Budapesti Napló, 1903. szeptember (8. évfolyam, 238-267. szám)
1903-09-01 / 238. szám
333. szám. Budapest, kedd BUDAPESTI NAPLÓ 1903. szeptember 1. 9 sebal ismét hajlandóságot mutatna akár a szelidebb, akár a vadabb obstruálásra — se nemes szándékát elvégre sokáig nem titkolhatja — akkor nem lesz se tranzigálás, se paktálás, se pacifikálás, hanem következik egyenesen az appelláta a nemzethez. A képviselőházat habzás nélkül fel kell oszlatni s az uj választásokat a lehető legrövidebb idő alatt kell megejteni. Maga a nemzet mondja meg, várjon el akar-e pusztulni az esztelen válságban, vagy meg akarja-e magát szabadítani a gondolatnélküli kisebbség terrorizálása alól. A mi véleményünk szerint ez a természetes, ez a logikus módja, az egyetlen módja annak, hogy célt érjünk. A parlament feloszlatása, így ex lexben, mindenesetre kínos szükség lenne, de szükség volna mindenesetre, mégpedig olyan, amely semmiképp sem lenne elkerülhető. Hogy a szabadelvű pártban a Pester Lloyd „kiváló“ politikusának cikkét nem honorálják elegendő tisztelettel, az kitűnik már abból is, hogy a királyi kezdeményezés hírével szemben tovább is azt a Wekerle Sándort mondják a helyzet emberének, aki pedig nem vállal programmot, hanem a magáét ajánlja. Ma már határozott formában kolportálják, hogy milyen alapon vállalná Vercerle a kabinetalakítást. E szerint ez csak a magyar tisztek visszahelyezésének, a magyar katonai képzés hathatósabb voltának, a katonai perrendtartás magyar tárgyalási nyelvének és bizonyos fokig a magyar szolgálati nyelv behozatalának az árán történhetnek meg. A kommandó magyarságát Wekerle nem venné programmjába, ele nem is utasítaná el magától. Mindezeket a változásokat pedig a király felségjogai révén rendeleti úton létesítene, úgy hogy sem Ausztriával, sem senkivel tárgyalni nem kellene. Ezen az alapon vállalná az uj ember a kormányt, megjelennék elsősorban a szabadelvű párt előtt s a többség támogatását keresné. Az ellenzékkel nem alkudoznék. De ha az obstrukció folytatódnék, az uj kormány nyomban föloszlatná a képviselőházat. Feltűnő ugyan, hogy Wekerle állítólagos szándékai, kivált a végső konzekvenciákban, fedik azt az álláspontot, melyet a királyi kezdeményezés híradója is jelez, de politikai körökben ezt arra magyarázzák, hogy a feloszlatás, mint ultima ratio, útszélen fekvő argumentum, amelyet eddig még mindenki hangoztatott. Ha tekerle a maga álláspontját, melynek alapján megbízást vállalni hajlandó, nyíltan megmondja és a parlamentben képviselni kész, akkor semmi szükség sincs arra, hogy ez mint királyi parancs és végrehajtás céljából kezébe tett programm adassék át neki. Amit szabott össze Nagy Frigyes korában , csak annyira emlékszem még, hogy a magas dombon fekvő, nagyon nyájas Znaimtól kezdve Leitmeritzig ez a vonal rendkívül unalmas, közönséges és a Speise■wagendienst rendkívül gyarló. Attól fogva, hogy az Elbához kanyarodik a vasút, kedves, dombos, erdős partokon megyünk és a szász Svájc különös szikláin is találhatunk valami dicsérnivalót. De most olyan fanatizmussal bányászszák ott a követ, hogy az érdekes, toronyszerű sziklákból nemsokára hírmondó sem marad. Amint kedden délután 1 és 2 óra közt Hamburgba érkeztünk, — Berlint is csak arra használtuk, amire Bécset: meghaltunk benne — könnyű és elég