Budapesti Napló, 1904. július (9. évfolyam, 181-211. szám)

1904-07-08 / 188. szám

$ Budapest, péntek BUDAPESTI NAPLÓ lyn4. Janus 6* &&a- St'a't1** 1 Pétervár, julius 7. Mscsentco tábornok egy japán hadosz­lop egész trainjét s azzal együtt 50 szarvas­­marhát zsákmányolt. Berlin, július 7. A Vossische Zeitungnak táviratozzék, hogy a vladivosztoki hajóraj legutóbb el­hagyta a kikötőt és két japán kereskedelmi sz­állító haj­ót elsülyesztett. London, július 7. A japán nagykövetséghez Tokió­ból mai kelettel a következő távirat érkezett: Togo tengernagy j­el­enti, hogy a Kaimon nevű gőzös, mikor e hó 5-én egy különös feladattal a Tak­envan­­öblöt elhagyta, a sűrű ködben egy orosz aknára futott és elsülyedt. Három tiszt, közöttük Papahasi parancsnok és 19 altiszt és tengerész odaveszett; a legénység többi részét meg­mentették. Pétervár, július 7. A Brsevija Vjernomoszti tudósítója táv­­iratozza Dasiesaóből G-ikáról. Tegnap itt heves küzdelem volt, amelyben Szamszanov tábornok csapata tűnt ki, az ellenséget me­rész támadással a Szröncsönbe való vissza­vonulásra kényszerítve. A kozákok az el­lenséges előőrsöt visszaverték. A tranzbaj­­kál kozákok egy ütege pusztított a japánok soraiban. Csapatunknak, az ellenség na­­gyobbszámú megerősítésével, vissza kellett vonulnia. Csapataink pontos állása a kö­vetkező : Kaipingot Szamszanov tábornok egy csapata szállotta meg. Kaiping dél­keleti részén Csirikov tábornok egy csa­­pata van, innen keletre kozákok állanak Miscsenko tábornok vezérlete alatt. A japá­nok főereje Sziujanban és Kaiping előtt van. Nehéz megmondani, hogy az ellenség támadása hová fog irányulni. Valószínűleg a Sziujan-Dasicsao vonalra. A japánok az orosz csapatokat kiáltványokkal árasztják el, amelyekben a magukat megadó katonák­nak nagy előnyöket helyeznek kilátásba. London, július 7. A Jemnier-ügynökség jelenti Tokióból mai kelettel. A Káinon nevű japán cirkáló­hajó 5-én a Talienvan-öbölben aknába ütkö­zött és elsülyedt. Orosz haditerveit. Pétervár, július 7. M­es­zár 9-én Pensába, Szivánba, Szamarába és Kazánba utazik, hogy meg­tekintse a harctérre induló 5. és 6. hadtest csapatait. Port-Szaid, július 7. Az orosz önkéntes hajóhad Petersburg nevű gőzöse ma 241 főnyi legénységgel ideérkezett. Hír szerint Vladivosztok útjá­nak célja. Bécs, július 7. Az orosz kormány tudvalevőleg nem­rég megegyezett a portával az orosz ha­jóknak a Dardanellákon való áthaladása tekintetében. Az orosz hajók átkelése már megkezdődött s legközelebb a fekete-ten­geri flotta fog áthaladni a Dardanellákon. A hatalmak nem fognak ez ellen tiltakozni, mert az orosz kormány a brit kormány­nyal is megállapodott e részben. Port-Arthur ostroma, Tiencin, július 7. Vasárnap este 9 órakor négy torpedó­naszád igyekezett a port-arthuri kikötőbe be­jutni, de az ütegek észrevették és kettőt kö­zülök elsülyesztettek. A harmadik torpedó­naszádnak kéményét lőtték le, a negyedik pedig visszavonult. Hogy az ostromlók még mindig elég messzire vannak az erősségtől, az bizonyítja, hogy a vonatok Port-Arthurtól tizen­hat mértföldig közelednek. A Burakov torpedó- -naszád vasárnap Niucsvanybó­l Port-Arthurba visszaérkezett. London, július 7. Odesszai jelentések szerint Mertens tanár