Budapesti Napló, 1904. február (9. évfolyam, 32-60. szám)
1904-02-17 / 48. szám
4 Budapest, szerda 1904. február 17. 48. axiom. BUDAPESTI NAPLÓ visszavonulásának más oka is lehet. Az, hogy a japánoknak sikerült Mandsuországba betörniük és igy most már ennek az óriási területnek megvédésére kell alkalmas bázist teremteni. Hogy a japánoknak tényleg sikerült Mandsuországban partraszállniok és hogy az orosz hajók nem tudták ebben megakadályozni, valószínűvé teszi az a körülmény is, hogy a mandsuriai vasút mentén mind nagyobb tömegekben mutatkoznak japán katonák. Ha már most tekintetbe veszszük, hogy a japánok Korea belsejében is a mandsurai határ felé igyekeznek, akkor a japán haditerv a maga egész nagyszerűségében bontakozik ki előttünk. Észak és dél felől egyszerre indulnak Mandsuria megszállására. És ha sikerül a Jalu folyón átkelniük, akkor az oroszok szárazföldi helyzete is végzetessé válhatik. Csakhogy a Jalu folyón való átkelés óriási feladat. Az oroszok úgy Vladivosztokból, mint az Amur- és Kvangtung-területről egyik csapatot a másik után vonják össze a Jalu folyó mentén, sőt — ha igaz a hír — már koreai területre is behatoltak, amennyiben Rapsanba, mely 50 kilométernyire fekszik a mandsu határtól, 2000 orosz érkezett. Minthogy ez a hely 749 méternyi magasságban fekszik, még sok bajt okozhat a falu felé siető japánoknak, de másrészt azt sejteti, hogy az oroszok esetleg támadó fellépésre is gondolnak. A japán mozdulatokról még mindig nem érkezik hiteles hír, úgy látszik, hogy a mikadó serege ezt a háborút is a nyilvánosság kizárásával akarja végigvívni, mint a khinait. Amit róluk megtudunk, azt más forrásokból, közvetett uton tudjuk meg és nagyobbára következtetésekre vagyunk utalva, így Alexejev jelentése azt mondja, hogy Csemulpóban 19.000 japán szállott eddig partra. Valószínű hogy Mazampóban és Fuzánban, Korea déli kikötőiben ugyanannyi. De hír érkezett arról is, hogy Korea keleti partján, Gensanban is japán csapatok helyezkedtek el. Ezeknek hivatása az, hogy megakadályozzák az esetleg Vladivosztok felől érkező orosz katonák partraszállítását és hogy támogassák a japán sereget észak felé irányuló elhaladásukban. De nagyon valószínű, hogy Csemulpótól északra is kikötöttek japán csapatok és úgy, minthogy orosz jelentések szerint a Tátong folyó torkolatánál is mutatkoztak páncélhajók, nem lehetetlen, hogy egyszerre öt helyen is szállítanak partra a japánok katonákat. Kétségtelen tehát, hogy Oroszországnak óriási erőfeszítéseket kell tennie, hogy legalább cafatait mentse meg Kelet-Ázsia presztízsének. Ha ez nem tűnnék kiszakadatlan készülődéseiből, kitűnnék abból a mindjobban növekedő nyugtalanságból, melylyel Európa sajtója a keleti eseményeket tárgyalja. A nagyhatalmak semlegességi ígéreteibe vetett remények mindinkább gyöngülnek. Anglia és Oroszország között mind feszültebbé válik a viszony és ha a brit kormány még sokáig úgy fogja fel a semlegességet, mint most, nagyobb szolgálatokat tesz a japánoknak, mint ha egész flottával támogatná őket. Legújabban azzal a kijelentéssel konsternálta Oroszországot, hogy a párisi béke és a berlini szerződés bizonyos szakaszainak értelmében nem bocsátja át hajóit a Dardanellákon. Ez annál kellemetlenebbül hat Oroszországra, mert a gyakorlat már rég nem veszi figyelembe ezeket a papiros-határozatokat. De Anglia hirtelen visszaemlékszik rájuk és ragaszkodik hozzájuk, így hát a balti hajórajnak meg kell kerülnie egész Európát, hogy a kelet-ázsiai vizekre jusson, ha ugyanakkorára, mikorra a Gibraltári szoroshoz érnek, nem talál Anglia valamely más elsárgult szerződésekben meghúzódó szerződéses pontot vagy határozatot, melynél fogva az orosz hajókat kénytelen útjukban megállítani. Hogy Khina, Amerika mennyire a japánok kedvét keresi, arra már több izben rámutattunk és így szinte természetesnek találjuk, hogy végre az európai hatalmak semlegességét dicsőítő világsajtó is mind izgatottabban tárgyalja a keletázsiai háború eshetőségeit és hogy mind nyugtalanabbul mutat rá a Balkánra, melynek lappangó tüze könnyen lángba boríthatja egész Európát. Vége már a nagy bizodalomnak. Mert kétségtelen tények igazolják, hogy mennyire jogosultak voltak