Budapesti Orvosi Újság, 1913. július-december (11. évfolyam, 27-52. szám)

1913-07-03 / 27. szám

1913. 27. szám BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG 355 állítólagos infectio nem történt meg, vagy a higanykúrák folytán a Wassermann negatív lett. Mindkét esetben, ha a keringési szervek gyanús megbetegedése fennforog, az arterio­­sklerosis diagnózisa fog megállani. A statistikai adatokra támaszkodva, miszerint aorta insufficientiánál s aneurysmánál 62—85%-ban (Citron,7 Donath8) találunk positív Wassermann-reactiót, gyakorlati szempontból arra az álláspontra kell helyezkednünk, hogy a fiatalabb korú egyéneknél jelentkező aortitiseknél, cardiosklerosisnál, ha csúz és egyéb infectiosus bajok kizárható, a peripherikus edények sklerotikus elváltozásokat nem mutatnak, a Röntgen-kép az aorta hasisának tágulását tünteti elő, Wassermann-vizsgálatot kell követelnünk. Egyszeri negatív lelet nem elégséges , csak ha provocatorius higanybedörzsölések után ismételten negatív a lelet, mondhatjuk, hogy a szív vagy az edények megbetege­dése nem luetikus jellegű. A keringési szervek luetikus megbetegedéseinek progno­­sisa s lefolyása lényegileg a kórfolyamattól s székhelyétől függ, továbbá attól, hogy a betegség mely stádiumában kerül a beteg kezelés alá. Mint említettem, a leggyakoribb eset, saj­nos, az, hogy a betegek csak akkor fordulnak orvoshoz, mikor már keringési zavarok, nehéz légzés, anginaroham felhívta figyelmüket arra, hogy a szívük nincsen rendben. A főnilér megbetegedéseit illetőleg, ha egyszer keringési zavarok, oedemák mutatkoznak, a prognosis igen rossz s másfél évtizedes tapasz­talatom alapján mondhatom, hogy még nem láttam beteget, ki az incompensatio első tüneteinek fellépte után egy évnél tovább élt volna. A legerélyesebb antiluetikus kezeléssel sem vagyunk képesek többé a katastrophát feltartóztatni. Jobb, sőt gyakran jó a prognosis, ha a beteget az aortitis luetica kezdeti szakában vehetjük kezelés alá. Energikus gyógykeze­léssel ilyenkor sikerül a folyamatot megállítani s úgy subjec­­tiv, mint objectiv javulást elérni. Javulásról szólok, nem gyó­gyulásról, mert az aorta elváltozott falainak regeneratióját, a zsugorodott billentyűk kisimulását el nem érhetjük. Ismételten észleltem antiluetikus kúra után a systolés és diastolés zörej eltűnését, a nehézlégzés s szívtáji fájdalom megszűntét. Aneurysmáknál pontos Röntgen-vizsgálatokkal többször volt alkalmam meggyőződni arról, hogy az aneurysma megkiseb­bedett vagy a folyamat megállapodott. A coronariák megbete­gedéseit s az angina pectorist illetőleg az­ eredmények nem egyformák, javulás és rosszabbodás egyenlő arányban fordul elő. Myocarditisek, ha súlyosabb pangási tünetek hiányoznak, idejekorán megkezdett kezelésnél elég jó prognosist nyújtanak. A luetikus szív- és véredénybajok gyógyításánál a higany- és jódkészítmények épp oly általános használatnak örvende­nek, mint a lues egyéb manifestatióinál. Újabban e két gyógy­szernek a salvarsanban méltó vetélytársa támadt, de egyelőre még a tekintetben, hogy a keringési szervek luetikus meg­betegedéseinél melyikük érdemel előnyt, dönteni nem tudunk. A salvarsan-aera elején maga Ehrlich volt az, a­ki a salvarsannak szívbajoknál való alkalmazását perk­orreskálta, tette ezt pedig leginkább azért, hogy a szert, pályafutása kezdetén, nem megfelelő eseteknél való alkalmazása által, ne diskreditálja. Az utolsó öt év alatt tett tapasztalatok a salvarsannak szív- és edénybajoknál való alkalmazhatóságát megállapították ugyan, de az ellenjavalatokat pontosan körül­írni még nem tudták. Weintraud a salvarsant a szív és a véredények luetikus­­ megbetegedéseinél 26 esetben alkalmazta intravenosus befecs­kendezés alakjában. A gyógyszernek a szívre való közvetlen káros hatását nem észlelte sohasem, de egyes esetekben r­eklatáns javulást látott angina pectorisnál és az aorta-billentyűk elégtelenségénél. Hasonlóképpen jó eredményeket látott kis adagoknak 0'20—0'40 gr. intravenosus befecskendezésével Dencke10 is. Reinholdt öt esetben alkalmazta eddig a salvar­sant 0'30—0'40 cgr.