Budapesti Napló, 1903. szeptember (8. évfolyam, 238-267. szám)

1903-09-01 / 238. szám

9 Budapest, kedd BUDAPESTI NAPLÓ 1903. szeptember 1­338. szám A nagy különbség a két álláspont között, s ezt a különbséget egy ártatlan kanapé-per mezében a közvélemény figyelme elől el­vonni nem lehet. A magyar közjogászok — Szilágyi De­zsőtől Beksics Gusztávig — egyetértenek abban, hogy a magyar királynak semmiféle olyan felségjoga nincsen, amit ne a nemzet ruházott volna rája törvényhozási után. Ebből pedig világosan következik, hogy minden királyi felségjog ugyancsak a törvényhozás útján ismét visszahozható az összes legisz­­láció együttes jogkörébe. Érinthetetlen felség­jogokról tehát oktalanság beszélni. Ez alól a legfőbb hadúri jogok se tesznek kivételt. Nem holmi királyi Handbiller intézkedik arról, hogy a hadügyek terén mekkora jogkört vehet igénybe a magyar országgyűlés. Hanem ellen­kezőleg : a mi országos törvényünk szabja meg, milyen terjedelmű hadúri jogokat gyakorolhat a király. Erre rámutatván, egyszersmind el is döntöttük ama doktor-kérdést. A magyar or­szággyűlés kívánságait törvény alakjában kell kielégíteni. BELEÖLD Új kérvények. A képviselőház utolsó ülése óta félszáznál több uj kérvény érkezett be melyeket gr­óf Apponyi Albert az elintézett válság után, az első ülés­ben fog bemutatni. Az uj kérvények sorában érdeke­sebbek a következők: A Rákóczi-ereklyék kiállítása alkalmából II. Rá­kóczi Ferenc hamvainak l­azaszak­ítását sürgetik. Hód­mezővásárhely, Kecskemét sz. kir. városok, Pozsony és Somogy vármegyék. A külföldön­ lakó magyarországi földbirtokosok megadóztatását kérik Győr és Kecskemét városok. A szociális bajok orvoslása céljából közgazda­­sági javaslatokat sürget Trencsén vármegye. Érdekes Tolna és Bács-Bodrog vármegyék kérvénye Köz­egészségügyi érdekből a vidéki városoknak vízvezetékkel való ellátását kérvényezik a képviselőháztól; az ál­am támogatását óhajtják mert az ezzel járó tetemes költ­séget a vidéki városok nem fedezhetik. A tüdővész terjedésének meggátlását sürgetik Nyitra s Hódmezővá­sárhely sz. kir. városok, amely városok közönsége sürgős és hathatós egészségügyi intézkedéseket kér az építkezés és óvóintézkedés tekintetében. Bizalom Pap Zoltánnak. A tiszalöki választó­­kerület polgársága vasárnap délután a kerület köz­pont­ja nagy népgyűlést tartott. A népgyűlésen meg­jelentek a kerület minden községéből a függetlenségi választók, hosszú kocsisorban zászlók alatt vonultak zösén, az Augusta Viktórián és a Prinzessin Viktória Luisén nordkapuzó utasokat részelteti ebben a sze­rencsében. Ez a legmagasabb fogadtatás annyira biztos, hogy a Hamburg-Amerika-Lime valósággal beveszi a német császárt a prospektusába, mint egy érdekes programm-számot a sok látnivaló közt. Ez a programm-szám az Augusta Viktória és a Viktória Luise forgalmát hat év óta megkétsze­rezte. Amerikából csak úgy csődül a yankee a német vállalat hajóira. Az amerikai demokraták és republikánusok majd megbolondulnak a gyö­nyörűségtől, hogy a hatalmas imperátorhoz en masse vizitbe mehetnek. És emlékül egy-egy könnyen kimozdítható apróságot talán el is lop­hatnak a Hohemolern ingóságaiból. Moldéban járva, saját füleimmel hallottam a német hazafiak és amerikai demokraták kéjes üvöltéseit, amikor az Augusta Viktóriáról a Hohemollernre rohantak és csapatonként vonultak el a