Budapesti Orvosi Újság, 1906. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1906-02-08 / 6. szám
|pp|^!|p|g||pj|jp|||j|!||ppgpipppi|g|pippiipjpg!ipj;^iipip;pj|gipi|pffpi[[lil)»!iwj n ii i iijü||pj|pppfl<p*PW*^WIW^IWBE 6. szám. Budapesti Orvosi Újság 123 Az utóbbi években e tudományok oly irányú haladást mutatnak, mely a klimatotherápiában is új dolgokat igér. A levegő villamos viselkedésének másfélszáz évre visszanyúló vizsgálásai biztos mederbe csak az utóbbi időben jutottak, s míg régebben igaza volt Paul Bertnek, arra hivatkozván, hogy »Quand les gens ne savent plus que dire, il y a grande chance pour les voir mettre en cause et invoquer l’électricité«, addig ma már a légköri elektromosság nem mystikus valami, melyre bármily hatás ráfogható, hanem jól mérhető, pontosan vizsgálható physikai jelenség, melyet merész hypothesisek alapjául tenni koszulatlanul nem lehet. Újabb vizsgálatok a levegő elektromossága és a radioaktivitás között találtak összefüggést. Bár még nem áll módunkban, hogy e dolgok gyakorlati jelentőségét megbecsüljük, mégis vannak adataink, melyek arra vallanak, hogy a levegő ionisatioja és emanatio tartalma az élő szervezetre hatással van, s így a klímának orvosi szempontból fontos tényezői közé tartozik. Különösen a hegyvidék az, melynek levegője az elektromos jelenségeket tekintve sajátszerű állapotot mutat. A levegő csaknem mindig— különösen derült időben — pozitív elektromosságú a földfelszínhez viszonyítva. Minél nagyobb légréteget vizsgálunk bizonyos határig, annál nagyobb potentiálkülömbséget találunk. De míg síkon 1—1 méter magasságkülönbségnek mondjuk csak 100 volt potentiálkülönbség felel meg, addig hegycsúcsokon a potentiál méterenkint 2000—3000 volttal is esik. Egy másik érdekes jelenség az elektromosság szétszóródásának jelensége. Tudvalevő, hogy valamely villamos töltéssel ellátott testnek, ha tökéletesen isolálva van, villamos töltését bármennyi ideig is meg kell tartania. A levegővel érintkező isolában elhelyezett villamos töltéssel ellátott test töltését elveszti. Ez csak úgy magyarázható, hogy a levegő nem tökéletes szigetelő, hanem lehetővé teszi, hogy az eredeti töltéssel ellenkező elektromosság a testhez — kísérletekben elektroskophoz — férjen és villamosságát semlegesítse. Régebben a levegő por- és vízgőz tartalmát okolták a villamos vezetéssel, ma azonban már kétségtelen, hogy nem ezek, hanem bizonyos ionok szerepelnek a jelenség előidézésében. Ionok alatt itt nem azt a fogalmat értjük, melylyel például az oldatok physikájában dolgozunk. Itt nem vegyületek bomlanak elektromos tulajdonságokkal bíró részekre, hanem egyszerű testek, s nem molekulák, hanem atomok dissociálnak. Íme így jut a meteorológiába, s mint látni fogjuk a klimatotherápiába a jelenlegi tudományos haladás élén álló tan, az elektronok tudománya. Ennek tanítása szerint, a gázok ionizatiójakor az atom veszít elektronjaiból, s kibocsátott elektronjai vagy mint Rutherford-féle sugarak, vagy mint kathodsugarak kerülnek észlelésünk alá, vagy közönyös molekuláktól körülvéve mint a dissociált gáz negatív ionjait ismerjük meg őket. A negativ ion kicsiny — körülbelül V21100 hydrogén-atom — s gyorsan mozog. Az atom másik fele, mely a negatív iont alkotó elektronok kibocsátása után visszamaradt, közönyös molekulákkal körülvéve a positiv ion. Nagyobb, lassúbb mozgású. Megfelel az a sugaraknak és a csősugaraknak. Ma már kétségtelen, hogy a levegőben állandóan vannak ily villamos töltéssel ellátott ionok. Vannak műszerek, leglényegesebb részük jól roslált s volt értékekre kalibrált elektroskop, melyekkel pontosan mérhetjük, hogy bizonyos idő alatt mennyi elektromosság szóródik el a levegőben. A legismertebb az Elster és Geitel féle műszer. Igen nagy számú vizsgálat mutatja, hogy rendes körülmények között a positív elektromosság ép úgy szóródik el, mint a negatív, tehát —égel. Az aja + és a— értéke változhatik , így léghajón végzett kísérletekből tudjuk, hogy nagyobb magasságokban az elszóródás nagyobb , a q értéke azonban marad körül. Tekintve, hogy a positív ionok mozgása sokkal lassabb mint a negatív ionoké, hogy a q egységnyi értékét megmagyarázzuk, fel kell vennünk, hogy a levegőben a +- ionok száma jelentékenyen nagyobb. Ez a felvétel megmagyarázza azt is, hogy miért elektropozitív a levegő a földkéreghez viszonyítva. Nagy magasságokban az ionok száma egy arányban nő. E növekedés a felszínhullámokon nagyobb, s innen a potentiálcsökkenés növekedése. A hegyvidék a villamosság elszóródásának tanulmányozásánál is csodálatos tulajdonságokat mutatott. A q értéke ugyanis jelentékenyen nagyobb az egységnél, mégpedig különösen az a — értékének növekedése folytán. Míg például Brienzben, völgyben a— = T18, a -f- =106, és q = 108 (Caspari), addig a Mont-Blanc csúcsán: a— == 27 89; a + = 1675; q= 16'65. (Le Cadet.) Vagy például Zuntz és Durig a Capanna Regina Margheritán 1903. szept. 6.-án a következő értékeket találták: a—==8'57; a-f-=0'31; q= 27 96 Látjuk e számokból, hogy a hegyek levegőjében a + ionok és ionok közötti arány más mint a síkon, mert a -f- ionok óriási túlsúlyban vannak. Az elektroskop negatív töltése sokkal hamarább vész el, mint egy ugyanakkora -f- töltés, úgy hogy valóságos monopoláris vezetésről beszélhetünk. A levegő ionisatioja, s a szétszóródási tényezők különböző meteorológiai tényezőkkel együtt változnak. (Légnyomás, szél, köd, zivatar.) Azt kutatva, hogy mi a levegő ionisatiojának oka, arra jöttek rá, hogy a dissociatio folyamatát a napfény ultraviola sugarai s a levegőben állandóan jelenlevő radioaktiv emanatio indítja meg. Elster és Geitel egyszerű módon mutatták ki a levegő radioaktív emanatio tartalmát. 2000 volt negatív elektromossággal töltött rézdrót a szabad levegőn rövid idő alatt radioaktívvá lesz. E tulajdonságát a felületére lecsapódott emanatiónak köszöni. Ha felületét bőrdarabbal letöröljük, e bőrdarab lesz aktív, míg a drót különleges képességeit elveszti. A bőrdarab elhamvasztásával radioaktív hamut kapunk. Az említett szerzők, valamint Allen és Rumstead módját találták a levegő emanatio tartalma illetve aktiváló képessége mérésének. Kitűnt, hogy a talajlevegő, barlangok és sziklahasadékok levegője nagyon radioaktív, és erősen ionizált. Az ionisatio foka és az emanatio tartalom nincs egymással szoros kapcsolatban.