Budapesti Orvosi Újság, 1906. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1906-02-08 / 6. szám

|pp|^!|p|g||pj|jp|||j|!||ppgpipppi|g|pippiipjpg!ipj;^iipip;pj|gipi|pffpi[[lil)»!iwj n ii i iijü||pj|pppfl<p*PW*^WIW^IWBE 6. szám. Budapesti Orvosi Újság 123 Az utóbbi években e tudományok oly irányú haladást mutatnak, mely a klimatotherápiában is új dolgokat igér. A levegő villamos viselkedésének más­félszáz évre visszanyúló vizsgálásai biztos mederbe csak az utóbbi időben jutottak, s míg régebben igaza volt Paul Bertnek, arra hivatkozván, hogy »Quand les gens ne savent plus que dire, il y a grande chance pour les voir mettre en cause et invoquer l’électricité«, addig ma már a légköri elektromosság nem mystikus valami, melyre bármily hatás ráfogható, hanem jól mérhető, pontosan vizsgálható physikai jelenség, melyet merész hypothesisek alapjául tenni koszulatlanul nem lehet. Újabb vizsgálatok a levegő elektromossága és a radioaktivitás között találtak összefüggést. Bár még nem áll módunkban, hogy e dolgok gyakorlati jelen­tőségét megbecsüljük, mégis vannak adataink, melyek arra vallanak, hogy a levegő ionisatioja és emanatio tartalma az élő szervezetre hatással van, s így a klí­mának orvosi szempontból fontos tényezői közé tartozik. Különösen a hegyvidék az, melynek levegője az elektromos jelenségeket tekintve sajátszerű állapo­tot mutat. A levegő csaknem mindig— különösen derült időben — pozitív elektromosságú a földfelszínhez viszonyítva. Minél nagyobb légréteget vizsgálunk bizonyos hatá­rig, annál nagyobb potentiálkülömbséget találunk. De míg síkon 1—1 méter magasságkülönbségnek mond­juk csak 100 volt potentiálkülönbség felel meg, addig hegycsúcsokon a potentiál méterenkint 2000—3000 volttal is esik. Egy másik érdekes jelenség az elektromosság szétszóródásának jelensége. Tudvalevő, hogy vala­mely villamos töltéssel ellátott testnek, ha tökéletesen isolálva van, villamos töltését bármennyi ideig is meg kell tartania. A levegővel érintkező isoláb­an elhelyezett villamos töltéssel ellátott test töltését elveszti. Ez csak úgy magyarázható, hogy a levegő nem tökéletes szigetelő, hanem lehetővé teszi, hogy az eredeti töl­téssel ellenkező elektromosság a testhez — kísérletek­ben elektroskophoz — férjen és villamosságát semle­gesítse. Régebben a levegő por- és vízgőz tartalmát okol­ták a villamos vezetéssel, ma azonban már kétség­telen, hogy nem ezek, hanem bizonyos ionok szere­pelnek a jelenség előidézésében. Ionok alatt itt nem azt a fogalmat értjük, mely­­lyel például az oldatok physikájában dolgozunk. Itt nem vegyületek bomlanak elektromos tulajdonságok­kal bíró részekre, hanem egyszerű testek, s nem mo­lekulák, hanem atomok dissociálnak. Íme így jut a meteorológiába, s mint látni fogjuk a klimatotherá­­piába a jelenlegi tudományos haladás élén álló tan, az elektronok tudománya. Ennek tanítása szerint, a gázok ionizatiójakor az atom veszít elektronjaiból, s kibocsátott elektron­jai vagy mint Rutherford-féle­­ sugarak, vagy mint ka­­thodsugarak kerülnek észlelésünk alá, vagy közönyös molekuláktól körülvéve mint a dissociált gáz negatív ionjait ismerjük meg őket. A negativ ion kicsiny — körülbelül V21100 