Budapesti Napló, 1903. szeptember (8. évfolyam, 238-267. szám)

1903-09-01 / 238. szám

333. szám. Budapest, kedd BUDAPESTI NAPLÓ 1903. szeptember 1. 9 sebal ismét hajlandóságot mutatna akár a szeli­­debb, akár a vadabb obstruálásra — se nemes szándékát elvégre sokáig nem titkolhatja — akkor nem lesz se tranzigálás, se paktálás, se pacifi­kálás, hanem következik egyenesen az appelláta a nemzethez. A képviselőházat hab­zás nélkül fel kell oszlatni s az uj választásokat a lehető legrövidebb idő alatt kell megejteni. Maga a nemzet mondja meg, várjon el akar-e pusztulni az esztelen vál­ságban, vagy meg akarja-e magát szabadítani a gondolatnélküli kisebbség terrorizálása alól. A mi véleményünk szerint ez a természetes, ez a logikus módja, az egyetlen módja annak, hogy célt érjünk. A parlament feloszlatása, így ex­ lexben, mindenesetre kínos­ szükség lenne, de szükség volna mindenesetre, még­pedig olyan, amely semmiképp sem lenne elkerülhető. Hogy a szabadelvű pártban a Pester Lloyd „kiváló“ politikusának cikkét nem honorálják elegendő tisztelettel, az kitűnik már abból is, hogy a királyi kezdeményezés hírével szemben tovább is azt a Wekerle Sándort mondják a hely­zet emberének, aki pedig nem vállal programmot, hanem a magáét ajánlja. Ma már határozott for­mában kolportálják, hogy milyen alapon vállalná Vercerle a kabinetalakítást. E szerint ez csak a magyar tisztek visszahelyezésének, a magyar katonai képzés hathatósabb voltának, a kato­nai perrendtartás magyar tárgyalási nyelvének és­­ bizonyos fokig a magyar szolgálati nyelv behozatalának az árán történhetnek meg. A kommandó magyarságát Wekerle nem venné programmjába, ele nem is utasítaná el magától. Mindezeket a változásokat pedig a király felség­jogai révén rendeleti úton létesítene, úgy hogy sem Ausztriával, sem senkivel tárgyalni nem kellene. Ezen az alapon vállalná az uj ember a kormányt, meg­jelennék elsősorban a szabadelvű párt előtt s a többség támogatását keresné. Az ellenzékkel nem alkudoznék. De ha az obstrukció folytatódnék, az uj kormány nyomban föloszlatná a képviselő­házat. Feltűnő ugyan, hogy Wekerle állítólagos szándékai, kivált a végső konzekvenciákban, fedik azt az álláspontot, melyet a királyi kezdeménye­zés híradója is jelez, de politikai körökben ezt arra magyarázzák, hogy a feloszlatás, mint ultima ratio, útszélen fekvő argumentum, amelyet eddig még mindenki hangoztatott. Ha tekerle a maga álláspontját, melynek alapján megbízást vállalni hajlandó, nyíltan megmondja és a parlamentben képviselni kész, akkor semmi szükség sincs arra, hogy ez mint királyi parancs és végrehajtás cél­jából kezébe tett programm adassék át neki. Amit­­ szabott össze Nagy Frigyes korában , csak annyira emlékszem még, hogy a magas dombon fekvő, nagyon nyájas Znaimtól kezdve Leitmeritzig ez a vonal rendkívül unalmas, közönséges és a Speise­­■wagendienst rendkívül gyarló. Attól fogva, hogy az Elbához kanyarodik a vasút, kedves, dombos, erdős partokon megyünk és a szász Svájc külö­nös szikláin is találhatunk valami dicsérnivalót. De most olyan fanatizmussal bányászszák ott a követ, hogy az érdekes, toronyszerű sziklákból nemsokára hírmondó sem marad. Amint kedden délután 1 és 2 óra közt Ham­burgba érkeztünk, — Berlint is csak arra hasz­náltuk, amire Bécset: meghaltunk benne — könnyű és elég praktikusan