Budapesti Orvosi Újság, 1917. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1917-03-22 / 12. szám
XV. évfolyam. Budapest, 1917. márczius 22. 12. szám. BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG Bőr- és bujakórtan szerkeszti: TÖRÖK LAJOS dr., egyetemi tanár. Fülészet szerkeszti: SCHVARCZ EDE dr., közkórházi rendelő főorvos. Fürdő- és vizgyógyászat szerk.: BOSÁNYI BÉLA dr., kir. tan., Sáros gyógyfürdő igazgatófőorvosa és DALMADY ZOLTÁN dr., egyetemi magántanár. Gégészet szerk. NAVRATIL DEZSŐ dr., egyetemi magántanár. Gyermekorvos , szerkeszti: GRÓSZ GYULA dr., kórházi igazgató-főorvos. SZERKESZTI A SZAKMELLÉKLETEK SZERKESZTŐINEK KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL : TORDAY FERENCZ DR EGYETEMI MAGÁNTANÁR. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. 10 ÁLLANDÓ MELLÉKLET ÉVENKÉNT 4—4 SZÁMBAN. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST, VII., KERTÉSZ UTCZA 16. Telefon : 85—00. Közegészségügyi és törvényszéki orvostudományi szemle szerk : MINICH KÁROLY dr., egyet, m.-tanár és SCHUSCHNY HENRIK dr. Sebészet szerk.: báró HERCZEL MANÓ dr., udvari tanácsos, egyet, tanár. Szemészeti Lapok szerkesztette: néhai GOLDZIEHER VILMOS dr., egyet, tanár. Szülészet és nőgyógyászat szerk.: ROTTER HENRIK dr., kórházi főorvos. Urológia szerkeszti: FELEKY HUGÓ dr., egyetemi magántanár. A harctéri sérülések és megbetegedések utókezelése. SZERKESZTI: DALMADY ZOLTÁN dr. és SCHULHOF VILMOS dr. TARTALOM: Eredeti közlemény. Dalmady Zoltán: A m. kir. Rokkantügyi Hivatal Budapesti Császárfürdői Intézete. — Báron Sándor: A többizületes izmok rövidüléséről. Referátum. A functionális hang- és beszédzavarok és azok kezelése. Belügyministeri rendelet. A m. kir. államvasutaknál és a déli vaspálya-társaságnál alkalmazott hadifoglyok orvosi ellenőrzése tárgyában. Hírek. Kinevezés. — Egészségügyi szolgálatunk és hadseregünk egészségi állapota. Budapesti Orvosclub. — Budapesti kórházi ügyek. — Pályázat. Pályázati hirdetmény. Pályázatok nyilvántartása. EREDETI KÖZLEMÉNY. A m. kir. Rokkantügyi Hivatal Budapesti Császárfürdői Intézete. Irta: Dalmady Zoltán dr.,egyetemi magántanár, igazgató-főorvos. A fizikai gyógyításmódok már a háború előtt is egyre fokozódó méltánylásban, elismerésben és alkalmazásban részesültek, a háború azonban annyira érvényre juttatta jelentőségüket, hogy e gyógyításmód alkalmazásának még a háború után is soha nem remélt széles köre lesz. Míg azelőtt a fizikai gyógyításmódok csak a betegápolás körén belül, vagy csak egy-egy fürdőhelyen vagy sanatóriumban nyertek alkalmazást, addig ma majdnem minden kórház, lábadozó, üdülő, berendezkedett a fizikai gyógyítás legkiterjedtebb alkalmazására, sőt önálló intézetek támadtak, melyek kizárólagosan e gyógyításmód alkalmazására hivatvák. Ilyen intézet a m. kir. Rokkantügyi Hivatal Budapesti Császárfürdői Intézete, melynek utókezelő helyiségét e sorokban röviden ismertetni óhajtom. Az intézet keretén belül rokkantiskola, munkaközvetítő stb. is működik, de ezekről, mint nem szigorúan orvosi tárgyú intézményekről, nem szólok. Az intézet feladata fizikai gyógyítással segíteni a rokkantakon. Sebészeti beavatkozás tehát az intézetben nem történik. Az intézet orthopaediai osztálya is csakis nem véres beavatkozásokkal dolgozik, melyek tehát