azok az aggodalmaink, melyekkel bennünket a Balkán-kérdés kezdettől fogva eltöltött. Goluchowskty hiába biztosította Bulgáriát és Macedóniát, hogy Oroszországot nem érheti olyan csapás, mely európai erejét meggyöngíthetné. Bulgária és Macedónia nem hiszi és lázasan fegyverkezik. Sőt nem hiszi már a Reichswehr, az osztrák katonai körök szócsöve sem. És ez már valami. A Reichswehr ugyanis annak szükségességét hangoztatja, hogy Oroszország adjon a Barkelán-ügyek elintézésére vonatkozólag teljes felhatalmazást a monarkiának. Mégpedig olyan felhatalmazást, melynél fogva mindkét birodalom javára járhatna el. Mert ha Macedóniában kiüt a tűz, úgymond, nem várhatjuk meg míg Kuropszkin generális és Alexejev legyőzi a japánokat. Linisdorff grófnak be kell látnia, hogy a monárkiákrosz méltatlan, hogy a keletázsiai háború tartama alatt csak előőrsi szolgálatokat tegyen Oroszország számára... A monarkia katonáinak lábai nem áldogálásra valók, hanem arra, hogy masírozzanak . . . így him az a Reichswehr, mely még néhány nap előtt a legnagyobb hódolattal irt a muszkákról. És hogy erről a hangulatváltozásról mennyire tudnak Olaszországban, arra nézve igen jellemző a Tribunának éppen ma megjelent cikke, melyben hevesen támadja őt, azzal gyanúsítja Ausztria-Magyarországot, hogy titokban szervezkedik és készül a Balkánon. Már mozgósított is 300.000 embert és az első expedíció, amely kizárólag magyar csapatokból fog állani, körülbelől 30.000 emberből, már legközelebb elindul Triesztből Macedóniába. A Tribuna Megjegyzi, hogy értesülései egy magasrangú tábornoktól valók, aki a közös hadügyminisztériumban nagyfontosságú állást tölt be. És hogy ennek az érdekes békekoncertnek meglegyen a méltó kísérete, Ó-Szerbiában már durrogunk a puskák. Az albánok és török katonák dühtől véres szemrel rontanak egymásra, a bolgár forradalmi bandák pedig lesik a pillanatot, mikor betörhetnek Macedóniába. Azok a hullámok tehát, melyeket keletázsiai vihar vert fel, már itt hömpölyögnek a szomszédban és erősen csapkodják határainkat,... Fort- Artlinr feladása, Páris, február 16. A New-York Herald itteni kiadása jelenti Csifuből: Hir szerint zilexejev helytartó a főhadiszállást Mukdenbe fogja áthelyezni. Az orosz hajóhad Port-Arthurból Korea vagy déli Japán irányában elindult, hogy a legközelebb fekvő kikötők egyikét bombázná. Port-Arthur védelmét egyedül az erődökre űzzák. London február 16. A Daily Hail jelenti Tokióból. Az oroszok 37.000 főnyi katonaságot vonnak össze Fen-Huan- Dingben. Ezt a helyet a Jalu folyó mandsuriai oldalának főerődjévé akarják tenni. Japán csapatok Mandsuországban, London, február 16. Katonai szakkörökben] azt a Port-Arthurból érkezett jelentést, hogy a japánok a mandsuriai vasút mentén mutatkoznak, arra magyarázzák, hogy a japán seregnek sikerült Mandsuriába betörnie s az orosz haderő képtelen volt a japánok partraszállását megakadályozni. Köln, február 16. Pétervárról jelentik a Kölnische Zeitungnak. Hivatalos helyen mit sem tudnak arról, hogy Dalnyban, Talien-Danban vagy Port-Arthur környékén más kikötőkben japán csapatok szállottak partra. Ezek a kikötők olyan közel vannak Port- Arthurhoz és az összeköttetés olyan jó, hogy Port-Arthurban minden bizonynyal értesültek volna a japán csapatok partraszállásról. Ilyen körülmények közt teljes bizonyossággal konstatálható, hogy ezek a hírek alaptalanok. London, február 16. A Central News közli, hogy a niucsvangi helyőrség megerősítésére 2000 ember érkezett oda. Az orosz kormány attól fél, hogy a japánok csínyt terveznek az orosz vasútvonal e legfontosabb centruma ellen. Fort- Arthur ostroma, London, február 16. A Port-Arthurban vívott ütközetről újabb részleteket jelent a Daily Mailnek, tudósítója. Hétfőn az orosz tengeri csapatok összes harcképes legénységét a hajó fedélzetére rendelték. Éjféltájban ágyúdörgés riasztotta föl a város lakosságát. Azonnal fölkeltem és láttam, hogy hat japán torpedóhajó félmértföldnyire közeledett az orosz flottához. Valamennyinek olyan világítása és jelzése volt, mint az orosz hajóknak. A japán hajók egészen az orosz hajók közelébe jutottak a nélkül, hogy az oroszok fölismerték volna őket. Aztán egyszerre bombázni