hydrogén-atom — s gyorsan mozog. Az atom másik fele, mely a negatív iont alkotó elek­tronok kibocsátása után visszamaradt, közönyös mole­kulákkal körülvéve a positiv ion. Nagyobb, lassúbb mozgású. Megfelel az a sugaraknak és a csősuga­raknak. Ma már kétségtelen, hogy a levegőben állandóan vannak ily villamos töltéssel ellátott ionok. Vannak műszerek, leglényegesebb részük jól roslált s volt­ értékekre kalibrált elektroskop, melyek­kel pontosan mérhetjük, hogy bizonyos idő alatt mennyi elektromosság szóródik el a levegőben. A leg­ismertebb az Elster és Geitel féle műszer. Igen nagy számú vizsgálat mutatja, hogy rendes körülmények között a positív elektromosság ép úgy szóródik el, mint a negatív, tehát —ég­e­l. Az a­­j­a + és a— értéke változhatik , így léghajón végzett kí­sérletekből tudjuk, hogy nagyobb magasságokban az elszóródás nagyobb , a q értéke azonban marad­­ körül. Tekintve, hogy a positív ionok mozgása sokkal lassabb mint a negatív ionoké, hogy a q egységnyi értékét megmagyarázzuk, fel kell vennünk, hogy a levegőben a +- ionok száma jelentékenyen nagyobb. Ez a felvétel megmagyarázza azt is, hogy miért elek­­tropozitív a levegő a földkéreghez viszonyítva. Nagy magasságokban az ionok száma egy arányban nő. E növekedés a felszínhullámokon nagyobb, s innen a potentiálcsökkenés növekedése. A hegyvidék a villamosság elszóródásának tanul­mányozásánál is csodálatos tulajdonságokat mutatott. A q értéke ugyanis jelentékenyen nagyobb az egység­nél, még­pedig különösen az a — értékének növeke­dése folytán. Míg például Brienzben, völgyben a— = T18, a -f- =106, és q = 1­08 (Caspari), addig a Mont-Blanc csúcsán: a— == 27 89; a + = 1675; q= 16'65. (Le Cadet.) Vagy például Zuntz és Durig a Capanna Regina Margheritán 1903. szept. 6.-án a következő értékeket találták: a—==8'57; a-f-=0'31; q= 27­ 96 Látjuk e számokból, hogy a hegyek levegőjé­ben a + ionok és­­ ionok közötti arány más mint a síkon, mert a -f- ionok óriási túlsúlyban vannak. Az elek­troskop negatív töltése sokkal hamarább vész el, mint egy ugyanakkora -f- töltés, úgy hogy valóságos mono­­poláris vezetésről beszélhetünk. A levegő ionisatioja, s a szétszóródási tényezők különböző meteorológiai tényezőkkel együtt változnak. (Légnyomás, szél, köd, zivatar.) Azt kutatva, hogy mi a levegő ionisatiojának oka, arra jöttek rá, hogy a dissociatio folyamatát a napfény ultraviola sugarai s a levegőben állandóan jelenlevő radioaktiv emanatio indítja meg. Elster és Geitel egyszerű módon mutatták ki a levegő radioaktív emanatio tartalmát. 2000 volt nega­tív elektromossággal töltött rézdrót a szabad levegőn rövid idő alatt radioaktívvá lesz. E tulajdonságát a felüle­tére lecsapódott emanatiónak köszöni. Ha felületét bőr­darabbal letöröljük, e bőrdarab lesz aktív, míg a drót különleges képességeit elveszti. A bőrdarab elhamvasz­tásával radioaktív hamut kapunk. Az említett szerzők, valamint Allen és Rumstead módját találták a levegő emanatio tartalma illetve ak­tiváló képessége mérésének. Kitűnt, hogy a talajlevegő, barlangok és sziklahasadékok levegője nagyon radio­aktív, és erősen ionizált. Az ionisatio foka és az emanatio tartalom nincs egymással szoros kapcso­latban.

Next