Budapesti Orvosi Újság, 1917. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)

1917-01-04 / 1. szám

XV. évfolyam. Budapest, 1917. január 4. 1. szám. SZERKESZTI A SZAKMELLÉKLETEK SZERKESZTŐINEK KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL . Bőr- és bujakórtan szerkeszti: TÖRÖK LAJOS dr., egyetemi tanár. Fülészet szerkeszti: SCHVARCZ EDE dr., közkórházi rendelő főorvos. Fürdő- és vizgyógyászat szerk : BOSÁNYI BÉLA dr., kir. tan., Sáros gyógyfürdő igazgató­főorvosa és DALMADY ZOLTÁN dr., egyetemi magántanár. Gégészet szerk . NAVRATIL DEZSŐ dr., egyetemi magántanár. Gyermekorvos szerkeszti: GRÓSZ GYULA dr., kórházi igazgató-főorvos. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. 10 ÁLLANDÓ MELLÉKLET ÉVENKÉNT 4—4 SZÁMBAN. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST, VII., KERTÉSZ­ UTCZA 16. Telefon: 85­00. Közegészségügyi és törvény­széki orvostudományi szemle szerk.; MÜNICH KÁROLY dr., egyete­m.-tanár és SCHUSCHNY HENRIK dr. Sebészet szerk.; báró HERCZEL MANÓ dr., udvari tanácsos, egyet, tanár. Szemészeti Lapok szerkesztette: néhai GOLDZIE­­HER VILMOS dr., egyet, tanár. Szülészet és nőgyógyászat szerk.: ROTTER HENRIK dr., kórházi főorvos. Urológia szerkeszti: FELEKY HUGÓ dr., egyetemi magántanár. BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG TORDAY FERENCZ DR EGYETEMI MAGÁNTANÁR. TARTALOM: Eredeti közlemények Kubinyi Pál dr.: Hasmetszésnél használt törlők számontartá­sára szolgáló eljárás. — Schmidt Béla dr.: A katonai szolgálat alól való kimene­külés általános orvosi szempontból. (Színlelés és öncsonkítás.) Lapszemlék. Belgyógyászat. A hasi hagymáz vaccina-therapiája. — Bujakórtan. A modern syphilis-therapiáról. Therapiai Jegyzetek. Gyermekgyógyászati receptura. Belügyministeri rendelet. A háború alatt, vagy ennek következtében rokkanttá vált s a katonaságnál a legénység állományába tartozott magyar állampolgárok részére a keresetképesség fokának megállapítása czéljából kiállítandó orvosi bizonyítvány. Hírek. Kinevezések. — Meghaltak. — Katonai kitüntetések. — A magyarországi vakság­ügyi statisztika főbb eredményei. Pályázati hirdetmények. Pályázatok nyilvántartása. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a budapesti poliklinikai egyesület kórházából. Hasmetszésnél használt törlők számontartására szolgáló eljárás. Irta:* Kubinyi Pál dr., egyetemi magántanár, a nőgyógyászati osztály főorvosa. A hasmetszésnél használt tárgyak közt kétségtelenül a törlők a legmozgékonyabbak, ezeket változtatjuk a legsűrűb­ben. Ha a belek visszatartásáról van szó, belegyömöszöljük a hasürbe, ha vér vagy geny áztatta át, kicseréljük, vérző helyek letapogatása után eldobjuk stb. Erős vérzés esetén, vagy ha a hasürből sok folyadékot kell kimerni, mint a scitesnél, megrepedt petefészektömlőnél, vagy ha pyosalpinx gengje árasztotta el a műtét terét, éppúgy méhen kívüli­ terhességből származó szabad hasüri vérzés alkalmával, gyors egymás­utánban történik a törlőcserélés. Ilyen esetben, főként ha a műtétet a beteg állapota miatt gyorsan be kell fejezni, az el­használt törlők számontartása tisztán az emlékezetre