praktikusan összeállított bagázsiánkat rögtön az éjfélkor induló Mirám szállítottuk. Minden rendben volt. Az előre lefoglalt kabint nem kellett ostrommal bevennünk és nem kellett belőle kidobálnunk illetéktelenül betolakodó egyéneket. Nyugodtan mentünk ebédelni a kikötő egyik vendéglőjébe (homárt, halat s ami jó falat) és esti 11 óráig jól eltöltöttük az időt. Norvég pénzt váltottunk az öreg Goldschmied bankárnál; megnéztük az öreg Vilmos császár vadonatúj emlékét a városháza előtt (hányadik már ez a lovas-szobor és allegorikus alakokkal megrakott terrasz?); fiatal hattyúkat etettünk az Alsterbassia kioszkjában, Alsterlustban ; propellerkörutat tettünk a külső Alsteren; sétáltunk Uhlenhorst virágos kerttel övezett elegáns villái körül; sőt a Heiligengeist-Wiesen épült diorámában a Lipcsei csatát is megnéztük. A halott és sebesült katonák olyan természetesen feküsznek itt lakáson, hogy szinte látjuk kifordulni a beleiket I. Napóleon és a koronás szövetségesek tiszteletére. Az éjféli nap különben már itt Hamburgban előreveti a fényét. Kilenc óra után, féltíz fölé még világos volt azon a téren, ahol egy café-restaurant lugasában vacsorához ültünk. Félórával éjfél előtt a Alba fedélzetén voltunk, ahová szakadatlanul érkeztek az utasok, nómo+ok A tronUni 1K róno egy dezignálható s a közvélemény előtt szereplő politikus feltételül szab, azt nincs ok királyi akaratnak átfesteni, ami a programainak nem használ, a kiszemelt politikus helyzetét pedig csak megnehezíti. Mindenfelé, még a szabadelvű pártban is kétkedve fogadják tehát a Fester Lloyd híradását. Még csak azt jegyezzük meg, hogy gróf Apponyi Albert ma Budapesten járt, de még az este visszautazott Eberhardra s hogy a vidékről visszatért képviselők pártkülönbség nélkül a nemzeti követelések térhódításáról számolnak be. Konkrét adat e tekintetben, hogy a debreczeni szabadelvűpárt ismert hazafias határozatát tegnap a hajdúböszörményi szabadelvűpárt is magáévá tette, míg Kolozsvárott az összes pártok legtekintélyesebb tagjainak hozzájárulásával dr. Deák Albert tiszteletbeli főügyész adott be hasonló természetű határozati javaslatot a törvényhatósághoz. (A nemzeti követelések ) Kolozsvárról jelenti tudósítónk, hogy dr. Deák Albert ügyvéd, törvényhatósági bizottsági tag és tiszteletbeli főügyész, a kolozsvári szabadelvű párt és a függetlenségi és 48-as párt legtekintélyesebb tagjainak egyetértésével Kolozsvár város törvényhatósági bizottsága közgyűléséhez folyó évi augusztus 28-án az alábbi határozati javaslatot nyújtotta be : Kolozsvár sz. kir. város törvényhatósága abban a meggyőződésben, hogy e tekintetben Magyarország minden igaz polgárával együtt érez és hogy immár az ország közvéleményében kiirthatlanul meggyökerezett az a szent igazság, hogy úgy országunk államisága, mint a nemzet becsülete és méltósága megköveteli azt, hogy úgy intézményeiben, mint kormányzata szellemében, tehát belsőleg, valamint külső megnyilvánulásaiban s így jelvényeiben és nyelvében is, minden vonalon a magyar nemzeti jelleg érvényesüljön és kifejezésre jusson, mert a nélkül a nemzet létcélja, vagyis nemzeti egyéniségének kifejtése, a magyar nemzeti állam kiépítése és megvalósítása lehetetlen; látva másfelől azt, hogy ezen nemzeti gondolat és kívánság a magyar országgyűlés képviselőházában