Budapesti Napló, 1903. november (8. évfolyam, 299-328. szám)

1903-11-21 / 319. szám

( Budapest, szombat BUDAPESTI NAPLÓ 1903. november 21) 319. számi bánosát. A plébános a főhercegnek ez alkalommal több a plébániája okmánytárában őrzött s a Margit­szigetre vonatkozó fontos okmány másodpéldányát, a főhercegnőnek pedig most kiadott s meg­elent ima­könyvének egy példányát adta át, melyet a főherceg szívesen fogadott. — A király Bécsben, Bécsből táviratozzák. A király ma este 6 óra 50 perckor Eisenerzből visszaérkezett. Ő felsége a penzingi állomásról egyenesen Schönbrunnba kajtatott. — A német császár betegsége. Berlinből je­lentik, hogy a császár délvidéki utazásáról terjesztett híreket mértékadó helyről megcáfolják. A császárnak semmi oka sincs erre az utazásra, mert javulása ren­desen halad előre s az orvosok csak azt tiltották meg neki, hogy huzamosabb ideig beszéljen. — Kielmansegg a bécsi orvosok ellen, Pécsből táviratozzák. Az alsóausztriai helytartó­ság rendeletet adott ki, amelylyel tudomásul veszi, hogy a bécsi orvosi kamara elnökségének tagjai lemondtak man­dátumaikról és a kamara új vá­lasztásainak megejtéséig Domash­eki Ferdinándot, a helytartóság egészségügyi, fogalmazóját bízta meg az ügyek vitelével. A költséget az orvosi kamara viseli. •— Búcsú és tisztelgés. Darányi Ignác volt földmivelésügyi minisztertől tegnap meleghangú levél­ben búcsúzott el a Magyar Kölcsönös Állatbiztosító Tár­saság. — Az intézet igazgatósága ma testületileg tisztel­gett Tallián Béla földmivelésügyi miniszternél. Ivánka Oszkár jóindulatába ajánlotta a miniszternek az intéz­ményt. Tallián Béla válaszában örömét fejezte ki, hogy a mezőgazdasági­­életben annyira fontos intézmény művelőit fogadhatta. Mint hivatali elődje, ő is szíve­sen támogatni fogja a társulat működését. A küldött­ség Makfalvay Géza államtitkárnál is tisztelgett. — Rákóczi-ünnep Kecskeméten. Tegnap tar­tották meg a kecskeméti jogászok szabadság-ünnepü­ket. A kiváló gonddal összeállított programm nagy­számú közönséget vonzott a városi székház nagy­termébe. A programmban elsőnek Kiss István szerepelt szépen előadott kuruc­ dalaival. Ezután a Kvintett Társulat játéka, majd Koller Ferenc hegedű játék­a kö­vetkezett. Az ünnep legsikerültebb száma Városi Bella, a nagytehetségű írónő, Ilona nagyasszony című törté­neti elbeszélésének felolvasása volt. A színesen, érde­kesen megírt novellát feszült érdeklődéssel hallgatta a nagyszámú közönség, mely a felolvasás végén lelke­sen tapsolt a fiatal írónőnek. — Biró Z­ajoa — Új-Guíneáról. Ma este foly­tatta Bíró Lajos a múlt héten megkezdett előadását Új-Guineáról. Mai előadásában Új-Guinea földrajzi fekvését és természetrajzi viszonyait ismertette. Majd végül bemutatott néhány fegyvert, nyilat, lándzsát, fafaragványt s egyéb egyházi szert. A közönség zajos tetszéssel fogadta a kiváló tudós előadását. — Sándor király szobája. Belgrádból táv­iratozzák, hogy egy élelmes amerikai belgrádi kereskedők útján 200.000 frankot ajánlott fel annak a hálószobának bútorzatáért, ahol a szerb királyi párt meggyilkolták. A szerb kormány visszautasította az ajánlatot, mire az amerikai 300.000 frankot kínált, de erre még nem kapott választ. Az amerikai vállalkozó Európa és Amerika nagy városaiban ki akarja állítani a szerencsétlen királyi pár bútorait. — Gróf Kornis Oszkár áldozatai. Parisból táv­iratozzák, hogy Lesaur házmesternő, akire a szeren­csétlen gróf Kornis Oszkár kétszer rálőtt, ma bele­halt sebeibe. Húgát, amikor megmondták neki, hogy nővére meghalt, szélhüdés érte és meghalt. — Erzsébet-ünnepek. A Verő Adél-féle elemi leányiskola tegnap délelőtt Erzsébet-ünnepet rende­­zett. Ünnepi beszédet Simonyi Lenke tanítónő