Budapesti Napló, 1904. február (9. évfolyam, 32-60. szám)

1904-02-17 / 48. szám

4 Budapest, szerda 1904. február 17. 48. axiom. BUDAPESTI NAPLÓ visszavonulásának más oka is lehet. Az, hogy a japánoknak sikerült Mandsuországba betörniük és igy most már ennek az óriási területnek meg­védésére kell alkalmas bázist teremteni. Hogy a japánoknak tényleg sikerült Mandsuországban partraszállniok és hogy az orosz hajók nem tudták ebben megakadályozni, valószínűvé teszi az a körülmény is, hogy a mandsuriai vasút mentén mind nagyobb tömegekben mutatkoznak japán katonák. Ha már most tekintetbe veszszük, hogy a japánok Korea belsejében is a mandsurai határ felé igyekeznek, akkor a japán haditerv a maga egész nagyszerűségében bontakozik ki előt­tünk. Észak és dél felől egyszerre indulnak Man­­dsuria megszállására. És ha sikerül a Jalu folyón átkelniük, akkor az oroszok szárazföldi helyzete is végzetessé válhatik. Csakhogy a Jalu folyón való átkelés óriási feladat. Az oroszok úgy Vla­­divosztokból, mint az Amur- és Kvangtung-terü­­letről egyik csapatot a másik után vonják össze a Jalu folyó mentén, sőt — ha igaz a hír — már koreai területre is behatoltak, amennyiben Rapsanba, mely 50 kilométernyire fekszik a mandsu határtól, 2000 orosz érkezett. Minthogy ez a hely 749 méternyi magasságban fekszik, még sok bajt okozhat a falu felé siető japánoknak, de másrészt azt sejteti, hogy az oroszok esetleg támadó fellépésre is gondolnak. A japán mozdulatokról még mindig nem ér­kezik hiteles hír, úgy látszik, hogy a mikadó serege ezt a háborút is a nyilvánosság kizárásával akarja végigvívni, mint a khinait. Amit róluk megtudunk, azt más forrásokból, közvetett uton tudjuk meg és nagyobbára következtetésekre va­gyunk utalva, így Alexejev jelentése azt mondja, hogy Csemulpóban 19.000 japán szállott eddig partra. Valószínű hogy Mazampóban és Fu­­zánban, Korea déli kikötőiben ugyanannyi. De hír érkezett arról is, hogy Korea keleti part­ján, Gensanban is japán csapatok helyezkedtek el. Ezeknek hivatása az, hogy megakadályozzák az esetleg Vladivosztok felől érkező orosz katonák partraszállítását és hogy támogassák a japán sere­get észak felé irányuló elhaladásukban. De nagyon valószínű, hogy Csemulpótól északra is kikötöttek japán csapatok és ú­gy, minthogy orosz jelentések szerint a Tátong folyó torkolatánál is mutatkoztak páncélhajók, nem lehetetlen, hogy egyszerre öt helyen is szállítanak partra a japá­nok katonákat. Kétségtelen tehát, hogy Oroszországnak óriási erőfeszítéseket kell tennie, hogy legalább cafatait mentse meg Kelet-Ázsia presztízsének. Ha ez nem tűnnék kiszakadatlan készülődéseiből, kitűnnék abból a mindjobban növekedő nyugtalanságból, melylyel Európa sajtója a keleti eseményeket tár­gyalja. A nagyhatalmak semlegességi ígéreteibe ve­tett remények mindinkább gyöngülnek. Anglia és Oroszország között mind feszültebbé válik a viszony és ha a brit kormány még sokáig úgy fogja fel a semlegességet, mint most, nagyobb szolgálatokat tesz a japánoknak, mint ha egész flottával támo­gatná őket. Legújabban azzal a kijelentéssel kon­­sternálta Oroszországot, hogy a párisi béke és a berlini szerződés bizonyos szakaszainak