még eddig nem jutott egyhangú kifejezésre, mondja ki a törvényhatósági bizottság, hogy felír a magyar képviselőházhoz az iránt, hogy az ország újonnan kinevezendő kormányát csakis azon esetben részesítse parlamentáris támogatáson, ha a magyar nemzet erre irányuló, kétségbe nem vonható és élő törvényben gyökerező jogainak teljes mértékű érvényesítését, a most folyó parlamenti küzdelemben Newcastleből indulnak, a franciák Havreból mennek Rotterdamba és onnan hajóznak át az északi tengeren. Beszállásunkkor még nem vettem észre, hogy rajtam, a feleségemen és a sógoromon kívül más magyarok is vannak a gőzhajón. Csak amikor 34 órai tragikus átkelés után kikötöttünk Stavangerben, akkor láttam a velünk utazó négy magyart: Fedák Sári kisasszonyt, özvegy Csepreghy Ferencnét, Páth Istvánt, az V-ik kerület egyik jeles járásbíróját és Podhoránszky őrnagy urat, aki Bécsben a magyar katonai ügyek szakavatott referense. Amikor a Mira éjfélkor földszedte horgonyait és bömbölő tülköléssel kibontakozott a hamburgi kikötő kéményes, árbocos labirintjéből, tisztán és fényesen ragyogtak a csillagok. Azzal a hittel hajtottuk álomra fejünket kajütünk keskeny ágyán, hogy nyugalmas, ideálisan szép tengeri utazásunk lesz. Reggel hat óráig, amíg gőzösünk az Elba széles partjai közt siklott tova, nem is volt semmi baj. De amint Cuxhavent elhagytuk és a nyílt tengerre mentünk, elkezdődött a szédületes hintázás. Hiába öltöztünk fel és hiába akartunk gyönyörködni Helgoland fehér szikláiban. Az északi tenger még akkor is háborog, amikor nincs rajta viharos szél. Széles, tajtékos hullámai közt inogva bukdácsolt a karcsú Mira és az utasok nagy része sáppadtan tűnt el a fedélzetről. Ruhástul, úgy, ahogy voltunk, ledőltünk az ágyakra és huszonnégy óráig mozdulatlanul, egy harapás étel nélkül hevertünk a kajütökben. Szerdán ötven utas közül legfeljebb öt-hat viharedzett ürette meg a porcióját. A többire nézve reggeli, ebéd, vacsora, az egész drága menü végképp és visszahozhatatlanul elveszett. De szenvedéseink és nemes rezignációnk fejében nagyszerű kárpótlást adott a sors attól a perctől kezdve, amikor Stavangerben patra szállottunk. A zűrzavaros introdukció után következett a felséges szimfónia : Norvégia gazdag, csodálatos, utolérhetetlen szépsége, „nemzeti követelmények ” címe alatt összefoglalt voltaképpen pedig a nemzet elidegenítheten tuladonát képező jogok életbeléptetését programjáira fölveszi s azok megvalósítására, amennyiben ez rögtönösen elháríthatlan nehézségekbe ütköznék, kielégítő biztosítékot nyújt. Tudósítónk szerint a javaslat egyhangú határozattá emelése biztosra vehető. A hajdúböszörményi szabadelvűpárt tegnap foglalkozott a debreczeni szabadelvűpártnak a nemzeti követelések tárgyában kelt határozatával s átiratával. A párt egyhangú lelkesedéssel elfogadta a debreczeniek határozatát s a mellett állást foglal. (A szabadelvű pártkörben.) A szabadelvű pártkörben ma este kevesen voltak. Hosszabb ideig fent volt Wekerle Sándor, aki Szentiványi Árpáddal és a párt több tagjával beszélgetett tüzetesebben. A párt tagjai közt élénk figyelmet keltett a Pester Lloyd és a Hazánk cikke és a két cikkről elhangzott megjegyzések is a szabadelvű pártban uralkodó ellentétes felfogásokat illusztrálták. (Bécsi hírek.) Koerber osztrák