mon­dott, szavaltak Glücks­hal Valéria La­zer Erzsi, Löfffer Klára, Tótisz Blanka és Fábry Ottilia növen­dékek. Délután a polgári iskolai növendékeknek ma­gyarázta meg Lusztig Emma tanárnő az ünnep jelen­tőségét. — A Naschitz-féle leányiskola is ünneppel rótta le a kegyelet adóját Erzsébet királynő emléke iránt. Ünnepi beszédet itt dr. Weninger László tanár mondott és a közreműködő növendékek közül kitűnt bájos föllépésével Garai Ibolyka és Vári Olga. — A Magyarországi Központi Erőbel­ nőegyesület is ke­gyeletes ünnepet rendezett Erzsébet napján. Az ünne­pen Geöcze Sarolta tanítónő mondott alkalmi beszédet. — A Berlini Magyar Iparos-Egyesület szombati gyűlé­sét Erzsébet királynő emlékezetének szenteli. Beszé­det mondanak Vidéki Bódog és Fischer Ödön. — Pápai kitüntetés etc. X. Pius pápa újabban dr. Zelliger Vilmos terézvárosi segédlelkészt­ a Kata. Tanügy szerkesztőjét és Bleszkány Ferenc józsefvárosi segédlelkészt t. benső káplánokká nevezte ki. Pápai t. kamarássá újra kinevezte dr. Breznay Béla egyetemi tanárt, dr. Fürt Iván papnöveldéi tanulmányi felügye­­lőt és dr. Emser Sándor országgyűlési képviselőt. A kinevezési okmányokat a pamási iroda most küldte el a kitüntetetteknek. — Egy erdélyi mágnás házassága. Bécs­ből egy érdekes házasság hire érkezik. Egy er­délyi magyar mágnáscsalád ivadékáról van szó, aki eljegyezte egy ottakringi cipész leányát. A vőlegény gróf marosnémethi és nádaskai Gyulai István nagybirtokos és a német lovagrend katonai keresztjének tulajdonosa, a menyasszony Kolazsa Erzsébet. Gróf Gyulai István apja gróf Gyulai Sámuel, a máltai lovagrend lovagja volt, 1886-ban halt meg és óriási birtokokat hagyott hátra. Gróf Gyulai Sámuel másodszor is megnősült, egy köznemes özvegyét vette feleségül és ebből a házasságból három fia született: Adolf, Sámuel és István grófok. A huszonhét éves gróf Gyulai István állandóan Bécsben lakik, birtokai fölött jószágigazgató rendelkezik, míg ő az osztrák fő­városban automobilsportozik. Három évvel ezelőtt ismerkedett meg Kolazsa Erzsébettel és egy évvel rá az akkor 18 éves leányt kastélyába vette házveze­tőnőnek. A szerencsés menyasszony apja, a sze­gény ottakringi suszter most házicipésze a grófnak, aki gyakran fogadja jövendőbeli apósát házában. Bécsben meséket tudnak a gróf Gyulai István szerénységéről, annyi azonban bizonyos, hogy nagyon vonzódik a polgári körökhöz, ami, úgy látszik, családi hagyomány nála. A menyasszony­nak öt testvére van, akiket a gróf egész családias szeretettel fogad, valahányszor a kastélyban meg­fordulnak. A nem mindennapos eljegyzés e napok­ban volt, az esküvőt már a közel jövőben meg­tartják. Az egybekelés után elutazik Bécsből a fiatal pár és a mézeeheteket a gróf egy magyar­­országi birtokán töltik. — Az állami tisztviselők fizetésrendezése. Tor­­dáról jelentik, hogy a Tordai Kör az Állami tisztviselők Országos Egyesülete által, a vidéki körök felszólítása mellett haladéktalanul összehívandó országos kongresz­­szus határozatával kíván tiltakozni az ellen, hogy az állami tisztviselők helyzetének a fizetés fölemelésével célba vett javítása — az új kormány program­ja sze­rint — bizonytalan időre elodáztassék. Tiltakozni kíván különösen az ellen, hogy a napirendről levétessék az a törvényjavaslat, melyhez az állami tisztviselői kar megnyerte a jogot azzal, hogy 1901-ben a törvényhozás az állami tisztviselők helyzetének javítását mint sürgős elintézésre váró országos érdeket programmjába fölvette és a trónbe­szédbe foglalt királyi szóval tett ígérettel biztosította s amelyet az előző kormány nemcsak előterjesztett, hanem a képviselőház pénzügyi bizottsága által le is tárgyalta­tott. Ilyen erkölcsi alapon álló országos érdekű kér­dést