Budapesti Napló, 1903. december (8. évfolyam, 329-357. szám)

1903-12-01 / 329. szám

390.­ szám. Budapest, kedd BUDAPESTI NAPLÓ 1903. december 1. 3 fél óra megint agyon volt ütve. Addig név szerint szavaztak. Lengyel Zoltán a folyosón kihirdette: — Esti kilencig folyton szavazunk. Azaz, hogy mi majd a buffetben ülünk, de a gárdának szavaznia kell. Ez volt a bohózat s úgy látszott, hogy a tónus és a manőver ugyanez marad késő estig. Egyesek ehhez képest sétára is indultak az enyhe időben, mert mégis csak kellemesebb az utcán sétálni, mint a t. Házban szavazni és csak szavazni. Ámde a sok szavazás közben készült a fordulat s aki két óra körül visszajött a Házba, egészen új, egészen váratlan szituációt talált. S az már csöppet sem volt bohózatos ... * * * Mi történt ? Mikor a Lengyel Zoltán huszon­három indítványa közül a legelsőre kellő játék után leszavaztak, hirtelen szót kért Kossuth Fe­renc s még egyszer komoly figyelmeztetést inté­zett a kormányhoz, hogy tegyen le az erőszakos eszközökről s a választói jog kiterjesztésével tegye lehetővé a kibontakozást őszintén kívánó képviselőknek a béke előkészítésében való közreműködést.­­ A nemzeti közvélemény fölébredését gyümöl­­csöztessü­k ott, ahol nem áll útjában a császári akarat! Az egész Házon meglepetés látszott. A több­ség érezte, hogy ez talán döntő fordulat s az ellenzék az első pillanatokban azt sem tudta, mit csináljon. Az ugronisták kellemetlenül fészkelődtek s a Kossuth-párt legharciasabb tagjai, ha nagyon halkan is, árulást emlegettek. De mély csönd támadt. Tisza emelkedett fel s megragadta az alkalmat, hogy a megegyezésre kínálkozó alapot megfogja. Határozottan kijelen­tette, hogy a kisemberek közterheinek enyhítése s a magyar iskolai oktatás szempontjából egyet­ért Kossuth Ferencnek a hónap elején kifejtett nézeteivel. Ami pedig a választói jog kiterjeszté­sét illeti, kötelező ígéretet tesz, hogy az arra vonat­kozó javaslatát előkészíti, önkét elé terjeszti s három éven belül törvényerőre is emeli, úgy­hogy az új válasz­tás már az új törvény alapján történhessék. Taps és éljenzés hangzott. Az ellenzék még jobban konszernálva volt. — Kicsinálták a paktumot! — fakadt ki végtelen ingerültséggel az Ugron-csoport. — Nem hagyjuk magunkat becsapni! — kiáltott Kaas Ivor. S mialatt Polónyi Géza elismeréssel hono­rálta a miniszterelnök nyilatkozatában mutatkozó jóindulatot s azt az ideát vetette fel mindjárt, hogy csak az lehessen választó, aki esküt tesz az alkotmányra: nagy nyugtalanság vett erőt az egész parlamenten. Az elnök a nyugtalanságra való tekintettel tíz percre felfüggesztette az ülést s most vitatkozva, nagy forrongásban húzódtak ki a pártok a folyosóra. A legkülönösebb csoportosulások s a leg­különösebb hangulatok kínálkoztak a megfigyelők számára. A néppárt és az Ugron-csoport össze­bújt az egyik sikátorban s a legizgatottabb han­gon tanácskozott a fordulat dolgában. Látnivaló volt, hogy nekik a fordulat csöppet sem tetszik. Kivált Holló Lajos agitált erősen s a néppártból Kaas Ivor segített neki, hogy az ezidőszerint vezér nélkül szűkölködő néppárt nevében gróf Zichy Aladár milyen nyilatkozatot