Budapesti Napló, 1904. augusztus (9. évfolyam, 212-240. szám)

1904-08-01 / 212. szám

2 Budapest, hétfő BUDAPESTI NAPLÓ 1904. augusztus 1, 212. szám. vétel. Az iratok javarésze maga nyil­vánvalóvá teszi, h­ogy a legtöbb tény­leg inzolvens és legalább a felénél a csődállapot effektive beállott, a nélkül persze, hogy az igazgatóság vagy felügyelő-bizottság akár csődöt, akár felszámolást kérne. Tudok olyan esetet, ahol a Hangya ajándékozott vagy leírt — ami egyre megy — oly összeget, mely a teljesen fedezetlen passzívákat kiegyenlíti, nehogy a csődöt kelljen kérnie. Nem nemzetgazdasági elmélkedés a legszükségesebb itt, hanem komoly ellenőrzés, közrendőri intézkedés. Ér­demes vállalkozás volna törvényszé­kenként arra való szakértő emberek­kel az összes szövetkezetek bírósági okmánytárát átvizsgáltatni, óriás számú visszaélésről, törvénytelenségről, ér­­tékherdálásokról rántaná le a leplet és kitűnnék az, hogy a fogyasztási szövetkezetek igen nagy része a ke­reskedelmi és csődtörvény értelmé­ben máris az inzolvencia állapotában leledzik. Ez volna az Omkenak való derék vállalkozás. F. BELFÖLD A miniszterelnök Héderváron. Gróf Tisza István miniszterelnök a mai vasárnapot Héder­váron, gróf Ehuen-Héderváry Károly ő felsége személye körüli miniszter családja körében töl­tötte. A miniszterelnök holnap, hétfőn reggel ismét Budapestre érkezik. Az ipartörvény módosítása. A Politikai Értesitő jelenti : 1884. óta, amikor a magyar törvényhozás az ipartörvényt megalkotta, csak­nem folyton panaszkodnak az érdekelt körök e törvény fogyatékos, sérelmes és a megvál­tozott közgazdasági viszonyok folyton tartha­tatlan intézkedései miatt. Ez indította arra Hieronymi Károly kereskedelmi minisztert, hogy mihelyt hivatalát elfoglalta, megbízta Szterényi József miniszteri tanácsost, a kereskedelmi mi­— Na azt szeretnénk mi látni! — mondotta Sesztjakov, akinek a pápaszeme is beleizzadt az izgalomba. — Ezt majd a torkára forrasztjuk!.. Hé! Pincér! Hívja csak ide az elnököt! Egy perc múlva ott termett a vöröshajú kis elnök, gomblyukában kék szalaggal, a tánctól még lelkendezve. — Kérem, távozzék ebből a szobából — kezdte. — Itt nem lehet inni. Tessék a buffetbe menni! — Hát, te ugyan mit akarsz itt? — kérdezte a kocsis. — Hívtalak én? — Kérem, ne tessék engem tegezni. Távoz­zék ebből a szobából. ■— Mondok én neked valamit, kedves bará­tom , adok neked egy percet. . . Hisz te itt elnök vagy, főszemély, vagy mi, és igy . . . gondoskod­jál hát arról, hogy ezek az urak itt az ajtó elé ke­rüljenek. A hölgyek egyedül akarnak maradni velem. Zavarja őket, ha idegen is ám jelen és a pénzemért csak megkívánhatom, hogy ne érezzék magukat rosszul. — Ez a fickó bizonyosan azt hiszi, hogy az istállóban van! — mondta Sesztjakov. — Hívjá­tok hát Jevsztrat Szpiridonicsot! — Jevsztrat Szpiridonics! — kiáltozták. — Hol van Jevsztrat Szpiridonics? Rendőri egyenruhás öreg úr rontott be a szobába. — Fölkérem, távozzék az olvasó­szobából! — mondotta rekedten, mérges szemet meresztve és festett szakállát mozgatva. .— Jaj, de megijedtem! — nevetett a kocsis. —­ Mennydörgés adta, de megijedtem! Az Isten R­iZeMter-ü­gynökség jelenti Csifuból. Egy idevaló japán kereskedő egy szava­hihető khinaitól azt az értesítést kapta, hogy a japánok Port­ Arthur előtt, az Arany Szarv kivételével, az összes állásokat elfoglal­ták, miközben mindkét fél óriási vesztesé­geket szenvedett. Bár az orosz hírszerző­n ./Mini »VI i­n lmv.