bizonytalan tervek megvalósításának ígéretével — éppen az állami tisztviselői karral szemben— kockára tenni, úgymond a tordai jegyzőkönyv, súlyos méltat­lanság. Az országos kongresszus feladata legyen em­lékiratba foglott kérelemmel küldöttséget meneszteni a kormányelnökhöz és a törvényhozáshoz, az összes állami alkalmazottak nevében kérni, hogy a kormány sérelmes programmpontja oda változtassák, miképp az állami tisztviselők fizetésrendezésének kérdése a köz­­igazgatási tisztviselők és felekezeti tanítók fizetésének kérdésétől függetlenül intéztessék és ezzel ne kom­­plikáltassék. Kérje továbbá az állami tisztviselői kar, hogy a képviselőházban a törvényhozás előtt fekvő már kész törvényjavaslat, az azzal kapcsolatos mun­kálatok alapján minden változtatás nélkül a sürgős tárgyalásra váró ügyek során napirendre tűzessék és a rendes tárgyalás alapján törvényerőre emeltessék. Azon nem várt esetben, ha a tisztviselői kar kérése az uj kormánynál és a törvényhozásnál nem találna meg­érdemelt méltánylásra — az Országos Egyesület a tisztviselők sérelmének orvoslását keresse és kérje a király ő felségénél. A kongresszus határozatából ujíttassék fel az 1901. évi emlékiratban foglalt, a tisztviselői karnak ama kívánalma, hogy a kormány foglalja program­jába a szolgálati pragmatikáról meg­ígért törvényjavaslat mielőbbi előterjesztését. A Békés vármegyei Állami Tisztviselők Köre sok tag írásbeli kérelme folytán összehívott közgyűlésén egy­hangúlag elhatározta, hogy a fizetésrendezési tör­vény elodázása esetleges kedvezőtlen módosításával szemben felk­éri az Állami Tisztviselők Országos Egye­sületét arra, hogy a legerélyesebb eszközökkel hasson oda, hogy az országgyűléshez beterjesztett és a pénz­ügyi bizottság által már letárgyalt törvényjavaslat mielőbb törvényerőre emeltessék, esetleg járuljon ő felsége elé a trónbeszédben szükségesnek elismert törvényjavaslat érdekében. — A tüdővész új széruma, Parisból jelentik. A Journal értesülése szerint a Pasteur-intézet nem fogadta el dr. Marmorek lemondását, mert az intézet egyedül felelős az orvostudományi akadémiában szérumáról tartott előadásáért. Ennek az előadásnak már most az lesz a következése, hogy a párisi kór­házakban a Pasteur-intézet felelőssége mellett fogják Marmorek szérumát alkalmazni. — Öreg honvédek tisztelgése. A negyven­­nyolcas honvédek országos központi bizottsága báró Podmaniczky Frigyes elnök vezetésével ma délben a képviselőházban tisztelgett gróf Tisza István minisz­terelnöknél. Báró Podmaniczky Frigyes, a bizottság szónoka meleg szavakkal üdvözölte a miniszterelnököt s hivatkozott arra, hogy a 48-as honvédek országos gyámolitását éppen a kormányelnök atyja, Tisza Kál­mán szervezte minisztere­lök korában. Arra kérte gróf Tisza Istvánt, hogy ő is karolja föl és támo­gassa az öreg honvédek dolgát. A miniszterelnök vá­laszában biztosította a küldöttséget arról, hogy a 48-as honvédek érdekeit szivén viseli, a lehetőséghez képest mindenkor figyelembe veszi kívánságaikat és a honvédeket istápolni fogja. Ezután sorra kezet fogott a küldöttség tagjaival és beszélgetett velük. — A sütőiparosok és a vasárnapi munka­­szünet. A vasárnapi munkaszünet különösen ferde helyzetbe hozta a sütőiparosokat, akik a hétfői nap reggelén nem láthatják el friss süteménynyel a kö­zönséget. A nyáron tartott kongresszus ez ügyben memorandumot készített, amelyet ma Kristyóry János aradi kereskedelmi és iparkamarai elnök vezetése alatt küldöttség útján adtak át Bseronymi Károly ke­reskedelemügyi miniszternek. Kristyóry János beszé­dére felelve kijelentette a miniszter, hogy magánúton is meggyőződést szerzett arról, hogy a kérdéses tör­vény gyökeres reformra szorul. Ezt a reformot