egy bizonyos fokig még a fizikotherápia körébe sorolhatók. Mint már az intézet czíme is mutatja, a kezelések központja a Császárfürdő. E kitűnő fürdőnek évszázadok óta híresek hőforrásai, mint az ízületek, csontok, izmok különböző betegségeinek kiváló gyógyító eszközei. A melegnek, mint gyógyító tényezőnek alkalmazása sérülések és harctéri megbetegedések utókezelésében oly nagy jelentőségű, hogy a hévvizek alkalmazásának indicatiója akkor is megvan, ha tőlük egyszerű meleghatáson kívül semmi mást nem várunk. Thermalis kezelést nagy tömegek gyógyítására alig is lehet más módon alkalmazni, mint thermalis fürdőkben. Igen szerencsés gondolatnak mondható tehát, hogy Klebelsberg Kuno gróf államtitkár úr kezdeményezésére a Magyarországi Irgalmas Rend hazafias előzékenységével a Rokkantügyi Hivatal egyik hatalmas intézetét sikerült a Császárfürdővel szerves kapcsolatba hozni. A Császárfürdő parkjában — a székesfőváros hazafias áldozatkészséggel átengedett telkén — áll a kezelőhelyiség barakkja, tőszomszédságában a hatalmas fedett uszodának, mely most kizáróan az intézet rendelkezésére áll. A betegek a közelben levő iskolákban (Lajos-utcza, Szegényház-utcza) és a gróf Forgách-laktanyában vannak elhelyezve; ez utóbbi helyen (II., Gyorskocsi utcza 23.) van az intézet központi administratiója, gazdasági hivatala és munkaközvetítő irodája is. A kezelőhelyiség barakkjában csak kb. 100 ágy van a súlyos, mozogni alig tudó betegek részére. Az összes ágyak száma 1300. Betegeinknek legnagyobb része tehát gyalogosan vagy villamoson jár el lakóhelyéről a kezelésre. Már itt meg kell említenem, hogy a m. k. honvédelmi ministérium és a cs. és k. budapesti katonai parancsnokság intézkedése szerint minden kórház, vöröskereszt-kórház, lábadozó osztag stb. küldhet be ambuláns kezelésre betegeket, úgy hogy az intézetben egyszerre kezelés alatt álló betegek száma 2000 körül jár. A kezelőintézet berendezését 3 főcsoportra osztottuk, ú. m.: 1. thermotherapia, 2. mechanotherapia és kinéziherapia, 3. elektrotherapia és aktinotherapia. A thermotherapiai berendezésnek legfontosabb eszköze a nagy medencze-fürdő. A Császárfürdő fedett „női uszodáját" bérbe vette a m. k. Rokkantügyi Hivatal s bevezettette a közelben fakadó forrás vizét. E forrásvíz typusos akratotherma, kb. 60° C. hőmérséklettel. A viz a 28° C. hőmérsékletű Törökforrás hasonló összetételű vizével keverve jut alkalmazásra, úgy, hogy a medenczét 40° C. hőmérsékletű víz tölti meg. A medencze méretei 22X1 úgy, hogy egyszerre 200 ember is igen kényelmesen fürödhetik. A víz mélysége a medencze egyik oldalán 40, a másikon 70 cm., vagyis mindenütt oly sekély, hogy bár a benn fekvő beteget teljesen borítja, veszedelem forrása nem lehet. Nem is történt még — bár egy-egy elszédülés előfordul — soha semmi komolyabb baj. A medenczét naponta takarítják, naponta frissen töltik s az állandó odavezetés és elfolyás úgy a víz tisztaságát, mint hőmérsékletének állandóságát biztosítja. Olyan betegek részére, kik nem tudnak lépcsőn a medencébe szállani, külön lejtős lejáró van. A járni egyáltalán nehezen tudó betegek részére pedig egy síneken mozgó, kötélen tartott csúszkaszerkezet szolgál. Az épület egyik sarkában állanak a melegvíz bussok, melyek a tartályokból 44—45° C hőmérsékletű vizet adnak.