Budapesti Orvosi Újság Mellékletei, 1907

Bőr- és bujakórtan - 1907-02-21 / 1. szám

1. szám. Bőr- és bujakórtan illetőleg, Oppenheim-nek a mult évben megjelent dol­gozatára utalunk, mely ép oly kimerítően tartalmazza mindazt, a­mit erről a betegségről az utolsó időkig írtak, mint a milyen részletesen ismerteti Busch-nak fennebb említett munkája az atroph, idiopath.­cutis progr.-t illető ismereteinket. Az atroph. macul. cutist azonban Busch nem vonja be vizsgálatai kere­tébe, csak annyit jegyez meg ezekről az esetekről, hogy általában nehezen dönthető el, mennyiben tar­toznak az idiopathikus bőratrophiákhoz. Riller szerint az atr. cutis macul. egyáltalán nem sorolható az idiopath. bhoratrophiák közé; ezek az esetek a striae distensae és maculae atrophicehez számítandók, a­melyek tudvalevőleg minden gyula­­dásos folyamat nélkül, tisztán mechanikus behatások alatt jönnek létre. Rille e felfogása ellen Galewsky és Oppenheim 8 állást foglaltak, s érveik kétségtelenül nekik adnak igazat, de a kérdés, vájjon az összes esetek, a­melyeket a különböző vizsgálók az atrophia macusa­cutis elnevezés alá foglalnak, tényleg együvé tartoznak-e, ezzel még nincs megoldva. Heussi 2­3 * már 1901-ben összegyűjtötte mindazon eseteket, a­melyek az atropho macusa­cutis kórképével némi nexusba hozhatók, s ezek alapos megrostálása után csupán a Thibierge, Jadassohn és saját két ese­tét illeszti szorosan e betegség keretébe. Galewsky, Michelli és Besnier egy-egy esetét ugyan szintén ide sorolja, de már csak fenntartással és nem teljes meg­győződéssel. Oppenheim a múlt esztendő folyamán megjelent munkájában, a­melyben saját eseteinek közlését egy eléggé teljes irodalmi áttekintés előzi meg, consta­­tálja, hogy az atroph, mac. cutis és synonymai alatt leírt esetek klinikai lefolyásukban sokszor egymástól nagyon eltérő képet mutatnak. Huszonegy esetről számol be Oppenheim , ha ezekhez hozzáveszszük az ő 2 saját esetét, továbbá Nicolas és Favre-nak­ egy ide tartozó észleletét, a­mely Oppenheim munkájának megjelenése után lett közölve, az összes esetek száma 24-re rúg. Ámde ez a 24 eset sem tartozik szorosan együvé. Oppenheim meg is kísérli ezeknek csoportosítását, de ez a beosztás nagyon mesterkélt­nek látszik. Az egyik csoportba ugyanis azokat az eseteket sorolja, a­melyeknél az atrophiás foltokat nem előzte meg valamely papulosus, vagy urticariás stadium, vagyis egy olyan állapot, a­melynél oedema vagy infiltratio által a bőr feszülése nőtt volna, tágít­­tatott volna. Ezután azok az esetek következnek, a­melyeknél a foltos atrophiát urticariás papulosus vagy hólyagcsás laesiók előzték meg. De minden atrophiás foltnak van valamilyen előstadiuma, a­mely, ha nem is papula vagy urticariás plaque, legalább egy piros folt, a­melyben górcső alatt ép úgy kimutathatók a gyuladás elemei, mint a nagyobb infiltratioval és oedemával járó populosus stádiumban. Azok az ese­t Oppenheim: Zur Kenntniss d. Atroph. macul. cutis. Arch. f. Dermat. 1906. 81. k. 2 Rille: A német természetvizsg. és orvosok 77. vándor­gyűlésén 1905-ben Meranban, a dermatol. szakosztályban Oppen­heim esetéhez fűződött discussio alkalmával tett felszólalás. 3 Ugyanott. 1 Heuss: Beitrag zur Kenntniss der Atrophia maculosa cutis. Monatshft. f. prakt. Dermat. 