értelmé­ben nem bocsátja át hajóit a Dardanellákon. Ez annál kellemetlenebbül hat Oroszországra, mert a gyakorlat már rég nem veszi figyelembe ezeket a papiros-határozatokat. De Anglia hirte­len visszaemlékszik rájuk és ragaszkodik hozzá­juk, így hát a balti hajórajnak meg kell kerülnie egész Európát, hogy a kelet-ázsiai vizekre jusson, ha ugyan­akkorára, mikorra a Gibraltári szoros­hoz érnek, nem talál Anglia valamely más elsár­gult szerződésekben meghúzódó szerződéses pon­tot vagy határozatot, melynél fogva az orosz hajókat kénytelen útjukban megállítani. Hogy Khina, Amerika mennyire a japánok kedvét ke­­resi, arra már több izben rámutattunk és így szinte természetesnek találjuk, hogy végre az európai hatalmak semlegességét dicsőítő világsajtó is mind izgatottabban tárgyalja a keletázsiai há­ború eshetőségeit és hogy mind nyugtalanabbul mutat rá a Balkánra, melynek lappangó tüze könnyen lángba boríthatja egész Európát. Vége már a nagy bizodalomnak. Mert két­ségtelen tények igazolják, hogy mennyire jogosul­tak voltak azok az aggodalmaink, melyekkel ben­nünket a Balkán-kérdés kezdettől fogva eltöltött. Goluchowskty hiába biztosította Bulgáriát és Ma­cedóniát, h­ogy Oroszországot nem érheti olyan csapás, mely európai erejét meggyöngíthetné. Bulgária és­ Macedónia nem hiszi és lázasan fegyverkezik. Sőt nem hiszi már a Reichs­wehr, az osztrák katonai körök szócsöve sem. És ez már valami. A Reichswehr ugyanis an­nak szüksége­sségét hangoztatja, hogy Oroszország adjon a Barkelán-ügyek elintézésére vonatkozólag teljes felhatalmazást a monarkiának. Még­pedig olyan felha­tal­mazást, melynél fogva mindkét bi­rodalom javára járhatna el. Mert ha Macedóniá­ban kiüt a tűz, úgymond, nem várhatjuk meg míg Kuropszki­n generális és Alexejev legyőzi a japánokat. Linisdorff grófnak be kell látnia, hogy a monárkiákrosz méltatlan, hogy a keletázsiai háború tartam­a alatt csak előőrsi szolgálato­kat tegyen Oroszország számára... A monar­­kia katonáinak­ lábai nem áldogálásra valók, hanem arra, hogy masírozzanak . . . így h­­im az a Reichswehr, mely még néhány nap előtt a legnagyobb hód­olattal irt a muszkákról. És hogy erről a hangulatváltozásról mennyire tudnak Olaszországban, arra nézve igen jellemző a Tri­­bunának éppen ma megjelent cikke, melyben he­vesen támadja őt, azzal gyanúsítja Ausztria-Ma­­gyarországot, hogy titokban szervezkedik és ké­szül a Balkánon. Már mozgósított is 300.000 em­bert és az első expedíció, amely kizárólag magyar csapatokból fog állani, körülbelől 30.000 ember­ből, már legközelebb elindul Triesztből Mace­dóniába. A Tribuna Megjegyzi, hogy értesülései egy magasrangú tábornoktól valók, aki a közös hadügyminisztériumban nagyfontosságú állást tölt be. És hogy ennek az érdekes békekoncertnek meglegyen a méltó kísérete, Ó-Szerbiában már durrogunk a puskák. Az albánok és török kato­nák dühtől véres szemr­el rontanak egymásra, a bolgár forradalmi bandák pedig lesik a pillanatot, mikor betörhetnek Macedóniába. Azok a hullá­mok tehát, melyeket keletázsiai vihar vert fel, már itt hömpölyögnek­ a szomszédban és erősen csapkodják határainkat,.