katonásan szalutáló német császár előtt. Mivel a Hamburg-Amerika- Linie német vállalat, II. Vilmos tényleg közgaz­dasági missziót teljesít azzal, hogy az amerikai demokrácia immenzis hiúságát a német tőke ja­vára kamatoztatja. Ez a vonás igazán fényesen jellemzi a német császár rendkívüli okosságát és praktikus hazaszeretetét. * Akit nem divat, nem kíváncsiság visz Skan­dinávia hegyei és vizei közé, — aki nem azért megy Norvégiába, hogy négy lépésnyiről jól a szemébe bámulhasson egy modern imperátornak és oda­haza eldicsekedhessék vele, mint norvég­ utazásá­nak legszebb eredményével, hogy látta közelről a német császárt, annak kimondhatatlanul nagy, eredeti és tanulságos benyomásokban lehet része ebben a csodálatos északi világban. S hadd ismerjem el minden fenntartás nélkül hogy a norvég­ kéjutazás k közvetítői, a turista­hajók, pazar bőkezűséggel szolgálják ki a közön­séget. A Hamburg-Amerika-Lim­e fényes, tágas úszó­palotáiról nem is szólok. Ezek a roppant gő-A Pester Lloyd vasárnapi számában „a sza­­badelvű párt egy kiváló tagja“ cikket írt a hely­zetről. Ez a cikk, mely beállítása szerint beava­tott ember nyilatkozatának látszik, politikai kö­rökben élénk feltűnést keltett. Mert nem kisebb dolgot árul el a „szabadelvű párt egy kiváló tagja“, mint azt, hogy a király az elébe járult politikusok egyikének programmját sem fogadta el s most már ő fog programmot adni, melyhez alkalmas embert keres. E szerint a szabadelvűpárt új vezért kapna: a királyt. De ez a kisebbik baj. A nagyobbik az, hogy amennyiben a király akarná megadni a kiszemelendő politikusnak s az ő révén a szabadelvű­pártnak a végleges programmot, akkor a király önmaga állítaná magát a politikai viták kellő közepébe. Azt a programmot, amit a király esetleg adni akar, el is lehet fogadni, el is lehet utasítani, mint minden programmot. S mi történik, ha egyetlen önérzetes politikus se vállal­kozik a programm megvalósítására ? Mi történik, ha nem akadna többség, mely azt a programmot magáévá teszi? Mi történik, ha a király pro­­grammjával kisebbségben vagy éppen egyedül marad? Mert hiszen ha Magyarországon vagyunk is, ilyen eshetőség sincs abszolúte kizárva. Hát akkor egy szuronyerdő árnyékában való­sítják meg a programmot, a király pro­grammját? És kiteszik a királyt az egész nemzet ítéletének ? Nehéz az ilyesmit elhinni és sokkal valószínű­bb, hogy a Pester Lloyd cik­kének írója a szabadelvű párt sokszínű cso­portjai közül a rémü­getők csoportjába tartozik. Az őösök összesen négy utat tesznek június 6-tól július 19-ig. Két hajójárat a Nordkapig terjed, kettő még azon is túl, a Spitzbergákra viszi az utast, aki az Advent-bay és a Bellsund közelében — ha van jó fegyvere és megfelelő bátorsága — po­láris farkasokra és jegesmedvékre lövöldözhet a jegestenger partján. A Hamburg-Nordkap vona­lon a Prinzessin V­iktória Luise közlekedik, a másik nagyobb vonalat az Augusta Viktória futja be. A Hamburg-Nordkap-utazást tizenhét, a Spitz­bergákra vezetőt huszonkét nap alatt teszik meg a kettős csavarú, rengeteg tüdejű gőzös­ óriások. Az első út distanciája összesen 3795, a másodiké 4363 tengeri mértföld. A Nordkap­tár két sze­mélynek 2000 márkába kerül a Promenadendeck A és B jegyű „Staats­zimmer“-ében. Ez a helyi­ség természetesen a legnagyobb luxussal van be­rendezve. Van benne: szalon, hálószoba, fürdő­szoba