tegyen a nyílt ülésben. Holló és Kaas állapították meg az obstrukcióban egyesült két párt állásfoglalását. Aztán a két párt harangozói körútra indultak, hogy megfigyeljék a Kossuth-párt hangulatát, kigúnyolják a békéseket, megéljenezzék a harcia­sakat és megdolgozzák az ingadozókat. A Kossuth-pártiak közt akkor már nagy csata folyt. — Ha mi sohasem akarjuk elismerni, hogy győztünk, akkor nincs győzelem! — mondta egyi­kük. — Aki terminusra ígéri a választói jog kiter­jesztését­, azt nem szabad megobstruálni. — Nem hiszünk neki! — felelte más. — Ez nem bizalom kérdése. Nem is kell bízni, de a garanciák követelése külön sor. Egyelőre arról van szó, hogy az utolsó pillanatban a nép javára újabb vívmányokat csikarhatnak ki. — Becsapási kísérlet az egész! Ha azt akarja, ho­gy szóba álljunk vele, szívja előbb vissza a házszabályokon elkövetett erőszakot. Restitució in integrum — aztán beszélhetünk tovább. Az egyik tábor nyíltan kimondta, hogy a történtek után Kossuthnak föl kell vetnie a párt­kérdést és ki kell szorítania azokat, akik még a választói jog kiterjesztése árán sem hajlandók békét kötni. Tizenöten-huszan s olyanok, akik a harci párthoz tartoztak, ott mindjárt határozottan kijelentették, hogy a választói jog kiterjesztését kockáztatni nem érzik magukat feljogosítva. A másik tábor azonban lekicsinyelte a miniszter­­elnök ígéretét s még a választói jog jelentékeny kiterjesztését megtarttotta elégséges oknak a lesze­relésre. A két tábor csöndesebben vagy izgatot­­tabban, de szakadatlanul kapacitálta egymást s közben az ugronisták tüzelve jártak a vitatkozó csoportok körül. Valaki azt mondta viselkedésükre: — Úgy ragaszkodnak az obstrukcióhoz, mintha a nélkül meg sem lehetne élni. Mihelyt az ülés újra megnyílt, az obstrukció­ban egyesült két párt emberei siettek is a hangu­latot megcsinálni. Előbb fölkelt gróf Zichy Aladár s annak a pártnak éléről, mely Khuennek föltét­lenül meg akarta adni a békét, most erkölcsi le­hetetlenségnek hirdette, hogy a békéről tárgyalni lehessen, míg a házszabályokon esett sérelem or­vosolva Dines. Parlamenti bizottság készítse elő a békét, de az is csak akkor, ha a házszabály­­sértés már korrigálva lesz. Ugyanilyen hangnem­ből tüzelt Holló Lajos, de ő már azzal lázitotta a netalán ingadozókat, hogy a magyar nyelv jogá­nak kivívása nélkül minden tetszetős ígéret csak ámítás és szemfényvesztés. Minden szavával a Kossuth-párt harcias elemeihez fordult s ezeket próbálta a mindenáron való obstrukciónak meg­tartani. A néppárt és az ugronisták tapsoltak, csapkodták a padokat s lassankint egy-egy he­lyeslésig a vitarendezők is elragadtatták magukat. Jobbról Borbély György gúnyosan szólt át: — Persze, előbbrevaló a „Magyarország azután jön Magyarország. — Gyanúsítás! Micsoda beszéd ez ? — tilta­kozott Holló Lajos híveinek tábora. De a Kossuth-párt nagy zöme sehogysem volt hajlandó Kossuthtal szemben Hollóék párt­jára állni. Ellenben még a békés hajlandóságnak is örömest kapaszkodtak gróf Apponyi Albert propoziciójába, hogy függeszszék fel a párhuzamos ülésekre vonatkozó határozat hatályát, míg az általá­nosan óhajtott békesség kölcsönös megegyezéssel