő révén a szabadelvűpártnak a végleges programmot, akkor a király önmaga állítaná magát a politikai viták kellő közepébe. Azt a programmot, amit a király esetleg adni akar, el is lehet fogadni, el is lehet utasítani, mint minden programmot. S mi történik, ha egyetlen önérzetes politikus se vállalkozik a programm megvalósítására ? Mi történik, ha nem akadna többség, mely azt a programmot magáévá teszi? Mi történik, ha a király programmjával kisebbségben vagy éppen egyedül marad? Mert hiszen ha Magyarországon vagyunk is, ilyen eshetőség sincs abszolúte kizárva. Hát akkor egy szuronyerdő árnyékában valósítják meg a programmot, a király programmját? És kiteszik a királyt az egész nemzet ítéletének ? Nehéz az ilyesmit elhinni és sokkal valószínűbb, hogy a Pester Lloyd cikkének írója a szabadelvű párt sokszínű csoportjai közül a rémügetők csoportjába tartozik. Az őösök összesen négy utat tesznek június 6-tól július 19-ig. Két hajójárat a Nordkapig terjed, kettő még azon is túl, a Spitzbergákra viszi az utast, aki az Advent-bay és a Bellsund közelében — ha van jó fegyvere és megfelelő bátorsága — poláris farkasokra és jegesmedvékre lövöldözhet a jegestenger partján. A Hamburg-Nordkap vonalon a Prinzessin Viktória Luise közlekedik, a másik nagyobb vonalat az Augusta Viktória futja be. A Hamburg-Nordkap-utazást tizenhét, a Spitzbergákra vezetőt huszonkét nap alatt teszik meg a kettős csavarú, rengeteg tüdejű gőzös óriások. Az első út distanciája összesen 3795, a másodiké 4363 tengeri mértföld. A Nordkaptár két személynek 2000 márkába kerül a Promenadendeck A és B jegyű „Staatszimmer“-ében. Ez a helyiség természetesen a legnagyobb luxussal van berendezve. Van benne: szalon, hálószoba, fürdőszoba és külön water-closet. Az Oberdeck luxuskamaráiban — a kabinok elhelyezése szerint — 1250 márkától 700 márkáig variálódnak az árak. A Salendeck közös termében 650 márkáért utazhat két személy. A Spitzbergákra vezető huszonkétnapos tál 200 márkával többe kerül. Ezek az árak nem éppen szerények, de a pazar kényelem, a kitűnő ellátás arányban áll a kiadásokkal. Valamivel kisebb és árak dolgában olcsóbb gőzösök a Bergenske és Nordenfjeldske Dampskibsselskal turistahajói. A bergeni hajóstársaság székhelye Bergen, a másik részvénytársaságnak Trondjemben, Norvégia régi koronázó városában van a rezidenciája. Ez a két társaság a fjordok közé és a Nordkapra négy elsőrangú turistagőzöst járat. A bergeni társaság hajói: Mira és Neptun. A másiké: Sigurd Jarl és Kong Harald. A Mira és a Sigurd Jarl csak a fjord-utazásokat közvetíti a Hamburg-Stavanger-Bergen-Molde- és Trondjemlinián június 2-ától augusztus 31-ig, a Nordkapturt a Neptun és a Kong Harald teszi meg (hat és fél nap alatt) június 11-től július 30-ig, Trondjem és az északi fok közt. Június 11-én indul az Tiszafák főterére, ahol Veress Ferenc pártelnök négy órakor nyitotta meg az ülést. Lelkes szónoklatban vázolta a politikai helyzetet. Rámutatott arra, hogy Pap Zoltán, a kerület képviselője leleplezésével hazafiasan cselekedett, melyért köszönetét elismerést és választói háláját érdemli ki. Homolay Gyula, a párt jegyzője nagy tetszéssel fogadott beszéde után indítványt terjesztett elő, melyet viharos tetszéssel fogadott el a népgyűlés. Az indítvány szerint Pap Zoltánnak jegyzőkönyvi köszönetet szavaztak hazafias elhatározásáért s nagy örömmel jelentették ki, hogy eljárásából tisztesség háramlik az egész választókerületre. Lelkes hangú táviratban üdvözölték ezután Kossuth Ferencet és az országos függetlenségi pártot, majd megalakították az állandó választmányt. Kapusi Dániel és Bodzás Aiihály mondtak még hazafias szónoklatot s a népgyűlés Veress Ferenc zárószavai után a Himnusz eléneklésével véget ért. Este bankett volt, melyen számos felköszöntőben ünnepelték Pap Zoltánt, akinek küldöttség adja át a fővárosban a népgyűlés határozatát. A válság, Budapest, augusztus 31. egész nyilatkozat eltévesztené hatását: a szabadelvű pártot nem nyugtatta íreg, az ellenzéket nem ■ómitette meg. De igenis beszéltek róla, mert hiszen a bécsi királynapok aatt a magyar válságól úgy sincs sok konkrét ir s az emberek