kezdték az orosz hajókat s három orosz hajót csak úgy tudtak az elmerüléstől megmenteni, hogy azonnal a kikötőbe vonszolták. Három japán torpedóhajónak sikerült elmenekülnie. Egy torpedóhajó elmenekült, egyet pedig, amelyről a tengerészek elmerülése előtt elmenekültek, elvették az oroszok. Kedden reggel azt jelentették Damiból, hogy a japán flotta hadi formációban közeledik: tizenöt hajó két vonalban, mindegyik vonal hat hadihajóval és az első egy elsőosztályú és a második két második osztályú cirkálóval. Az oroszok tizenhárom nagy csatahajóval Iztark admirális parancsnoksága alatt a közön kívül állottak. A szárazföldi ütegek néhány ágyúja megkezdte a harcot, mihelyt a japán flotta tizenegy óra tájban a szemhatáron megjelent. A sűrű füst miatt nem láthattam a részleteket. Nehéz gránátok röpültek a városba, ahol mégis a legnagyobb rend volt. A rendőrség derekasan megfelelt, kötelességének. Asszonyok és gyermekek is bátran viselkedtek. A kaszárnyákból kivonultak az ezredek, hogy a partraszállást megkísérlő japánoknak ellenálljanak. A japán hadihajók csatavonalban lassan nyugat felé vitorláztak és időközönként rálőttek az orosz hajókra, ha éppen alkalom kínálkozott rá. Az oroszok két mértföldnyire voltak a kikötőn kívül. Valami különös manőverezés nem volt, hanem csak szakadatlan, ágyúzás mindkét részről. Háromszáz gránátot számláltam, amelyek közül azonban csak nagyon kevés érte el célját, sőt sok nem is robbant föl. Tizenkét órakor megszűnt a tüzelés. A japán hadihajók dél felé vonultak vissza, miután egy nagy csatahajót és egy cirkálóhajót elvesztettek. A Növik orosz hadihajó üldözött egy kis japán ágyunaszádot s el is sülyesztette, de a Növik is lövést kapott a vízvonalban, úgy, hogy sietve kellett a kikötőbe menekülnie. Az éjjel folyamán megsérült három orosz hadihajó szintén részt vett a küzdelemben. A Cezarevics-et később nagyobb vízállásnál bevitték a kikötőbe, ahol most javítják. A Retvizán még tehetetlenül a síktengeren volt, amikor elutaztam. Az oroszoknak huszonkét halottjuk és hatvannégy sebesülteik volt. A csata után a Chateau Rémald francia cirkáló és a Hansa német cirkáló alattvalóikat elvitték Port- Arthurból, Alexejev pedig a délután folyamán külön vonatokon elküldte az asszonyokat és a gyermekeket. A csemnulpói tengeri csata, London, február 16. Az itteni japán követségen még a következő részleteket közükt a csemulpói tengeri ütközetről. Tiriu admirális hivatalos jelentése szerint február 8-án délután, tehát hat-hét órával a port-arthuri támadás előtt, öt japán cirkálóhajó és néhány torpedónaszád jelent meg Csemulpó előtt. A japán hajók három csapatszállító hajó védelmére szolgáltak, amelyeknek fedélzetén négy zászlóalj japán katona volt. A csernnlpói kikötő előtt lévő South Island közelében a japán hajók megtámadták a Korejev orosz ágyúnaszádot, amely éppen elhagyta a kikötőt és útban volt a nyílt tenger felé. Az orosz hajó közvetetlen közelből egy ágyúlövést tett a japán hajókra, de a lövés nem talált. A japán hajók nem lőttek vissza, hanem behatoltak a kikötőbe. Másnap reggel a japán hajók rangban legidősebb tisztje követet küldött az orosz hajók parancsnokához azzal a felszólítással, hogy az orosz hajók azonnal hagyják el a kikötőt, mert különben megtámadják őket. Ugyanakkor hasonló jelentéssel követet küldtek a japán konzulhoz, aki erről az ultimátumról értesítette a külföldi hatalmak konzuljait is. Tizenketted fél órakor az orosz hajók el is indultak a szigetcsoportok között. A japán hajók követték őket, majd megtámadták őket az ismeretes eredménynyel. A hivatalos jelentés nem tud arról, hogy az orosz hajók kitűzték a fehér lobogót. Az orosz hajók legénységének egy részét egy francia hadihajó mentette meg. Ez ellen, mondja a jelentés, a japán admirális nem tiltakozh?tott, mert a franciák ezzel csak a humanitás kötel? fiségének tettek eleget. Csatára készen. London, február 16. A port-arthuri orosz hajók a Sárga-tenger északi vidékein cirkálnak s a japán flottát keresik. Szerdán öt torpedó-romboló hajózott ki a kikötőből, ezek azonban már csütörtökön reggel visszatértek, anélkül, hogy japán hajókat láttak volna. Pénteken négy csatahajó és három cirkáló-