Budapesti Orvosi Újság Mellékletei, 1906
Fürdő- és vizgyógyászat - 1906-02-22 / 1. szám
•' —'■ ■ •- ■ щ ■ 6 Fürdő- és vízgyógyászat anginára kevéssé hajlamos. Lehetséges az is, hogy aggoknál a nem anginás polyarthritisek gyakoriabbak. Különösen ki kell emelnem a senilis heveny csúz atypikus és torpid jellegét, mely annál inkább érvényesül, minél kifejezettebb a megbetegedett egyén aggsága. Ismételt megfigyelésem szerint nagyon elaggott egyéneknél a heveny csúz csak ritkán gyógyul teljesen, hanem vagy eltart mindvégig subacut alakban vagy pedig átmegy a gyakori hevenyedésre hajlamos idült alakba. A betegeknél rendszerint szaporább érlökést, néhány tizednyi hőemelkedést és nagyfokú elerőtlenedést találunk. A bántalom nem szokta az egész testet bejárni, lassan terjed és ha egy ízület megbetegedett, az hetekig, sőt sok hónapig szenved, ha ugyan egyáltalában gyógyul. Az ízületeken nem tapasztalható heveny leb , kissé melegebbek, halványan fénylők, vastagabbak, de nem serosus izzadmány folytán, hanem a csonthoz tapadó lágyrészek duzzadása által. Daczára annak, hogy a szóban forgó kórkép pontos elemzése a figyelmes szemlélőt tájékoztatni képes, atypikus fellépése folytán szerfelett gyakran tartják a senilis polyarthritist köszvényes illetőleg matikus folyamatnak és ennek alapján oly gyógykezelés alkalmaztatik, mely a betegre nem mondható közömbösnek. Csak utalnom kell a köszvénykezelés elvonó módszerére és azonnal tisztán áll előttünk, hogy egy acut vagy subacut fertőző bántalomnál mit jelent az erőállapot csökkentése. A senilis polyarthritis az egyes szerzők figyelmét addig nem kötötte le; a legkimerítőbb monographia, mely néhány év előtt Pribram tollából került ki, a polyarthritis azon sajátságával nem foglalkozik és egyebütt sem találtam nyomát annak, hogy valaki a polyarthritis rheumatica ezen tulajdonságaira figyelmessé lett volna. Íme, tisztelt uraim, leírtam röviden kétféle aetiológiás körülményt, mely a polyarthritis alaki és azzal egyetemben időleges lefolyását módosítja. Természetesen ezzel a tárgy kimerítve nincsen, mert nem lehet kétség az iránt, hogy valahányszor a heveny csúz időben és hogy úgy mondjam alakjában túlteng, annak speciális oka feltétlenül van. Ewart'12 nagyon helyesen mondja, hogy a phthisisnél különféle típusokat állapítottak meg, melyek az egyénen és alkaton alapszanak; hasonló fog szerinte a rheumatismussal megeshetni. Ezzel azonban talán nem szabad beérni, mert a fentebb kifejtett tények tisztán mutatják az utat, melyen haladva betegeinknek jó szolgálatot teljesíthetünk. Nevezetesen az angina kérdését tartom olyannak, melynek az eddiginél sokkal alaposabb felölelése három szempontból bír nagy horderővel: 1. Lehetséges prophylactice a csúzra hajlamos beteget a betegség első vagy újbóli invasiojától megóvni; 2. a már kitört bántalmat megrövidíteni és 3. annak elidülését meggátolni. Azon nagy veszély, melyet minden heveny csúfos roham a szívre jelent, eléggé megvilágítja az ily irányú ténykedés jelentőségét, mert ha a betegek bizonyos számánál ez úton nem is tudnánk pozitív eredményt elérni, minden körülmény között lényeges lesz azon hányad, melynél ezen elvek alkalmazása feltétlen előnyt biztosít. Nem szabad a heveny állapot kezelésénél annak megállapításával beérnünk, hogy a heveny csúz angina folytán létesült, hanem a torok, orr, garat és mandulák még lehetőleg nagyobb figyelemben részesítendők, mint maga az izületi betegség. Szintúgy jó sikereket fogunk elérni, ha a polyarthritis alaki eltérésénél a bántalom eredeti természetét a beteg alkatát és korát, meglevő más bántalmakat kellő figyelemre méltatjuk és csak azon esetekben fogadjuk el a húgysavasságot, midőn arra kétségbe nem vonható jelek mutatnak. Mert bármily okból létesült a heveny csúz módosult lefolyása, akár előttünk ismeretes gümőkóros fertőzésből vagy senilis elváltozásból, akár ismeretlen eddig fel nem deríthető kóros viszonyokból, aziránt nem lehet kétség, hogy a szervezet csökkent ellenálló képessége forog fenn, mely feltétlenül irányítja mindenkor a gyógyászati beavatkozást. Részemről már évek óta ilyen esetekben úgy a balneotherapiás mint diaetetikai eljárásban a zsongítás elvét tartom szem előtt és az elért eredmények sok ízben meggyőztek az irány helyessége felől. A most előadottakból a következők folynak : 1. A heveny csúz az esetek túlnyomó számában az orrgaratűr fertőzéséből támad. Az orrgaratűr megbetegedésének huzamosabb fennállása gyakran maga után vonja az általa okozott polyarthritis tartamának megnyújtását. 2. Az orrgaratűr állapota a megelőzés, megóvás és gyógyítás szempontjából különös figyelmet követel. 3. Ha a heveny csúz izületi tünetei a heveny stádiumon túl fennállanak, úgy minden esetben kutatni kell, mely kóros állapot okozza az atypikus lefolyást. 4. Subacut módon keletkező, több ízületre terjedő izületi megbetegedésnél a belszervek (tüdő) és az alkat (senilitas, esetleg korai arteriosclerosis) gyakran nyújtanak támpontot a kórkép magyarázatához. Ily esetekben különösen óvakodnunk kell a köszvény és húgysavasság kellőleg nem indokolt elfogadásától, mivel ez a betegség kezelésének irányát nem kívánatos értelemben befolyásolhatja. A British med. Association 1887-ben gyűjtött adatai szerint 60 éven felül csak 0'7°/o-ban fordult elő. (Wipham, Brit. med. Journ. 1888.) 2 Lancet, 1902. 1. szám. A Magas-Tátra téli klímájának néhány indicatiojáról. Irta : Dalmady Zoltán dr., tátrafüredi orvos. A főváros közönsége jól tudja, hogy mikor téli időben a belváros optikusainak kirakata előtt levő hőmérő +1----1-2 fok meleget mutat, a városligeti jégpályánál fagypont alatt van a hőmérséklet, tehát korcsolyázni lehet. Ebből az adatból most már tovább következtetnek: ha a fűtött házaktól alig 2 kilométernyire levő hely hőmérséklete 3—4 fokkal alacsonyabb mint a város közepe, úgy a vidéken még nagyobb lehet a hideg, a Tátrában pedig, ahol nyáron is fázunk, valóságos szibériai időjárás uralkodhatik. Így van azután, hogy akik legyőzve részben ez előítéletet, rászánják magukat, hogy »megtapasztalják« a Tátra sokat dicsért téli szépségeit és gyönyöreit, rendesen úgy felszerelve jönnek, mintha a