helyreáll. Apponyi minden irányban csillapítólag iparkodott hatni. Elismerte, hogy a párhuzamos ülések megszüntetése lehetetlen követelés, de a határozat hatályának felfüggesztése csak kedvező irányban befolyásolná a tárgyalásokat. Kérve for­dult a kormányhoz, kérve az ellenzékhez s a leg­­harciasabbak a végin haragosan morogtak: — Visszasírja magát a pártba! A harciasaknak Ugron Gábor tetszett, aki mindenekelőtt mérges oldaltámadást intézett a „felhatalmazás nélküli egyének“ ellen, mert párt­­határozat nélkül mernek paktumot ajánlani. Aztán röviden képmutodásnak bélyegezte, hogy békéről beszélnek a magyar nyelv jogának elismerése nélkül. Végezetül pedig az ő nagy temperamen­tumának égő szavait vágta jobbra is, balra is, harsogván: — Azzal, hogy akár eltipornak, akár elárul­nak bennünket, nem lesz béke! Ezek a kemény, nyíltan gyanúsító szavak már erősebben hatottak a Kossuth-párt harciasabb frakciójára. Kossuth maga akkor már nem volt a Házban. De Krasznay Ferenc megmutatta, hogy manőverektől nem hagyja magát megtéveszteni. Higgadtan és nyugodtan jelentette ki, hogy elő­készítés nélkül nincs komoly megállapodás, nincs béke. Ami történt, azt egyeseknek a saját lelkiis­meretük előtt, de legkivált a pártoknak saját kö­rükben jól meg kell fontolniok. Megkérte tehát a kormányt, adjon a pártoknak erre módot s egyezzék bele, hogy szerdáig ne legyen ülés. Kaas Ivor, mint akit pók csípett meg, riadtan kiáltott fel: — Hát nem tudod, hogy éppen szerdára készítik elő az újabb csínyt ? A miniszterelnök hangosan fölnevetett erre az igazi Kaasládára. Azt mondta: — Micsoda jólértesültség! De Krasznay nem vette ilyen tréfára s indu­latosan tiltakozott a Kaas figyelmeztetésében rejlő gyanúsítás ellen. Olyan heves szóváltás kerekedett belőle, hogy az elnök alig tudta Kaas Ivort végre elnémítani. Akkor Tisza fölemelkedett s kijelentette, hogy Krasznay indítványához hozzájárul . . . * * * Délután négy óra tájban, az obstrukciós já­ték mellőzésével, röviden elintézték a jegyzőkönyv dolgát, szavaztak a módosítások garmadája fölött, hitelesítették a jegyzőkönyvet, az elnök bemu­tatta Tisza István ugrai mandátumát, megállapí­totta a szerdai ülés napirendjét, — aztán a bohó­­zatosan indult ülés a szenzációs fordulat hatása alatt bevégződött. S most szerdáig a pártkörök­ben fog eldőlni: béke lesz-e vagy háború ?. . . A képviselőház ülése november 30-án. — Kezdete délelőtt 10 órakor. — Elnök: báró Feilitzsch Arthur. A kormány részéről jelen vannak: gróf Tisza István miniszterelnök és az egész kabinet. Elnök: Megnyitja az ülést. Fölolvassa a múlt ülés jegyzőkönyvét. (Játszi indítványok.) Lengyel Zoltán számos helytelenséget, tévedést, szabálytalanságot és valótlanságot talált; kéri, hogy a jegyzőkönyv az ő indítványai értelmében kiigazít­­tassék. Első indítványa, hogy hétről-hétre fölváltva készítsék a jegyzőkönyvet a kormánypárti és az ellenzéki jegyzők. Második indítványa, hogy fölváltva olvassák a jegyzőkönyvet, az ellenzéki jegyzőét a kormánypárti és megfordítva. Harmadik indítványa, hogy a jegyző maga tartozzék megszerkeszteni és megírni a jegyzőkönyvet és ne írnokokkal végeztetni