támasz­kodva, teljes lehetetlenség. Aki csupán ebben bizakodnék, az könnyen „felejthetne" törlőt a hasűrben. Ennek a közleménynek nem az a czélja, hogy ilyen esetek casuistikájába belemélyedjünk. Ezeknek klinikai s tör­vényszéki jelentőségét már bőven megvitatták. Elég, ha Neu­­gebauer (Monatschr. f. Geburtsh.) és Schachner (Annals of Surgery) közleményeire utalok, akik ezt 200 esettel illusztrál­ták. Csupán hangsúlyozni óhajtom, hogy hasonló esetek, dacára minden elővigyázati rendszabálynak, még mindig elő­fordulnak s az operatív orvosi működésnek éppenséggel nem dicsőségére, tápot adnak a napi sajtónak s rettegést ébresz­tenek a közönség körében. Ilyesminek az elkerülésére min­denütt alkalmaznak ugyan óvó rendszabályokat, azonban úgy látszik, hogy ezek még­sem nyújtanak absolut biztonsá­got. Szinte már olyanformán ítélik meg ezt, mint a vasúti szerencsétlenséget, a­mely minden óvóintézkedés mellett is elő fog fordulni s az emberi gyarlóság számlájára írandó. Ha azonban a vasúti baleset elkerülésére minden kigondol­ható technikai eljárást igénybe vesznek, akkor a törlő­kérdésben, a­melybe rajtunk, orvosokon kívül senki se szól bele, mert nem tartja magát illetékesnek, tisztán a mi köte­lességünkké válik, hogy eljárásunkat a reánk bízott ember­élet védelmére s javára a lehetőségig tökéletesítsük. Nem szándékozom itt a különböző módszereket kritika tárgyává tenni. Mindegyik műtő beállítja a maga rendszerét, a­melyet megszokott s a melyben megbízik. Csupán néhány megjegyzést! A legtöbben „számoltatják“ a törlőket, egyesek a Mi­­kulicz-féle üveggyöngy jelzést használják, mások ismét ak­ként vélik a bajnak elejét vehetni, hogy kicsiny, tehát köny­­nyebbben elkallódó törlőket csakis nyeles törlőkként használ­nak s. i. t. Hogy pl. ez utóbbi sem óv eléggé, megvilágítja Calmann (Hamburg)­ esete, akinek egy ilyen törlője kétoldali pyosalpinx miatt végzett hüvelyi gyökeres műtét alkalmával kicsúszott a törlőfogóból s eltűnt a belek közt. Hasztalanul kutatta át az egész hasűrt, nem találta meg, jóllehet, mint mondja, félkézzel behatolt s könyökig vájkált a hasürben, áttapogatva az összes belek, gyomor, vese, sőt a máj tájékát is. Két nap múltán a máj alatt resistentia mutatkozott, amely lassanként levándorolt a hólyag fölé s hólyagpanaszokat és lázat okozott. Több héttel a műtét után a hasfalon át ejtett bemetszéssel eltávolították a törlőt. Hasonló esetet közöl Latzko;­ a törlőt 1/2 órai, az egész hasűrre kiterjedő kutatás után sem találták meg. A fél év múlva végzett boncolásnál a méhnyak­ csonk felett egy üregbe, a­melybe két bélsipoly torkollott, lelték meg a törlőt. A műtét nyoma utem­ miatt végzett amputatio supravaginalis volt. A beteg, mint írja, tüdőtuber­­kulosisban halt el. A műtét utáni közvetlen gyógyulás readio­­mentesen ment végbe, úgy, hogy a törlő hiányát annak idején számolási hibának tudták be. • Stoeckel­ egyik berlini klinikán bennhagyott törlőt a 1 Geburtshilfliche Gesellschaft zu Hamburg, Sitzung vöm 5. Mai 1908; ref. Zentralblatt für Gyn. 1908. 2 Zentralblatt für Gyn. XXXIII. kötet, 125. sz. 3 Zentralblatt für Gyn., 1907. 1. sz.

Next