összeállított bagá­­zsiánkat rögtön az éjfélkor induló Mir­ám szállí­tottuk. Minden rendben volt. Az előre lefoglalt kabint nem kellett ostrommal bevennünk és nem kellett belőle kidobálnunk illetéktelenül betola­kodó egyéneket. Nyugodtan mentünk ebédelni a kikötő egyik vendéglőjébe (homárt, halat s ami jó falat) és esti 11 óráig jól eltöltöttük az időt. Norvég pénzt váltottunk az öreg Goldschmied ban­kárnál; megnéztük az öreg Vilmos császár vadonat­új emlékét a városháza előtt (hányadik már ez a lovas-szobor és allegorikus alakokkal megrakott terrasz?); fiatal hattyúkat etettünk az Alster­­bassia kioszkjában, Alsterlustban ; propel­lerkör­­utat tettünk a külső­ Alsteren; sétáltunk Uhlen­horst virágos kerttel övezett elegáns villái körül; sőt a Heiligengeist-Wiesen épült diorámában a Lipcsei csatát is megnéztük. A halott és sebesült katonák olyan természetesen feküsznek itt laká­son, hogy szinte látjuk kifordulni a beleiket I. Napóleon és a koronás szövetségesek tiszteletére. Az éjféli nap különben már itt Hamburgban előre­veti a fényét. Kilenc óra után, féltíz fölé még világos volt azon a téren, ahol egy café-restau­­rant lugasában vacsorához ültünk. Félórával éjfél előtt a Alb­a fedélzetén vol­tunk, ahová szakadatlanul érkeztek az utasok,­­ nómo+ok­ A tr­onU­ni 1K ró­­­no egy dezignálható s a közvélemény előtt szereplő politikus feltételül szab, azt nincs ok királyi aka­ratnak átfesteni, ami a programainak nem hasz­nál, a kiszemelt politikus helyzetét pedig csak megnehezíti. Mindenfelé, még a szabadelvű pártban is kétkedve fogadják tehát a Fester Lloyd hír­adását. Még csak azt jegyezzük meg, hogy gróf Apponyi Albert ma Budapesten járt, de még az este visszautazott Eberhardra s hogy a vidékről visszatért képviselők pártkülönbség nélkül a nem­zeti követelések térhódításáról számolnak be. Konkrét adat e tekintetben, hogy a debreczeni szabadelvűpárt ismert hazafias határozatát teg­nap a hajdúböszörményi szabadelvűpárt is ma­gáévá tette, míg Kolozsvárott az összes pártok legtekintélyesebb tagjainak hozzájárulásával dr. Deák Albert tiszteletbeli főügyész adott be ha­sonló természetű határozati javaslatot a törvény­­hatósághoz. (A nemzeti követelések ) Kolozsvárról jelenti tudósítónk, hogy dr. Deák Albert ügyvéd, törvényhatósági bizottsági tag és tiszteletbeli főügyész, a kolozsvári szabadelvű párt és a függetlenségi és 48-as párt legtekintélyesebb tagjainak egyetértésével Kolozsvár város törvény­hatósági bizottsága közgyűléséhez folyó évi augusztus 28-án az alábbi határozati javaslatot nyújtotta be : Kolozsvár sz. kir. város törvényhatósága abban a meggyőződésben, hogy e tekintet­ben Magyarország minden igaz polgárával együtt érez és hogy immár az ország köz­véleményében kiirthatlanul meggyökerezett az a szent igazság, hogy úgy országunk államisága, mint a nemzet becsülete és méltósága megköve­teli azt, hogy úgy intézményeiben, mint kormány­zata szellemében, tehát belsőleg, valamint külső megnyilvánulásaiban s így jelvényeiben és nyel­vében is, minden vonalon a magyar nemzeti jelleg érvényesüljön és kifejezésre jusson, mert a nélkül a nemzet létcélja, vagyis nemzeti egyé­niségének ki­fejtése, a magyar nemzeti állam ki­építése és megvalósítása lehetetlen; látva másfelől azt, hogy ezen nemzeti gon­dolat és kívánság a magyar országgyűlés