miniszterelnök, mint egy bécsi táviratunk jelenti, ma egyórai kihallgatáson volt a királynál. A hadgyakorlatok dolgában jelentik Bécsből : Báró Beck vezérkari főnök és Kropacsek tüzérségi felügyelő ma Mária-Radnára utazott. Ferenc Ferdinánd főherceg csak szeptember 3 án, az angol király elutazása után fog Lippára utazni. Gróf Khuen-Héderváry miniszterelnök ma este Hédervárra utazott, honnan szeptember 2-án Budapestre érkezik. (Polónyi és a Volkspartei.) A Grazer Montagszeitungban a lapnak egy barátja kijelenti, hogy Bartha Miklósnak a Polónyi Géza és a német néppárt közt folyt tárgyalásról írt közleménye egészben véve megfelel a valóságnak, azután f folytatja: ■ . A német néppárt klubülésének részén Steinwender pártelnök arra kérte a képviselőket, hogy maradjanak még egy kissé a párthelyiségben, mert Polónyi Géza jelen van és tárgyalni akar az urakkal a magyar függetlenségi párt és a német néppárt párhuzamos akciójáról s egyúttal hozzátette, hogy a mai tárgyalást Polónyinak és a függetlenségi pártnak előzetes levélváltása előzte meg. A német néppárt nagy többsége csak most tudta meg Polónyi jelenlétét és az előzetes levélváltást. Félóra múlva megjelent Polónyi, de csak körülbelül húsz párttagot talált együtt. Polónyi kijelentette, hogy Ausztriára és Magyarországra nézve legjobb volna, ha a hatvanhetes kiegyezés helyébe a perszonáluniót tennék. Azok a feltételek, amelyek mellett a kiegyezés létrejött, nem léteznek többé és ezért ajánlatos a közjogi viszonynak megváltoztatása. A kiegyezésnek egyik leglényegesebb föltétele az volt, hogy Ausztriában a németek, Magyarországon pedig a magyarok domináljanak. Ez sem áll többé, legalább ami Ausztriát illeti. A német néppárt, amely abban az időben gondolt ugyan a J Magyarországgal való gazdasági viszony rendezésére, de nem foglalkozott komolyan a perszonálunióval, tudomásul vette Polónyi nyilatkozatát, de nem bocsátkozott annak tárgyalásába és így véget ért az alig megkezdett tárgyalás. (Sacelláry György nyilatkozata.) Sacelláry György Esztergomban egy odavaló újságíró előtt a mai helyzetről így nyilatkozott: — Teljesen azonosítom magam a nemzeti aspirációkkal. Azok mielőbbi keresztülvitelét kívánatosnak, szükségesnek tartom. Kell, hogy végre valahára bezáródjék a nemzeti jogokért való küzdelem korszaka, hogy a nemzet háborítatlanul hozzáfoghasson anyagi erejének az egész vonalon való kifejtéséhez, hogy a kultúra folyton fokozódó igényei erős szilárd, társadalmában meg nem hasonlott, pártokra nem oszlott, gazdag Magyarországot találjanak. („A magyar Combes.“) A Hazánk ma olyan vehemensen támadja Wekerle Sándort, hogy szinte bizonyosra kellene venni a Wekerle-kombinációt éspedig Apponyi nélkül. Nagyon plikáns és végtelenül érdekes, ahogyan Apponyi újságja kéthelyütt is üti Wekerlét. A vezércikkben ezt mondja: Azt halljuk, hogy Wekerlét bosszantotta az, hogy őt mindig Apponyival emlegetik, sőt Apponyi a Wekerle-minisztériumról beszélnek és írnak. Látogatatójának diskréció kikötése nélkül azt mondotta, hogy Apponyi minisztériumában ő nem vállal tárcát, de ha ő lesz miniszterelnök, a pénzügyminiszteri tárcát is megtartja. Nem tudjuk, lesz-e alkalma Wekerlének Apponyit kikosarazni, mert hiszen nagyon távol állunk attól a föltevéstől, hogy a király Apponyit bízza meg a kabinet-