és külön water-closet. Az Oberdeck luxus­kamaráiban — a kabinok elhelyezése szerint — 1250 márkától 700 márkáig variálódnak az árak. A Salendeck közös termében 650 márkáért utaz­hat két személy. A Spitzbergákra vezető hu­­szonkétnapos tál 200 márkával többe kerül. Ezek az árak nem éppen szerények, de a pa­zar kényelem, a kitűnő ellátás arányban áll a kiadásokkal. Valamivel kisebb és árak dolgában olcsóbb gőzösök a Bergenske és Nordenfjeldske Dampskibs­­selskal turistahajói. A bergeni hajóstársaság szék­helye Bergen, a másik részvénytársaságnak Trond­­jemben, Norvégia régi koronázó­ városában van a rezidenciája. Ez a két társaság a fjordok közé és a Nordkapra négy elsőrangú turistagőzöst járat. A bergeni társaság hajói: Mira és Neptun. A másiké: Sigurd Jarl és Kong Harald. A Mira és a Sigurd Jarl csak a fjord-utazásokat közvetíti a Hamburg-Stavanger-Bergen-Molde- és Trondjem­­linián június 2-ától augusztus 31-ig, a Nordkap­­turt a Neptun és a Kong Harald teszi meg (hat és fél nap alatt) június 11-től július 30-ig, Trond­­jem és az északi fok közt. Június 11-én indul az Tiszafák főterére, ahol Veress Ferenc pártelnök négy órakor nyitotta meg az ülést. Lelkes szónoklatban vázolta a politikai helyzetet. Rámutatott arra, hogy Pap Zoltán, a kerület képvise­lője leleplezésével hazafiasan cselekedett, melyért kö­szönetét elismerést és választói háláját érdemli ki. Homolay Gyula, a párt jegyzője nagy tetszéssel fogadott beszéde után indítványt terjesztett elő, melyet viharos tetszéssel fogadott el a népgyűlés. Az indítvány szerint Pap Zoltánnak jegyzőkönyvi köszönetet szavaztak hazafias elhatározásáért s nagy örömmel jelentették ki, hogy eljárásából tisztesség háramlik az egész választó­­kerületre. Lelkes hangú táviratban üdvözölték ezután Kossuth Ferencet és az országos függetlenségi pártot, majd megalakították az állandó választmányt. Kapusi Dániel és Bodzás Aiihály mondtak még hazafias szó­noklatot s a népgyűlés Veress Ferenc zárószavai után a Himnusz eléneklésével véget ért. Este bankett volt, melyen számos felköszöntőben ünnepelték Pap Zoltánt, akinek küldöttség adja át a fővárosban a népgyűlés határozatát. A válság, Budapest, augusztus 31. egész nyilatkozat eltévesztené hatását: a szabad­­elvű pártot nem nyugtatta ír­eg, az ellenzéket nem ■ómitette meg. De igenis be­széltek róla, mert hi­szen a bécsi királynapok a­att a magyar válság­ól úgy sincs sok konkrét­­ ir s az emberek úgyis­­ kombinációkra és vitatkozásokra vannak utalva. A Pester Lloyd említett cikkéből adjuk a kö­­vetkező passust. A nemzeti követelései tekintetében a királytól kell kiindulnia a kezdő lépés­ek. Természetes, hogy azokon az engedményeke­n, amiket a Széll- és Khuen-Héder­váry-kormány­ok adtak, változtatni egyáltalán nem szabad. Ez­ek szóba sem kerül­hetnek többé. De a többi követelés iránt magá­nak a királynak van csak joga az elhatározásra, annak eldöntésére, váljon a hadsereg egységes­ségének feltételeit szem el­őt tartva, mit adhat meg s mit kell megtagadn­i, s ha a király spon­tán elhatározásra jutott, meg kell állapítani a koncessziók mértékét s k­ijelenteni, hogy azo­kon változtatni semmi kö­rülmények között sem lehet. E szerint a király a válság megoldásának programmját nem attól a személyiségtől kapná, aki esetleg miniszterelnök­é dezignáltatnék, ha­nem ellenkezőleg a