az orosz kormány kérésére véleményt terjesz­tett elő, melyben azt fejti ki, hogy a port­­arthuri orosz flottát a nemzetközi jog értelmé­ben egyetlen semleges kikötő sem tűrhetné ott huszonnégy óránál tovább. Ez a vélemény külö­nösen most érdekes, mikor a japán sajtó nem­csak Németországot vádolja azzal, hogy a port­­arthuri orosz flottának a krapcsaui kikötőben akar menedéket nyújtani, hanem Franciaorszá­got is azzal gyanúsítja, hogy az oroszoknak egy dél-ázsiai kikötőt ajánlott fel. Berlin, julius 7. Ideérkezett jelentések szerint Port-Ar­thur úgy a tenger, mint a szárazföld felől teljesen be van kerítve s legközelebb meg­kezdődik a vár döntő ostroma. Edz új japán főparancsnok. Tokió, julius 7. A japán hadseregek uj főparancsnoka: Ojama tábornagy, Kodama és Fukusima tábor­nokok kíséretében tegnap a harctérre utazott. A pályaudvarhoz vivő utcákon a lakosság rend­kívül zajos ovációban részesítette őket. Ojama a pályaudvaron cerclet tartott. Ott voltak az összes miniszterek, az öregek tanácsának majd­nem összes tagjai, számos katonatiszt és hiva­talnok és az idegen kormányok képviselői. A vonat a jelenlevők viharos banzáj­­-kiáltása mel­lett hagyta el a pályaudvart. A tábornokok Szimonoszekiben fognak hajóra szállni. A szárazföldi harctér: London, július 7. Kuroki tábornok a Motien-szorosnál lefolyt előörs-ütközetről a következőket jelenti: Reggel négy órakor két század orosz vette körül a Motien-szorostól két­­kilométernyire északnyugatra fölállított őrségünket. Kétségbe­esett szuronyos küzdelem folyt itt le. Az ellenség visszavonult és előőrsünk zöme üldözőbe vette. Kö­rülbelül ugyanebben az időben támadta meg az ellenség előőrsünket Szinokolintól nyugatra, de itt is visszaüzték. 13 halottat veszítettünk. Eze­ken kívül megsérült két tiszt és 36 közember. Az ellenség 53 halottat és 40 sebesültet ha­gyott hátra és sok veszteség érte üldöztetés közben is. Ugyanennek a lapnak jelentik mai kelettel Liaojangból. Két nap óta heves küz­delem folyik Liaojangtól 25 mértföldnyire. Több sebesültet öszvéreken és targoncákon szállíta­nak a hegyekből a városba. London, július 7. A Daily Thegraphisk a liaojangi orosz főhadiszállásról azt jelentik, hogy egy helység mellett, amely Liaojangtól huszonöt mértföld­nyire van, véres csata folyik. Számos sebesültet hoznak a hegységből, részint létrás kocsikon, részint öszvéreken. A harc már két nap előtt kezdődött. A tudósító ehhez a híréhez még megjegyzi, hogy a japánok folytatják előre­nyomulásukat és az a szándékuk, hogy Muk­­dennél elvágják az oroszok visszavonulását. Eb­ben a hírben csak az a gyanús, hogy a tudó­sító nem mondja meg, hogy Liaojangtól melyik irányban, a várostól délnyugatra vagy észak­nyugatra folyik-e a csata. Egy másik jelentés szerint Port-Arthur körül, továbbá Hajcseng és Kajping mellett is csaták folynak. Hogy ezek­nek az ütközeteknek mi az eredményük, arról semmiféle hír sem érkezik. A japánok külön­ben a legelkeseredettebb és rendkívül soká tartó háborúra vannak elkészülve, úgy hogy a japán hadügyminiszter tervet dolgozott ki, amely szerint a japánok abban az esetben, ha a há­ború még egy esztendeig tartana, egy millió katonát tudnak a harctérre szállítani. Tengeri ütközet, Berlin, július 