-os adagban szintén viszerbe való befecs­kendezés alakjában aortitisnél, angina pectorisnál, sőt egyes esetben tüdővizenyős rohamokkal járó anginánál is. Nonne11 aortaaneurysmánál alkalmazta a szert, mely semmiféle zavart nem okozott. Az eredmények azonban állítása szerint nem voltak jobbak, mint jód és higany után. Vaquez és Landry12 ■ salvarsannal 15 betegnél szintén értek el eredményeket és pedig aortitisnél s aneurysmánál. Három ízben mindenkor 0­ 20 gr. salvarsant fecskendeztek be a viszérbe. Az esetek 20%-ánál­­ úgy az objectiv, mint a subjectiv tünetek javultak, 35%-ánál csak a functionális zavarok javultak meg, 38%-ánál az ered­mény negatív volt. A salvarsan-injectiókat, daczára a rendelkezésemre álló nagy beteganyagnak, eddig aránylag csak kevés betegnél alkalmaztam, minek okát főként az képezte, hogy a hozzám kerülő betegek jelentékeny contingensénél már incompensatiós jelenségek vagy egyéb ellen­javalatok állottak fenn. Az összes salvarsannal kezelt betegeim száma eddig nyolc­, ezek közül három esetben intramusculáris befecskendezést végeztem volt 0'50 gr.-os adagokkal, öt esetben kéthetes intervallumokban háromszor 0'20 gr.-ot fecskendeztem be a karviszerbe és e ke­zelés mellett még higanykúrát is alkalmaztam. Az esetek közt volt 2 aneurysma, 3 aortitis luetica, 2 aortitis luetica aorta­­billentyűelégtelenséggel és 1 myocarditis. Zavart eltekintve az injectiók után észlelt arythmiától s egyes esetekben fellépő 38—39° hőmérsékemelkedéstől nem észleltem, mióta a Femel-féle készülékkel frissen készített destillált vizet használok, a hőmérsékemelkedések is elmaradtak. Az eddig kezelt eseteknél az injectio után 1/г­—3­ év múlva megejtett vizsgálat azt mutatta, hogy negatív Wasser­­m­iwm-reactiót csak két esetben tudtam elérni s azt is csak a kombinált kezelés mellett. Az eredmények, a­mi a betegek subjectív panaszait illeti, elég kedvezőek voltak, sőt egyes esetekben, különösen a kombinált kúráknál a physikális lelet tekintetében is javulást lehetett konstatálni. Az e csoportba tartozó esetek közül egy aneurysma megkisebbedett, a két aortitis lueticánál az aorta basisának tágulata visszafejlődött és az azelőtt észlelt systolés, valamint a diastolés zörej három­negyed év múlva már nem volt hallható, egy esetben pedig, hol jó compensatio mellett ventriculáris extrasystolokkal járó arythmia állott fenn, 1V2 évvel a kezelés után az arythmia teljesen megszűnt. A kombinált kúra abból állott, hogy a betegek előbb 2—3 héten át 2—3 gr. higanyresorbinnal be­­dörzsölést végeztek, azután kéthetes időközben háromszor 0,20 gr. salvarsant fecskendeztem be, ezután ismét egy négy­hetes inunctiós kúra következett, végül pedig néhány hónapon át 14 napos szünetekkel jodot szedettem. A benyomásom az, hogy ezen kombinált kúra kecsegtet a legtöbb eredménynyel; sajnos, nem vihető mindig keresztül, mert a salvarsan ellenjavalataival is számolnunk kell. Meg kell állapítanunk a tényállást, hogy salvarsannal úgy intramusculáris, mint intravenosus befecskendezései után észleltek haláleseteket is, melyek, bármint magyarázzuk is, mégis csak a befecskendezés rovására írandók. Martins13 az Ehrlich vezetése alatt álló intézetből származó közleményében 18 ily halálesetet állított össze, melyek közül hétnél kétség­telenül meg volt állapítható, hogy az arsobensol a szívizomra való deletaer hatása által idézte elő a halált. Hogy a salvarsan a szívizomra direkt hatással bír, kitűnik abból is, hogy alkohol vagy nikotin által gyengült szívvel bíró egyének, kiknél a szív vizsgálata különben semmi kórosat nem mutatott, salvarian­­injectiók után collapsust kaptak. Magam is láttam egy igen jól compensált mitralis ste­­nosisnál egy kartársam által végzett intramusculáris salvarsan­­injectio után súlyos collapsust s tüdőembóliát. Absolut ellen­­javalatot képez a salvarsan ellen a szívizom degeneratiója, mert a szer maga is könnyen idéz elő degeneratív folyamato­kat. Martins szerint az aortitis luetica, coronaris sklerosis és myocarditis képezik azon triást, melyeknek kombinált előfor­dulása a salvarsan alkalmazását kizárja. A coronaris sklerosis tekintetében a nézetek eltérők. Krehl és Nonne óva intenek a salvarsannak coronaris sklerosisnál való alkalmazásától, abból indulva ki, hogy a salvarsan a koszorús üterekben lefolyó luetikus folyamatokra oly intensív hatást gyakorolhat, hogy szívhűdés álltak elő. Ezzel szemben igen sok eset van közölve, hol éppen súlyos angina pectorisnál a salvarsan kitűnően bevált, ezen esetek azonban Martins szerint valószínűleg olyanok voltak, hol a szívizom s az aorta épek voltak. Véle­ményem szerint a salvariannak angina pectorisnál való alkal­mazása mindig kiszámíthatatlan esélyekkel jár s csak akkor volna megkísérelhető, ha egy előzetes higanykúra alatt a szív­izom részéről semmi gyanús körülmény fel nem merül. Ki van zárva a salvarsan, ha bradycardia vagy a gyom­­­­rácsok és pitvarok dissociatiója, ventriculáris jellegű jugularis

Next