azon­ban, tekintettel a többi iparágakban is keresztülviendő változtatásokra, csak beható tanulmányozás után lehet keresztülvinni, addig tehát a sütőiparosoknak is bele kell törődniük a helyzetbe. Különösen meglepte a mi­nisztert a pozsonyi sütők panasza, akik külön föl­panaszolták, hogy hétfőn már hajnalban elárasztják a várost az osztrák iparosok friss süteménynyel. — Száráfov Szófiában. A macedón fölke­lés lelke, Szárafov Boris ez idő szerint Szófiában van s megérkezése óta állandó ünneplés tárgya. A diplomácia persze rossz szemmel nézi ezt, a bolgár kormánynak azonban az az álláspontja, hogy nincs joga az ünneplésbe beleszólani. S kedve sincs rá. Erre vall Petrov miniszterelnök nyilatkozata, aki egy diplomatának ezt mondta: — Semmiféle hivatalos bizonyíték nincs arra­, nézve, hogy Száráfov bűnt követett volna el. Ő Bulgária polgára és mint ilyen nem vétett a kötelessége ellen. Az ünneplés miatt persze a szultán háboro­dott föl elsősorban. Míg Száráfov szabadon mo­zog, soha se lehet tudni, hogy mikor robban fel újra a forradalom aknája. A szultánt nagyon bosszantja az, hogy Szararov a fejére kitűzött nagy díj dacára is elmenekült, s e­miatt a mace­dóniai katonai hatóságok rengeteg orrot kaptak a magas portától. — Ledofsky Gizella gyásza. Ledofsky Gizellát, a magyar operettszínpad ismert, kitűnő énekművésznő­­jét nehéz családi gyász érte. Édesatyja, Ledofsky Ignác, ma reggel dohány­ utcai lakásán meghalt. Az öreg úr, aki ilyen kivá­n művészi talentumot adott a magyar színművészeinek, magas kort ért el, kilenc­­ven­egy esztendős volt s rövid szenvedés után halt meg. A haláláról szóló családi gyászjelentés így hangzik: Eiserné-Ledofsky Róza Weiszné-Ledofsky Er­­nesztine, Fischerné-Ledofsky Ida, Freundné-Ledofsky ,Mariska, Ledofsky Gizella, mint leányai; Eiser Jolán, Marci, Margit, Weisz Józsa, Fischer Józsi, Béla, mint unokák; Eiser Henrik, Weisz Lipót, Freund Gusztáv és Fischer Mór, mint vejei mélyen megszomorodott szívvel jelentik forrón szeretett atyjuknak, nagyatyjuk­nak, illetve apósuknak. Ledofsky Ignácnak, született 1813. május havában, meghalt 1903. november 20-ikán, egy hosszú, mintaszerű élet után, 91 éves korában, rövid szenvedés után, szerettei karjai közt történt örök, pihenő álomra való elszenderültét. Hitit tetemét vasárnap, november 21-ikén délelőtt 11 órakor kísérik örök nyugalomra az új izraelita temető halottas házá­ból. Áldás és béke lebegjen emléke fölötti — Gabriele Paquerette tragédiája. Gabriele Paquerette párisi orfeumstárnak az esete, akinek sze­mét oly kegyetlenül kiszúrta egy szerelmes dühében elvakult színész, nagy izgalmat keltett Párisban. Most megérkeztek a tragédia főbb részletei is. A merénylő Maxilly színész és Paquerette kisasszony közt ré­gebben benső viszony volt; a színésznő azonban egy idő óta elhidegült imádójától, aki pedig őrülten imádta- A merénylet reggelén Maxilly megvárta a színésznőt az utcán s azután szinte erőszakkal egy bérkocsiba tuszkolta. Itt hajtotta végre őrületes tettét. A csuda­szép leány mindkét szemét kiszúrta egy tőrrel. Paque­rette kétségbeesetten védekezett, de hasztalan. Maxilly önként jelentkezett a rendőrségnél. Gabrielle Paquerette egyike volt a leghíresebb énekesnőknek s különösen feltűnő szépségével sok hódolót szerzett. 1901-ben Bécsben keltett általános feltűnést úgy színpadi sze­replésével, mint szépségével. — Betörés Zoláné villájába. Pak­sból jelentik, hogy Zoláné mendoui villájába tegnap betörtek. A tolvajok azonban csak néhány értéktelen bútort tud­tak elszállítani, mert Zola özvegye Rómába való el­utazása előtt minden értékesebb tárgyat Rómába szállíttatott. S«“ Agébián * Adorján árok mellett IV., Váci-utca 36. (Klotild-palota).

Next