Budapesti Orvosi Újság, 1917. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)

1917-03-22 / 12. szám

XV. évfolyam. Budapest, 1917. márczius 22. 12. szám. BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG Bőr- és bujakórtan szerkeszti: TÖRÖK LAJOS dr., egyetemi tanár. Fülészet szerkeszti: SCHVARCZ EDE dr., közkórházi rendelő főorvos. Fürdő- és vizgyógyászat szerk.: BOSÁNYI BÉLA dr., kir. tan., Sáros gyógyfürdő igazgató­­főorvosa és DALMADY ZOLTÁN dr., egyetemi magántanár. Gégészet szerk. NAVRATIL DEZSŐ dr., egyetemi magántanár. Gyermekorvos , szerkeszti: GRÓSZ GYULA dr., kórházi igazgató-főorvos. SZERKESZTI A SZAKMELLÉKLETEK SZERKESZTŐINEK KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL : TORDAY FERENCZ DR EGYETEMI MAGÁNTANÁR. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. 10 ÁLLANDÓ MELLÉKLET ÉVENKÉNT 4—4 SZÁMBAN. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST, VII., KERTÉSZ­ UTCZA 16. Telefon : 85—00. Közegészségügyi és törvény­széki orvostudományi szemle szerk : MINICH KÁROLY dr., egyet, m.-tanár és SCHUSCHNY HENRIK dr. Sebészet szerk.: báró HERCZEL MANÓ dr., udvari tanácsos, egyet, tanár. Szemészeti Lapok szerkesztette: néhai GOLDZIE­­HER VILMOS dr., egyet, tanár. Szülészet és nőgyógyászat szerk.: ROTTER HENRIK dr., kórházi főorvos. Urológia szerkeszti: FELEKY HUGÓ dr., egyetemi magántanár. A harctéri sérülések és megbetegedések utókezelése. SZERKESZTI: DALMADY ZOLTÁN dr. és SCHULHOF VILMOS dr. TARTALOM: Eredeti közlemény. Dalmady Zoltán: A m. kir. Rokkantügyi Hivatal Budapesti Császár­fürdői Intézete. — Báron Sándor: A többizületes izmok rövidüléséről. Referátum. A functionális hang- és beszédzavarok és azok kezelése. Belügyministeri rendelet. A m. kir. államvasutaknál és a déli vaspálya-társaságnál alkalmazott hadifoglyok orvosi ellenőrzése tárgyában. Hírek. Kinevezés. — Egészségügyi szolgálatunk és hadseregünk egészségi állapota. Budapesti Orvosclub. — Budapesti kórházi ügyek. — Pályázat. Pályázati hirdetmény. Pályázatok nyilvántartása. EREDETI KÖZLEMÉNY. A m. kir. Rokkantügyi Hivatal Budapesti Császárfürdői Intézete. Irta: Dalmady Zoltán dr.,egyetemi magántanár, igazgató-főorvos. A fizikai gyógyításmódok már a háború előtt is egyre fokozódó méltánylásban, elismerésben és alkalmazásban ré­­szesü­ltek, a háború azonban annyira érvényre juttatta jelen­tőségüket, hogy e gyógyításmód alkalmazásának még a há­ború után is soha nem remélt széles köre lesz. Míg azelőtt a fizikai gyógyításmódok csak a betegápolás körén belül, vagy csak egy-egy fürdőhelyen vagy sanatórium­­ban nyertek alkalmazást, addig ma majdnem minden kórház, lábadozó, üdülő, berendezkedett a fizikai gyógyítás legkiter­jedtebb alkalmazására, sőt önálló intézetek támadtak, melyek kizárólagosan e gyógyításmód alkalmazására hivatvák. Ilyen intézet a m. kir. Rokkantügyi Hivatal Budapesti Császárfürdői Intézete, melynek utókezelő helyiségét e so­rokban röviden ismertetni óhajtom. Az intézet keretén belül rokkantiskola, munkaközvetítő stb. is működik, de ezekről, mint nem szigorúan orvosi tárgyú intézményekről, nem szólok. Az intézet feladata fizikai gyógyítással segíteni a rok­kantakon. Sebészeti beavatkozás tehát az intézetben nem történik. Az intézet orthopaediai osztálya is csakis nem véres beavatkozásokkal dolgozik, melyek tehát egy