kép­viselőházában még eddig nem jutott egyhangú kifejezésre, mondja ki a törvényhatósági bizottság, hogy felír a magyar képviselőházhoz az iránt, hogy az ország újonnan kinevezendő kormányát csakis azon esetben részesítse parlamentáris támogatás­on, ha a magyar nemzet erre irányuló, kétségbe nem vonható és élő törvényben gyökerező jogainak teljes mértékű érvényesítését, a­­ most folyó parlamenti küzdelemben Newcastleből indulnak, a franciák Havreból men­nek Rotterdamba és onnan hajóznak át az északi tengeren. Beszállásunkkor még nem vettem észre, hogy rajtam, a feleségemen és a sógoromon kívül más magyarok is vannak a gőzhajón. Csak amikor 34 órai tragikus átkelés után kikötöttünk Stavan­­gerben, akkor láttam a velünk utazó négy ma­gyart: Fedák Sári kisasszonyt, özvegy Csepreghy Ferencnét, Páth Istvánt, az V-ik kerület egyik jeles járásbíróját és Podhoránszky őrnagy urat, aki Bécsben a magyar katonai ügyek szakavatott referense. Amikor a Mira éjfélkor földszedte horgonyait és bömbölő tülköléssel kibontakozott a hamburgi kikötő kéményes, árbocos labirintjéből, tisztán és fényesen ragyogtak a csillagok. Azzal a hittel hajtottuk álomra fejünket kajütü­nk keskeny ágyán, hogy nyugalmas, ideálisan szép tengeri utazásunk lesz. Reggel hat óráig, amíg gőzösünk az Elba széles partjai közt siklott tova, nem is volt semmi baj. De amint Cuxhavent elhagytuk és a nyílt tengerre mentünk, elkezdődött a szé­dületes hintázás. Hiába öltöztünk fel és hiába akartunk gyönyörködni Helgoland fehér sziklái­ban. Az északi tenger még akkor is háborog, amikor nincs rajta viharos szél. Széles, tajtékos hullámai közt inogva bukdácsolt a karcsú Mira és az utasok nagy része sáppadtan tűnt el a fedélzet­ről. Ruhástul, úgy, ahogy voltunk, ledőltünk az ágyakra és huszonnégy óráig mozdulatlanul, egy harapás étel nélkül hevertünk a kajütökben. Szerdán ötven utas közül legfeljebb öt-hat vihar­edzett ür­ette meg a porcióját. A többire nézve reggeli, ebéd, vacsora, az egész drága menü vég­képp és visszahozhatatlanul elveszett. De szenvedéseink és nemes rezignációnk fejében nagyszerű kárpótlást adott a sors attól a perctől kezdve, amikor Stavangerben patra szállot­tunk. A zűrzavaros introdukció után következett a felséges szimfónia : Norvégia gazdag, csodálatos, utolérhetetlen szépsége, „nemzeti követelmények ” címe alatt összefoglalt volta­képpen pedig a nemzet elidegeníthet­en tula­donát képező jogok életbeléptetését progra­mjáira föl­veszi s azok megvalósítására, amennyiben ez rög­­tönösen elháríthatlan nehézségekbe ütköznék, kielégítő biztosítékot ny­újt. Tudósítónk szerint a javaslat egyhangú ha­tározattá emelése biztosra vehető. A hajdúböszörményi szabadelvűpárt tegnap foglalkozott a debreczeni szabadelvűpártnak a nemzeti követelések tárgyában kelt határozatával s átiratával. A párt egyhangú lelkesedéssel elfogadta a debreczeniek határozatát s a mellett állást foglal. (A szabadelvű pártkörben.) A szabadelvű pártkörben ma este kevesen vol­tak. Hosszabb ideig fent volt Wekerle Sándor, aki Szentiványi Árpáddal és a párt több tagjával be­szélgetett tüzetesebben. A párt tagjai közt élénk figyelmet keltett a Pester Lloyd és a Hazánk cikke és a két cikkről elhangzott megjegyzések is a szabadelvű pártban uralkodó ellentétes felfogásokat illusztrálták. (Bécsi hírek.) Koerber osztrák