írni.r.m.'ioiTO oo »V\Ortol.rO-szerelmére, micsoda kandúrbajusza és macska­szeme vanl . . . Hehehel — Kikérem magamnak az ellenszegülést! — ki­ál­totta, reszketve és magánkívül Jevsztrat Szpi­­ridonics. — Ki inneni Vagy pedig erőszakkal vitetem ki! Rettentő botrány kerekedett az olvasó­szobá­ban. Jevsztrat Szpiridonics kiabált, dobbantott a lábával és vörös volt, mint a rák. Sesztjakov is kiabált. Belebuhin is kiabált. Az összes előkelő­ségek kiabáltak. De mindannyiukat túlkiabálta a kocsis öblös basszusa. Ezenközben a zene is elhallgatott és a közönség a táncteremből beözön­lött az olvasó­szobába. Hogy pedig a dolognak hatásos színezete le­gyen, Jevsztrat Szpiridonics bevonultatta az ösz­­­szes rendőr­tiszteket, akik a kaszinóban voltak és megkezdődött a jegyzőkönyv fölvétele. — Csak írjatok! írjátok! — mondotta az ál­­orcás, ujjával a tolltartó felé bökve. — Hanem most aztán kutyául vagyok, mi? Ó, én szegény lélek! Az Isten szerelméért, ne tegyetek szeren­csétlenné! Hahaha! ... Na hát . . . kész a jegyzőkönyv? Mindenki aláírta. No, akkor nézze­tek most csak ide! Egy . . . kettő . . . három . . . felállott, kiegyenesedett és lerántotta az ál­arcát. A hatás, amelyet ittas arca a jelenvol­takra tett, lenyűgöző volt. Miután egy ideig ebben a hatásban gyönyörködött, egy székbe vetette ma­gát és hangos kacagásban tört ki. Az előkelőségek mind meghökkenve, elképedve néztek egymásra, egyesek a fejüket takargatták. Jevsztrat Szpiri­donics csuklóit, mint aki épp valami nagy ostoba­ságot követett el­nisztérium ipari és belkereskedelmi szakosztályá­nak főnökét, hogy az 1884: XVII. t.-c. módosí­tásához szükséges anyagot gyűjtse egybe és a felhozott jogos kivár­almak tekintetbe vételé­vel az új ipartörvény tervezetét indokolásával együtt készítse el. E megbízásnak ered­ménye az a két kötetből álló anyaggyű­jtemény, melyet a kereskedelmi minisztérium a napok­ban kibocsátott. Ez a gyűjtemény az egyes ipari törvényeket az azokra vonatkozó végre­hajtási rendeletekkel, elvi jelentőségű határo­zatokkal és bírósági döntvényekkel együt­tesen nyújtja, nem az egyes törvények szerkezetében, hanem abban a csoportosítás­ban, melyben az új ipartörvény tervezete ké­szülni fog, tájékozást nyújt tehát ez az anyag­­gyűjtemény az alkotandó új ipartörvény terve­zetének keretére nézve is. Ez a két kötet még csak a hazai joganyagot tartalmazza; az érde­keltség kívánságai és javaslatai, valamint a vonatkozó külföldi törvényhozás ismertetése további két kötetben fog történni, mely előre­láthatólag szintén még az 1904. év folyamán jelenik meg. Magát a törvé­nytervezetet s annak indokolását a vonatkozó statisztikai anyaggal együtt 1905-ben teszik közzé-A képviselőház ülése. A képviselőház legközelebbi ülését hétfőn, azaz augusztus 1-én tartja s annak napirendjére a vallás- és köz­­oktatásügyi tárca s ha ez befejeztetnék, az igazságügyi tárca költségvetése van kitűzve. A kultuszbudgethez szólásra vannak felirat­kozva : Eötvös Károly, Bedeházy János, Lendl Adolf és­ Gál Sándor. A kultuszminiszter szin­tén a hétfői ülésben fog válaszolni az elhang­zott beszédekre. KÜLFÖLD •­ _____­ Az orosz-japán háború. London, Julius 81. iroda tagadja, hogy Port-Arthur elesett, mégis hiszi, hogy a japánok erősen előremyo­­misitak. Másrészről kímaiak, akik