7. ■ A Lokalanzeiger pétervári jelentése szerint Skridlov hajóraja tegnap a koreai part mentét cirkált s e közben Kamimura hajórajával talál­kozott. A japán hajók azonnal megkezdték az ágyúzást, de a nagy távolság miatt nem tudtak kárt tenni az orosz hajókban, amelyek ügyesen elkerülték a náluknál erősebb ellenséget, de azért viszonozták a tüzet és néhány golyójuk találta a japánok torpedóhajóit, amelyek az oroszok útját el akarták vágni. Az orosz tor­pedóhajók egyidejűleg megtámadták Genzánt, amelynek lakossága elrejtőzött a pincékben. Az oroszok elsülyesztettek egy kis gőzöst. Az elfelejtett ágyuk, Pétervár, július 7. Kuropatkin nemrégiben panaszkodott a cár­nak, hogy noha minduntalan hegyszorosokat kell védenie és ostromolnia, mindössze tizen­nyolc hegyiágyuja van. A cár ezen nagyon megütközött és az ágyu­gyáraktól megkérdezte, vájjon még nem készítették-e el a megrendelt 80 hegyiágyut. A gyárak azt felelték, hogy ezek az ágyuk már régóta készek, de senki sem gon­dolt arra, hogy a harctérre szállítsák. A hegyi­ágyuk csak ezelőtt néhány nappal mentek el Kelet-Ázsiába. Allwater tábornok tüzérségi főnök állása e miatt nagyon megrendült HÍREK A kard. Hát polgárvér piroslott megint a Öszti kardon. Csakhogy ... Hát éppen ez a „csak­hogy* az, amiért egy kicsit bele kell nézni ebbe a kard afférbe. Mert ha csak afféle túlontúl elcsépelt „katonai brutalitás*-ról volna szó, amikor a tiszt csak azért vag­­dalkozik azzal az egészen más célra szánt pengével, hogy amúgy istenigazában mu­tassa meg a civil bagázsnak, ki az úr a csárdában, — ez bizony unalmas kis téma volna már. A rosszalásnak, a felháborodás­nak, az elítélésnek a szótára végleg ki van már merítve ezen a téren, semmi újat itt­ nem lehet kisütni. Hanem ime az új helyzet. Tiszta alá vagdalkozik, de előbb elmegy a béketű­résnek addig a határáig, amely már civilmérték szerint is erényszámba megy. Az újságok, egybehangzó tudósításai, szemtanuk állítá­­­sai szerint az már körülbelül nyilvánvaló , hogy a szereplő főhadnagy odakünn a Vam­­peticsben eleget nyelt. Úgyszólván akkor öklelt csak, amikor már banderillákat szur­í­káltak a válla közé. Hiszen inkább is így kell csinálni a dolgot, mint vérben forgó szemmel rögtön vágni, szúrni, s erre nézve a közvélemény egységesen áll a főhadnagy mellett. Ez a tiszt békeszerető, higgadt; ez tudja becsülni rangjának, testületének a jó hírét, tud kellő áldozatot hozni a társa­dalmi összhangért, amelyet annyiszor boly­­­gatott meg már a kard. És derékszivű­, jó ember, ak­i bizonyára maga sajnálja leg­jobban, hogy vérgőzbe kellett borulnia en­nek a kalandnak. A polgári közvéleményt igy ítéli meg ezt az esetet s igen kevész mentséget talál a véres história polgári­ hősei és egyúttal sebesültjei számára, volta­képpen nem is többet annál a mentségnél, amelyet az emberi beszámíthatatlanságban és a féktelen eltévelyedésben kegyelem­ből minden földi halandónak tdódhat. Ami csak azt bizonyítja, hogy a közvélemény­nek eléggé helyén van a szíve s inkább szereti az igazságokat, mint nem. De mit ér a közvéleménynek ez a jó, igazságszeretete, mit ér a polgári társaság­nak az a bírálata, hogy egyik esetben nem­­volt igaza a tisztnek, amikor brutális volt.

Next