­.. Fort- Artlin­r feladása, Páris, február 16. A New-York Herald itteni kiadása jelenti Csifuből: Hir szerint zilexejev helytartó a fő­hadiszállást Mukdenbe fogja áthelyezni. Az orosz hajóhad Port-Arthurból Korea vagy déli Japán irányában elindult, hogy a legközelebb fekvő kikötők egyikét bombázná. Port-Arthur védelmét egyedül az erődökre űzz­­ák. London február 16. A Daily Hail jelenti Tokióból. Az oroszok 37.000 főnyi katonaságot vonnak össze Fen-Huan- Dingben. Ezt a helyet a Jalu folyó mandsuriai oldalának főerődjévé akarják tenni. Japán csapatok Mandsuországban, London, február 16. Katonai szakkörökben]­ azt a Port-Arthur­ból érkezett jelentést, h­ogy a japánok a mandsuriai vasút mentén mutatkoznak, arra magyarázzák, hogy a japán seregnek sikerült Mandsuriába betörnie s az orosz haderő képtelen volt a japánok partraszállását megakadályozni. Köln, február 16. Pétervárról jelentik a Kölnische Zeitungnak. Hivatalos helyen mit sem tudnak arról, hogy Dalnyban, Talien-Danban vagy Port-Arthur kör­nyékén más kikötőkben japán csapatok szállottak partra. Ezek a kikötők olyan közel vannak Port- Arthurhoz és az összeköttetés olyan jó, hogy Port-Arthurban­ minden bizonynyal értesültek volna a japán csapatok partraszállásról. Ilyen körülmé­nyek közt teljes bizonyossággal konstatálható, hogy ezek a hírek alaptalanok. London, február 16. A Central News közli, hogy a niucsvangi helyőrség megerősítésére 2000 ember érkezett oda. Az orosz kormány attól fél, hogy a japánok csínyt terveznek az orosz vasútvonal e legfonto­sabb centruma ellen. Fort- Arthur ostroma, London, február 16. A Port-Arthurban vívott ütközetről újabb részleteket jelent a Daily Mailnek, tudósítója. Hétfőn az orosz tengeri csapatok összes harcképes legénységét a hajó fedélzetére rendel­ték. Éjféltájban ágyúdörgés riasztotta föl a város lakosságát. Azonnal fölkeltem és láttam, hogy hat japán torpedóhajó f­élmértföldnyire közeledett az orosz flottához. Valamennyinek olyan világí­tása és jelzése volt, mint az orosz hajóknak. A japán hajók egészen az orosz hajók közelébe jutottak a nélkül, hogy az oroszok fölismerték volna őket. Aztán egyszerre bombázni kezdték az orosz hajókat s három orosz hajót csak úgy tudtak az el­merüléstől megmenteni, hogy azon­nal a kikötőbe vonszolták. Három japán tor­pedóhajónak sikerült elmenekülnie. Egy torpedó­hajó elmenekült, egyet pedig, amelyről a tengeré­szek elmerülése előtt elmenekültek, elvették az oroszok. Kedden reggel azt jelentették Dam­iból, hogy a japán flotta hadi formációban közeledik: tizenöt hajó két vonalban, mindegyik vonal hat hadihajóval és az első egy elsőosztályú és a második két második osztályú cirkálóval. Az oroszok tizenhárom nagy csatahajóval Iztark ad­mirális parancsnoksága alatt a közön kívül állot­tak. A szárazföldi ütegek néhány ágyúja megkezdte a harcot, mihelyt a japán flotta tizenegy óra tájban a szemhatáron megjelent. A sűrű füst miatt nem láthattam a részleteket. Nehéz gráná­tok röpültek a városba, ahol mégis a legnagyobb rend volt. A rendőrség derekasan megfelelt, kötelességének. Asszonyok és gyermekek is bátran viselkedtek. A kaszárnyákból kivonultak az ez­­redek, hogy a partraszállást megkísérlő japá­noknak ellenálljanak. A