Budapesti Orvosi Újság, 1918. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)

1918-07-04 / 27. szám

226 BUDAPESTI ORVOSI UJSAG 1918. 27. szám. Egy carcinoma uteri miatt végzett totálexstirpatio után fellépett ureter szűkülettel kapcsolatban meggyőződ­hettem arról, hogy az ureter kismedencei részének pótlása is nehézségekbe ütközhetik. A Poupart szalag felett két ujjal vele párhuzamos metszéssel hatoltam be és az urétert retroperitoneálisan kerestem fel. Az ureter elzáródása a linea innominata magasságában ült és megkíséreltem azt, hogy Witzel ajánlata szerint a hólyagot az ureter csonk­hoz közelítsem. A hólyag kapacitása 150 cm 3. volt. Mint­hogy e töltéssel a hólyag nem emelkedett a kellő magas­ságig, a hólyag oldalát Kocher pincékkel megfogtam és igyekeztem azt oldalra és magasra húzni. E törekvésem A mobilisult hólyag elülső felületén ejtett harántmetszés (2. ábra al b) hosszirányú egyesítése után a hólyag a crista iliacáig felhúzható, a­miáltal 16—20 cm. hosszú ureterrészt pótolhatunk, azonban nem sikerült, mert a hólyag a környező részek­hez erősen rögzítve volt, a hólyag izomzata pedig húzásra igen kevéssé tágult. Már-már arra gondoltam, hogy a mű­tétet a tervezett uretero-cysto-neoanastomosis végzése nél­kül befejezem, a­mikor az a gondolatom támadt, hogy a hólyagon ejtett harántmetszés hosszirányú összevarrása a hólyag elülső falát jelentékenyen meghosszabbítja. E cél­­ból a hólyag elülső falát szabaddá tettem és rajta körül­belül 5—6 cm. hoszú harántmetszést ejtettem. A metszés megtörténte után örömmel láttam, hogy a hólyag elülső fala 6—7 cm.-rel megnyúlt, a­mely után a hólyag csúcsa a csipőtányér közepéig fel volt húzható és az uréternek a hólyagba ültetése könnyen sikerült. E műtéttel kapcsolatosan világosan látszott, hogy a hólyag oldalra húzását a középvonalban haladó fig. vesi­­coumbilicale akadályozza meg. Hogy e dologra nézve tisz­tába jöjjek, hullán megpróbáltam a fig. umbilicale médium retroperitonealis lefejtését. Ez a Poupart szalag felett 2 ujjal vele párhuzamosan a középvonalig haladó ferde met­szésből könnyen sikerül. Legcélszerűbben úgy járunk el, hogy a hashártyát a hólyag mindkét oldalán egészen a szalag tapadásáig feltoljuk. Ezután a hashártya letolását a hólyag hátsó falán tompán folytatjuk, úgyhogy ujjunk­kal a hashártya és a hólyagfal között a szalag mögé kerülünk. Ha inkább a hólyagfalra, mint a hashártyára tartjuk magunkat, a szalag átmetszése könnyen sikerül, a­nélkül, hogy a hashártyát vagy a hólyagot megsértenék. A hasár megnyílása esetén a peritoneum sebét azonnal egyesíthetjük. A fig­­umbilicale médium átvágása után a hólyag egész hátsó falát a trigonumig tompán pár pilla­nat alatt szabaddá tehetjük, úgyhogy a hólyag mintegy lötyögő zsák csak az uret­rán függ. Ha ilyenkor a vertexet pincével megfogjuk, a hólyagot minden erőfeszítés nélkül a csípőtányér közepéig sikerül felhúzni, a­mi a Witzel-féle oldalra húzással szemben 7—8 cm. nyereséget jelent. Az esetek legnagyobb részében a hólyag ilyen mobilizálásával is czélt érünk. Ha azonban a pótlandó urezer rész még hosszabb, akkor a hólyagot azáltal, hogy az elülső felüle­tének közepén ejtett harántmetszést hosszirányban egye­sítjük, újabb 6—7 cm­-rel meghosszabbítjuk. E műfogásokkal a hólyagot a crista iliaca magassá­gáig minden feszülés nélkül felhúzhatjuk és ottan az izomzathoz rögzíthetjük. Mint azt több hullán végzett kísérlettel ismételten megállapítottam, ilyen módon az ureter 16—20 cm. hosszú darabját minden fennakadás nél­kül pótolhatjuk. A műtétet retroperitoneálisan kell végeznünk, ameny­­nyiben az ureter megsértése laparotomia kapcsán jön létre vagy az ureter csípőtányéri részének resekálása csak a hasüreg megnyitása után látszik szükségesnek, a­mi a car­cinoma uteri műtéte kapcsán gyakran fordul elő, akkor leghelyesebben úgy járunk el, hogy a szándékolt műtétet intraperitoneálisan bevégezzük és azután mielőtt a hashár­tyát egyesítenék, a hólyagot és az urétert szabaddá tesz­­szük. A hashártya egyesítése után a műtét további részét extraperitoneálisan ferde hasfal metszésből folytathatjuk. A­mi az uretercsonk beültetésének technikáját illeti, mint a legegyszerűbb és legbiztosabb eljárását Sampson módszerét ajánlom. Eltekintve attól, hogy ez a módszer férfiakon is könnyen végezhető, előnye a Kümmel és Stoek­­kel-féle módszerekkel az, hogy sterilen végezhető. A­míg ugyanis Kümmel a beültetendő uretervégbe, ureter cathe­­tert köt be, a­melyet a hólyagból kizúzó segélyével húz ki, Stoekkel az ureter catheter helyett az ureter végébe selyemfonalat ölt és azt húzza ki a húgycsövön. Mind­két eljárás csak nőkön végezhető, igen nehézkes és mint­hogy közben a sohasem teljesen tiszta vaginával és húgy­csővel is érintkezésbe jutunk, a műtét streliilását veszélyez­tetjük. Sampson eljárását legcélszerűbben úgy végezzük, hogy a kellő magasságban megrögzített hólyag csücsök elülső falából a hólyag csúcsától lefelé kb. 2—3 cm.-re egy len­­csényi darabkát kivágunk. Ezután az ureter csonkot több varrattal a hólyagcsücsökhöz rögzítjük és pedig úgy, hogy az uréternek 1 cm. hosszú darabja a hólyagfalon levő kis nyíláson túl lógjon. Ha ez megvan, az ureter túllógó 1 cm. hosszú darabját hosszirányban megfelezzük, a­mi által két ureter lebenyt nyerünk. Ezeket aztán egy a lebenybe beöltött A ligamentum umbilicale médium leválasztása után mobilisalt hólyag a csípőtányér közepéig felhúzható.

Next