Port-Arthurt pénteken hagyták el, azt a hírt ter­jesztik tovább is, hogy a japánok a várost levették. A bombázás, amely kedden kezdő­dött, csak pénteken­­ csökkent, amikor a japánok az utolsó erődítményeket is meg­rohanták­. Frankfurt, július 31. A Frankfurter Zeitung jelenti Tokió­ból, hogy a vladivosztoki hajóraj visszatér Vladivosztokba. Fétervár, július 31. (Hivatalos.) Szaharov tábornoknak a vezérkarhoz intézett tegnapi keletű távirata jelenti: Ma délig a mancisuországi hadsereg harc­­élén mi sem változott. Hadseregünk déli arc­vonalával szemben jelentékeny japán haderők összpontosulnak. 29-én japán csapat vonult előre dél felől, de csak a Kaicsiantungtól ke­letre lévő vasúti vonal közelében lévő útszorost szállotta meg. Vinucsen irányában megállapí­tották, hogy ellenséges csapatok vonulnak előre az arcél közepéből és a kahuasingi állásunk baloldala felől. Az ellenség előrevonulását, mely portyázás jellegével brit, állásunkból intézett fegyver- és ágyutűzzel tartóztattuk fel. A londoni követség Oku tábornok egy táviratát közli, amelyben arról tesz jelen­tést, hogy a japán hadseregnek Dasicsaora 24-én intézett támadásakor részünkről mint­egy öt hadosztály száz ágyúval vett volna részt a küzdelemben és hogy a japánok állásainkra intézett támadás után kiűz­tek volna bennünket állásainkból Da­­sicsao felé. Valósággal azonban részünk­ről sokkal kisebb hadsereg ütközött meg. Állásunkat csak ama szándékkal foglal­tuk el, hogy az ellenséget feltartóztassuk, nem pedig, hogy nyakasat­ védekezzünk. A japánok tényleg több támadást intéztek, de azokat este beszüntették, bár a puska­­tűz késő éjjelig tartott. Állásainkat meg­tartottuk és csak azért vonultunk ki azok­ból, mert a parancsnok nem tartotta lehet­ségesnek, hogy a másikkal küzdelembe bocsátkozhassunk, mivelhogy 16 kilométer kiterjedésű állást kellett neki védelmeznie. Csapatainknak állásaikból való visszavonu­lása nagy meglepetés volt a japánok számára. A vakmerő kötekedőben mindannyian a vá­roska milliomosára ismertek rá, Pjatigorov gyá­rosra és örökös díszpolgárra, aki ismeretes volt botrányos históriáiról, jótékonyságáról és, mint a helyi lap kifejezte, „heves törekvéséről a művelt­ségre és felvilágosodásra.“ — Na . . . hát mentek-e most már, vagy nem? — kérdezte Pjatigorov néhány percnyi hallgatás után. Az előkelőségek némán sompolyogtak ki láb­ujjhegyen. — Tudtad, hogy Pjatigorov! — károgta Jevsztrat Szpiridonics odakünn halkan a pincér­hez. — Miért nem nyitottad ki a szádat? — Megtiltotta, hogy szóljak. — Megtiltotta ... És ha én most, kutya, egy hónapra beduglak a dutyiba, akkor majd ugat­hatod, hogy: megtiltotta! ... De ez már mégis csak szép história volt uraim! Mintha csak meg lettünk volna babonázva! Hát nem tudtatok volna tíz percre kimenni? . . . Csinos kis história! Az urak leverten és tanácstalanul lézengtek a kaszinóban és komolyan sugdolództak egymással, mintha valami nagy szerencsétlenség történt volna . . . Amikor az asszonyok és leányok meg­tudták, hogy Pjatigorovot megsértették, ők is le­­csöndesedtek és kezdtek hazamenni. Két órakor Pjatigorov teljesen részegen be­­tám­olygott a táncterembe, leült a zenekar mellé és a muzsika hangjai mellett elaludt. Feje aztán oldalt hanyatlott és hangos horkolás hallatszott. — Abbahagyni! —, intett az elnök a muzsiku­soknak! . . . Pszt! . . . Jegor Nilics alszik . ..

Next