megold­ó programmját a király szabad elhatározásaként maga állapítaná meg s azután választaná ki azt a személy­séget, akit a vázolt ala­pon kabinetalakítással megbíz rá. Ha már most valame­dik politikai személyi­ség ezen az alapon elválla­tja a missziót, semmi oka sem lesz arra, hogy az ellenzékkel tárgya­lásokba bocsájtkozzék, ak­i a megoldás részle­tei iránt, akár a kiválaszt­­t egyéniség személye iránt. A dezignált szen­élyiség útja egyene­sen a liberális pártba v­ezet s a szabadelvű­párt értekezletének kell majd végleg eldön­tenie, támogatja-e feletle­nül a kijelölt mi­niszterelnököt. Ha a vála­sz igenlő lesz, akkor a kormány program­jának a katonai kérdést illető részét pártkérdésnek vetik f­ é­s a többség minden egyes tagja az elé a válas; it elé állíttatnék, hogy vagy aláveti magát a kormá­y program­jának, vagy pedig kilép a pártból. Ha a dezignált miniszt­relnök ekképp a libe­rális párt támogatását megk­pta, megalakítja kabi­netjét é s a Ház elé lép. Nem mondjuk termész­etesen, hogy ezzel a krízis már teljes megoldást nyert volna. A szél­sőballal eddig nem számolt­­unk, s ki tudná ki­találni vagy pláne meg­állapítani, hogy mi lesz ennek az istennek és embernek tetsző társaságnak az akarata. El kell készülni a parlamentarizmus ultima ációjára és a szerint kell cselekedni. Az új kom­mány programmját a képviselőházban megvitatj­a. Ha aztán a szél­első hajó (Neptun) Trondjej­tből a Nordkapra, az utolsó július 23-án, Trondjemtől a Nordkap­i egy tárban megy az ember, de a fjord-utazást i­tt szakíthatjuk meg, ahol nekünk tetszik. Ezér választottuk mi a Bergenske- és Nordenfjeldskt -társaságot a Stam­­burg-Amerika-Linie helyett. Hamburgtól Ber­­genig váltottunk jegyet a Mit­z-gőzösön. Bergen­­ben elhagytuk a hajót, tizenh­at napig szabadon csatangoltunk a fjordok közt ás a fjeldek tete­jén, azután Trondjemben a J­r­ong Haraldra szál­lottunk és megtettük a nagysz­erű Nordkap-utazást julius 20-ikától julius 27-ig. . .z első útért fizet­tünk fejenkint 100 márkát. A másik — csaknem egy hétre terjedő — túr fejei­rint 339 márkába került. Az első vonalon négy napig tart az uta­zás. Ehhez képest a Nordka­l-túrt mindenesetre drágán fizetteti meg a norvég Dampskibsselskale, de itt nemcsak a kényelmese­n hajót és gazda­gabb ellátást, hanem a gyö­nyörű, vadregényes pontokat és az éjféli napot is­ magasabb tarifával számítják be a turistáknak. Körülbelül nyolc-kilenc év óta olyan nagy a tolongás Norvégia felé, h­ogy hetekkel előbb kell megrendelnünk a jegyet, két, ha kényelme­sen — külön kabinokban — akarunk utazni a hajónkon. Nekünk a Menet je­giroda kitűnő tiszt­viselője, Bársony úr, a ham­urgi Reimers-ügy­­nökség útján jó eleve helyeki­g rezervált. A jegyek teljes árát lefizettük, a jegye­ket megkaptuk és június 28-án azzal a kellemes gondolattal utaz­tunk el Budapestről (a Bund­­eise-kártyák is a zsebünkben voltak via Berlin Christiania, Stock­holm, Kopenhága, Stettin),­­ így van biztos, ké­nyelmes szállásunk a Milán­­­a a Kong Haraldon. Vasárnap este Bécsben páltunk és másnap, via Tet­sehen, Berlin felé robogott velünk a gyors­vonat. Nem tudom, megbámultam-e illő tisztelettel Mähriseh-Budwitzet, Iglaut és Csaszlaut, avagy a Csaszlaunál is híresebb Kolint, ahol sok ezer gránátos csontja porladoz, akiket a gloárnak ne­vezett emberi szamárság és ragadozó ösztön ka-

Next