úgyis kombinációkra és vitatkozásokra vannak utalva. A Pester Lloyd említett cikkéből adjuk a következő passust. A nemzeti követelései tekintetében a királytól kell kiindulnia a kezdő lépések. Természetes, hogy azokon az engedményeken, amiket a Széll- és Khuen-Héderváry-kormányok adtak, változtatni egyáltalán nem szabad. Ezek szóba sem kerülhetnek többé. De a többi követelés iránt magának a királynak van csak joga az elhatározásra, annak eldöntésére, váljon a hadsereg egységességének feltételeit szem előt tartva, mit adhat meg s mit kell megtagadni, s ha a király spontán elhatározásra jutott, meg kell állapítani a koncessziók mértékét s kijelenteni, hogy azokon változtatni semmi körülmények között sem lehet. E szerint a király a válság megoldásának programmját nem attól a személyiségtől kapná, aki esetleg miniszterelnöké dezignáltatnék, hanem ellenkezőleg a megoldó programmját a király szabad elhatározásaként maga állapítaná meg s azután választaná ki azt a személységet, akit a vázolt alapon kabinetalakítással megbíz rá. Ha már most valamedik politikai személyiség ezen az alapon elvállatja a missziót, semmi oka sem lesz arra, hogy az ellenzékkel tárgyalásokba bocsájtkozzék, aki a megoldás részletei iránt, akár a kiválasztt egyéniség személye iránt. A dezignált szenélyiség útja egyenesen a liberális pártba vezet s a szabadelvűpárt értekezletének kell majd végleg eldöntenie, támogatja-e feletlenül a kijelölt miniszterelnököt. Ha a válasz igenlő lesz, akkor a kormány programjának a katonai kérdést illető részét pártkérdésnek vetik f és a többség minden egyes tagja az elé a válas; it elé állíttatnék, hogy vagy aláveti magát a kormáy programjának, vagy pedig kilép a pártból. Ha a dezignált minisztrelnök ekképp a liberális párt támogatását megkpta, megalakítja kabinetjét é s a Ház elé lép. Nem mondjuk természetesen, hogy ezzel a krízis már teljes megoldást nyert volna. A szélsőballal eddig nem számoltunk, s ki tudná kitalálni vagy pláne megállapítani, hogy mi lesz ennek az istennek és embernek tetsző társaságnak az akarata. El kell készülni a parlamentarizmus ultima ációjára és a szerint kell cselekedni. Az új kommány programmját a képviselőházban megvitatja. Ha aztán a szélelső hajó (Neptun) Trondjejtből a Nordkapra, az utolsó július 23-án, Trondjemtől a Nordkapi egy tárban megy az ember, de a fjord-utazást itt szakíthatjuk meg, ahol nekünk tetszik. Ezér választottuk mi a Bergenske- és Nordenfjeldskt -társaságot a Stamburg-Amerika-Linie helyett. Hamburgtól Bergenig váltottunk jegyet a Mitz-gőzösön. Bergenben elhagytuk a hajót, tizenhat napig szabadon csatangoltunk a fjordok közt ás a fjeldek tetején, azután Trondjemben a Jrong Haraldra szállottunk és megtettük a nagyszerű Nordkap-utazást julius 20-ikától julius 27-ig. . .z első útért fizettünk fejenkint 100 márkát. A másik — csaknem egy hétre terjedő — túr fejeirint 339 márkába került. Az első vonalon négy napig tart az utazás. Ehhez képest a Nordkal-túrt mindenesetre drágán fizetteti meg a norvég Dampskibsselskale, de itt nemcsak a kényelmesen hajót és gazdagabb ellátást, hanem a gyönyörű, vadregényes pontokat és az éjféli napot is magasabb tarifával számítják be a turistáknak. Körülbelül nyolc-kilenc év óta olyan nagy a tolongás Norvégia felé, hogy hetekkel előbb kell megrendelnünk a jegyet, két, ha kényelmesen — külön kabinokban — akarunk utazni a hajónkon. Nekünk a Menet jegiroda kitűnő tisztviselője, Bársony úr, a hamurgi Reimers-ügynökség útján jó eleve helyekig rezervált. A jegyek teljes árát lefizettük, a jegyeket megkaptuk és június 28-án azzal a kellemes gondolattal utaztunk el Budapestről (a Bundeise-kártyák is a zsebünkben voltak via Berlin Christiania, Stockholm, Kopenhága, Stettin), így van biztos, kényelmes szállásunk a Milána a Kong Haraldon. Vasárnap este Bécsben páltunk és másnap, via Tetsehen, Berlin felé robogott velünk a gyorsvonat. Nem tudom, megbámultam-e illő tisztelettel Mähriseh-Budwitzet, Iglaut és Csaszlaut, avagy a Csaszlaunál is híresebb Kolint, ahol sok ezer gránátos csontja porladoz, akiket a gloárnak nevezett emberi szamárság és ragadozó ösztön ka-