ezt. .Negyedik indítványa, hogy a jegyző hangosan, mindenki által érthetően olvassa föl az ülésen a jegyzőkönyvet. Ötödik indítványa, hogy a jegyző az ülés előtt köteles legyen mindenkinek megmutatni a jegyzőkönyvet, aki azt kívánja. Hatodik indítványa, hogy a jegyzőkönyvben „november“ helyett „őszutó“ tétessék. Hetedik indítványa, hogy a jegyzőkönyv egy helyén a „később“ szó helyett az „utóbb“ szó tétessék. S még több hasonló indítványt terjeszt elő, összesen huszonhármat. Szőts Pál: Kiterjeszkedik Lengyel Zoltán vád­jaiból azokra, amelyekre az igazság érdekében vála­; szólnia kell. Védekezik azon vádak ellen, amelyek Lengyel beszédében az ő jegyzői működésére vonat­koznak. Azt a hibát, hogy Rosenberg neve helyett Rakovszky-ét tették, ő már kiigazította. Lengyel Zoltán: Ezt azt indítványát elejti. Kovács Pál: Magáévá teszi az indítványt. Szőts Pál: Az elnöki enunciációra vonatkozó részt azért vette be a jegyzőkönyvbe, mert az elnök ezt határozatiig kimondta. Elnök: Az elnöki enunciáció helyességét ma­gyarázza. Lengyel Zoltán: Személyes kérdésben reflektál Széts Pál jegyző szavaira. Az ő felszólalásának sze­mélyes éle nem volt. Elnök: Csak a jegyzőkönyv tartalma és szer­kezete­iben tehető kifogás. Lengyel Zoltán indít­ványainak jó része nem a jelen jegyzőkönyvre vonat­kozik. Lengyel Zoltán: Az elnök által kifogásolt indít­ványokat nem kéri szavazás alá bocsátani. Elnök: Az 1., 2., 3., 4., 5. és 11-ik tehát elesik. Nessi Pál: Szintén a jegyzőkönyv ellen emel kifogásokat. A miniszterelnök a Ház autonóm jogai­hoz tartozó dolgokhoz többször hozzászólt, holott ehhez nincs joga, mert mandátuma még igazolva nincs. Szintén több indítványt terjeszt be a jegyzőkönyv ki­igazítására vonatkozólag. Nagy Mihály: Indítványozza, hogy a Ház a jegyzőkönyvet egyszerűen fogadja el és a Lengyel Zoltán és Nessi Pál által előterjesztett mókákat egy­szerűen tegye félre. Nagy zaj a baloldalon. Felkiáltá­sok: Rendre!) Nessi Pál: Visszautasítja azt az inszinuációt, mintha ők mókáznának. Nagy Mihály: Személyes kérdésben kijelenti, hogy a baloldal személyi politikát űz. (Nagy zaj. Fel­kiáltások : Főispán akar lenni!) Elnök : Nessi fe­szólalására reflektálva, a jegyző­könyvről tett kifogást magyarázza. Pap Zoltán: A jegyzőkönyv ellen tesz kifogáso­kat. A Gáli Sándor képviselőre vonatkozó részt a jegyzőkönyvből kihagyni kéri. Rubik Béla: A házszabályok magyarázata címén szólal fel. Nagy Mihály a beadott indítványokat ku­mulative kívánja kezelni s ez helytelen. Elnök: Kérdi a Házat, elfogadja-e a kérdés ilyen feltevését: Elfogladja-e a Ház a jegyzőkönyvet a maga egészében? Ha igen, akkor a többi indítvá­nyok elesnének. Lengyel Zoltán: ő nem módosítványt adott be a­ jegyzőkönyvhöz, hanem 23 különböző indítványt. És a házszabály szerint az ő minden indítványára külön kell szavazni. Tisza István: Semmi kifogása az ellen, hogy a kérdések úgy tétessenek föl, amint Lengyel kívánta, hogy az ország is lássa, miképpen mulatoznak a kép­viselők s az ilyen veszélyes pillanatban hogyan lop­ják az időt. (Nagy zaj a baloldalon. Felkiáltások: Tessék rendreutasítani.) Holló Lajos : Önök harminc év óta lopják!

Next