japán hadihajók csata­vonalban lassan nyugat felé vitorláztak és időkö­zönként rálőttek az orosz hajókra, ha éppen al­kalom kínálkozott rá. Az oroszok két mértföld­­nyire voltak a kikötőn kívül. Valami különös manőverezés nem volt, hanem csak szakadatlan, ágyúzás mindkét részről. Háromszáz gránátot szám­láltam, amelyek közül azonban csak nagyon ke­vés érte el célját, sőt sok nem is robbant föl. Tizenkét órakor megszűnt a tüzelés. A ja­pán hadihajók dél felé vonultak vissza, miután egy nagy csatahajót és egy cirkálóhajót elvesztet­tek. A Növik orosz hadihajó üldözött egy kis japán ágyunaszádot s el is sülyesztette, de a Növik is lövést kapott a vízvonalban, úgy, hogy sietve kellett a kikötőbe menekülnie. Az éjjel folyamán megsérült három orosz hadihajó szintén részt vett a küzdelemben. A Cezarevics-et később nagyobb vízállásnál bevitték a kikötőbe, ahol most javítják. A Retvizán még tehetetlenül a sík­­tengeren volt, amikor elutaztam. Az oroszoknak huszonkét halottjuk és hatvannégy sebesülteik volt. A csata után a Chateau Rémald francia cirkáló és a Hansa német cirkáló alattvalóikat elvitték Port- Arthurból, Alexejev pedig a délután folyamán külön vonatokon elküldte az asszonyokat és a gyermekeket. A csemnulpói tengeri csata, London, február 16. Az itteni japán követségen még a következő részleteket közükt a csemulpói tengeri ütközetről. Tiriu admirális hivatalos jelentése szerint február 8-án dél­után, tehát hat-hét órával a port-arthuri támadás előtt, öt japán cirkálóhajó és néhány torpedónaszád jelent meg Csemulpó előtt. A japán hajók három csapat­szállító­ hajó védelmére szolgáltak, amelyeknek fedél­zetén négy zászlóalj japán katona volt. A csernnlpói kikötő előtt lévő South­ Island közelében a japán hajók megtámadták a Korejev orosz ágyúnaszádot, amely éppen elhagyta a kikötőt és útban volt a nyílt tenger felé. Az orosz hajó közvetetlen közelből egy ágyúlövést tett a japán hajókra, de a lö­vés nem talált. A japán hajók nem lőttek vissza, hanem behatoltak a kikötőbe. Másnap reggel a japán hajók rangban legidősebb tisztje követet küldött az orosz hajók parancsnokához azzal a felszólítással, hogy az orosz hajók azonnal hagy­ják el a kikötőt, mert különben megtámadják őket. Ugyanakkor hasonló jelentéssel követet küldtek a ja­pán konzulhoz, aki erről az ultimátumról értesítette a külföldi hatalmak konzuljait is. Tizenketted fél órakor az orosz hajók el is indultak a szigetcsoportok kö­zött. A japán hajók követték őket, majd megtámad­ták őket az ismeretes eredménynyel. A hivatalos je­lentés nem tud arról, hogy az orosz hajók kitűzték a fehér lobogót. Az orosz hajók legénységének egy­­ részét egy francia hadihajó mentette meg. Ez ellen, mondja a jelentés, a japán admirális nem tiltakozh?­­­­tott, mert a franciák ezzel csak a humanitás kötel? fi­ségének­ tettek eleget. Csatára készen. London, február 16. A port-arthuri orosz hajók a Sárga-tenger északi vidékein cirkálnak s a japán flottát kere­sik. Szerdán öt torpedó-romboló hajózott k­i a ki­kötőből, ezek azonban már csütörtökön reggel visszatértek, a­nélkül, hogy japán hajókat­ láttak volna. Pénteken négy csatahajó és három cirkáló-

Next