1901. 32. k. 5 Nicolas et Favre: Erytheme cutanee en large placards extensifs avec atrophodermie à type maculeux. Annales de Der­mat. et syph. 1906. júliusi füzete­tek pedig, a­melyek klinice is észlelhető pedemás, infiltrált stádiummal kezdődnek, úgy kiterjedésben, mint klinikai megjelenésükben egymástól annyira el­térők, hogy egy csoportba foglalásuk lehetetlen. Ezek­nek legnagyobb része egyébként ép oly kevéssé szá­mítható az atrophi­macus­­cutishoz, mint az első cso­portban felsorolt esetek egy része, s részben az atro­phia idiopathica progr.-hoz tartoznak, részben még közelebbről meg nem határozott kórképek. Végső elemzésben Oppenheim is kirekeszti eze­ket, úgy hogy szerinte a szorosan vett atroph, mac. cutishoz, — a­melynek klinikai typusa egy kis piros foltból minden subjectív tünet nélkül fejlődő, fehér, kissé ránczosodó felszínű, felületes heghez hasonló laesio, — csak Heuss egyik esete, Galewsky, Four­­nier-Besnier, talán Török egy esete és egyik saját észlelete tartozik, míg az ő másik esetét, Jadassohn klassikus esetével és még néhány más esettel együtt az atrophi­macusa­cutis egy olyan formájához sorolja, a­melynél atrophiás foltok mellett kiterjedtebb sorva­­dásos bőrterületek is vannak jelen. Thibierger esetéről, a­mely még Jadassohné előtt íratott le, nagy valószínűséggel megállapítható, hogy nem az atrophe­macul­­cutishoz, hanem a lupus erythematodes egy formájához tartozik. (Folytatása következik.) 3 A serumbetegségről. I. közlemény. Irta: Detre László dr., egyetemi magántanár, a Jenner-Pasteur­­intézet vezetője. A serumbetegségnek fogalmát 1903-ban állította fel Pirquet, értjük pedig ma az ő nyomán serum­­betegség alatt azoknak a kóros tüneteknek összessé­gét, a­melyeket a szervezetbe bevitt idegen serum abban kivált. Már Pirquet előtt, a serumos gyógy­mód első éveiben is feltűnt egyes észlelőknek, hogy néhány nappal a vérsavó bevitele után, különös, néha lázzal, mirigygyuladással, egyéb kóros tünetekkel karöltve járó exanthema lép fel a bőrön egyes esetekben, azonban e tüneteket az észlelők figyelemre nem méltatták, és csakis serumexanthemáról szóltak. A­míg a fogalmak nem tisztázódtak, eleinte egyesek hajlandók voltak a serum antitoxinjának tudni be a serumok használata után fellépő kóros következ­ményeket, annyival is inkább, mert épen a diphtheria­­antitoxint tartalmazó diphtheriaellenes vérsavónak széles körben való használata és elterjedése esett össze ezeknek a tüneményeknek észlelésével; csak azóta, hogy a theoriás serologia egyrészt megtanított arra, hogy az antitoxin maga a teljesen iners anyagokhoz tartozik, melynek semmihez a világon affinitása nincs, csakis a megfelelő toxinhoz, másrészt, a­mióta, egyes észlelők normális, nem antitoxikus vérsavó bevitele után is láttak serumexanthemát, tudjuk azt, hogy miként Bókay és Heubner elsőknek hitték, az exanthema a se­rum antitoxintartalmával semmiféle kapcsolatban nincs, hanem tisztán a serummal, mint olyannal, hozható ! Thibierge: Atrophie erythemateuse en plaques á pro­gression excentrique. Bulletin de la soc. franij. de Dermat. 1891. — Lupus erythemateux á forme d’atrophodermie en plaques. Annales de Dermat. et Syph. 1905. p. 913.

Next