bizonyos fokig még a fizikotherápia körébe sorolhatók. Mint már az intézet czíme is mutatja, a kezelések köz­pontja a Császárfürdő. E kitűnő fürdőnek évszázadok óta híresek hőforrásai, mint az ízületek, csontok, izmok külön­böző betegségeinek kiváló gyógyító eszközei. A melegnek, mint gyógyító tényezőnek alkalmazása sérülések és harc­téri megbetegedések utókezelésében oly nagy jelentőségű, hogy a hévvizek alkalmazásának indicatiója akkor is meg­van, ha tőlük egyszerű meleghatáson kívül semmi mást nem várunk. Thermalis kezelést nagy tömegek gyógyítására alig is lehet más módon alkalmazni, mint thermalis fürdőkben. Igen sze­rencsés gondolatnak mondható tehát, hogy Klebelsberg Kuno gróf államtitkár úr kezdeményezésére a Magyarországi Irgal­mas Rend hazafias előzékenységével a Rokkantügyi Hivatal egyik hatalmas intézetét sikerült a Császárfürdővel szerves kapcsolatba hozni. A Császárfürdő parkjában — a székesfőváros hazafias áldozatkészséggel átengedett telkén — áll a kezelőhelyiség barakkja, tőszomszédságában a hatalmas fedett uszodának, mely most kizáróan az intézet rendelkezésére áll. A betegek a közelben levő iskolákban (Lajos-utcza, Szegényház-utcza) és a gróf Forgách-laktanyában vannak elhelyezve; ez utóbbi helyen (II., Gyorskocsi­ utcza 23.) van az intézet központi administratiója, gazdasági hivatala és munkaközvetítő irodája is. A kezelő­helyiség barakkjában csak kb. 100 ágy van a súlyos, mozogni alig tudó betegek részére. Az összes ágyak száma 1300. Betegeinknek legnagyobb része tehát gyalogosan vagy villamoson jár el lakóhelyéről a keze­lésre. Már itt meg kell említenem, hogy a m. k. honvédelmi ministérium és a cs. és k. budapesti katonai parancsnokság intézkedése szerint minden kórház, vöröskereszt-kórház, lá­badozó osztag stb. küldhet be ambuláns kezelésre betegeket, úgy hogy az intézetben egyszerre kezelés alatt álló betegek száma 2000 körül jár. A kezelő­intézet berendezését 3 főcsoportra osztottuk, ú. m.: 1. thermotherapia, 2. mechanotherapia és kinézi­­herapia, 3. elektrotherapia és aktinotherapia. A thermotherapiai berendezésnek legfontosabb eszköze a nagy medencze-fürdő. A Császárfürdő fedett „női uszodá­ját" bérbe vette a m. k. Rokkantügyi Hivatal s bevezettette a közelben fakadó forrás vizét. E forrásvíz typusos akratotherma, kb. 60° C. hőmérséklettel. A viz a 28° C. hőmérsékletű Török­forrás hasonló összetételű vizével keverve jut alkalmazásra, úgy, hogy a medenczét 40° C. hőmérsékletű víz tölti meg. A medencze méretei 22X1 úgy, hogy egyszerre 200 ember is igen kényelmesen fürödhetik. A víz mélysége a medencze egyik­­ oldalán 40, a másikon 70 cm., vagyis mindenütt oly sekély,­­ hogy bár a benn fekvő beteget teljesen borítja, veszedelem forrása nem lehet. Nem is történt még — bár egy-egy el­­szédülés előfordul — soha semmi komolyabb baj. A meden­czét naponta takarítják, naponta frissen töltik s az állandó odavezetés és elfolyás úgy a víz tisztaságát, mint hőmérsék­letének állandóságát biztosítja. Olyan betegek részére, kik nem tudnak lépcsőn a me­­denc­ébe szállani, külön lejtős lejáró van. A járni egyálta­lán nehezen tudó betegek részére pedig egy síneken mozgó, kötélen tartott csúszka­szerkezet szolgál. Az épület egyik sarkában állanak a melegvíz bussok, melyek a tartályokból 44—45° C hőmérsékletű vizet adnak.

Next