miniszterelnök, mint egy bécsi táviratunk jelenti, ma egyórai kihallgatá­son volt a királynál. A hadgyakorlatok dolgában jelentik Bécs­ből : Báró Beck vezérkari főnök és Kropacsek tüzér­ségi felügyelő ma Mária-Radnára utazott. Ferenc Ferdinánd főherceg csak szeptember 3 án, az angol király elutazása után fog Lippára utazni. Gróf Khuen-Héderváry miniszterelnök ma este Hédervárra utazott, honnan szeptember 2-án Buda­pestre érkezik. (Polónyi és a Volkspartei.) A Grazer Montagszeitungban a lapnak egy barátja kijelenti, hogy Bartha Miklósnak a Polónyi Géza és a német néppárt közt folyt tárgyalásról írt közleménye egészben véve megfelel a valóságnak, azután f foly­tatja: ■ . A német néppárt klubülésének részén Stein­­wender pártelnök arra kérte a képviselőket, hogy maradjanak még egy kissé a párthelyiségben, mert Polónyi Géza jelen van és tárgyalni akar az urakkal a magyar függetlenségi párt és a német nép­párt párhuzamos akciójáról s egyúttal hozzátette, hogy a mai tárgyalást Polónyinak és a függet­­lenségi pártnak előzetes levélváltása előzte meg. A német néppárt nagy többsége csak most tudta meg Polónyi jelenlétét és az előzetes levélváltást. Fél­óra múlva megjelent Polónyi, de csak körülbelül húsz párttagot talált együtt. Polónyi kijelentette, hogy Ausztriára és Magyarországra nézve leg­jobb volna, ha a hatvanhetes kiegyezés helyébe a perszonál­uniót tennék. Azok a feltételek, amelyek mellett a kiegyezés létrejött, nem léteznek többé és ezért ajánlatos a közjogi viszonynak megvál­toztatása. A kiegyezésnek egyik leglényegesebb föltétele az volt, hogy Ausztriában a németek, Magyarországon pedig a magyarok domináljanak. Ez sem áll többé, legalább ami Ausztriát illeti. A német néppárt, amely abban az időben gondolt ugyan a J­ Magyarországgal való gazdasági vi­szony rendezésére, de nem foglalkozott komolyan a perszonál­unióval, tudomásul vette Polónyi nyi­latkozatát, de nem bocsátkozott annak tárgyalá­sába és így véget ért az alig megkezdett tár­gyalás. (Sacelláry György nyilatkozata.) Sacelláry György Esztergomban egy odavaló újságíró előtt a mai helyzetről így nyilatkozott: — Teljesen azonosítom magam a nemzeti as­pirációkkal. Azok mielőbbi keresztülvitelét kívánatos­nak, szükségesnek tartom. Kell, hogy végre valahára bezáródjék a nemzeti jogokért való küzdelem kor­szaka, hogy a nemzet háborí­tatlanul hozzáfoghasson anyagi erejének az egész vonalon való kifejtéséhez, hogy a kultúra folyton fokozódó igényei erős szilárd, társadalmában meg nem hasonlott, pártokra nem osz­lott, gazdag Magyarországot találjanak. („A magyar Combes.“) A Hazánk ma olyan vehemensen támadja Wekerle Sándort, hogy szinte bizonyosra kellene venni a Wekerle-kombinációt éspedig­­ Apponyi nélkül. Nagyon plikáns és végtelenül érdekes, ahogyan Apponyi újságja kéthelyütt is üti We­­kerlét. A vezércikkben ezt mondja: Azt halljuk, hogy Wekerlét bosszantotta az, hogy őt mindig Apponyival emlegetik, sőt Apponyi a Wekerle-minisztériumról beszél­nek és írnak. Látogatatójának diskréció ki­kötése nélkül azt mondotta, hogy Apponyi minisztériumában ő nem vállal tárcát, de ha ő lesz miniszterelnök, a pénzügyminiszteri tárcát is megtartja. Nem tudjuk, lesz-e alkalma Wekerlének Apponyit kikosarazni, mert hiszen nagyon távol állunk attól a föltevéstől, hogy a király Apponyit bízza meg a kabinet-

Next