Budapesti Orvosi Újság, 1920. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1920-06-10 / 24. szám

XVIII. évfolyam. Budapest, 1920 junius 10. 24. szám. BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG Az orvosi tudományok minden ágának haladásáról a gyakorló orvosnak referáló hetilap. Megjelenik minden csütörtökön, legalább egy iv terjedelemben. SZERKESZ PI: Dalmady Zoltán dr., egyetemi magántanár. (Belgyógyászat.) Feleky Hugó dr., egyetemi magántanár, az Általános Poliklinika főorvosa. (Urológia.) Frey Ernő dr., egyetemi magántanár, kórházi főorvos. (Ideg-és elmegyógyászat.) Holitsch Rezső dr., az Általános Poliklinika Röntgen-intézetének vezetője. (Röntgenológia.) Kubinyi Pál dr., egyetemi magán­tanár, az Általános Poliklinika főorvosa. (Szülészet és nőgyógyászat.) Liebermann Leó dr., egyetemi magántanár, a Rókus­­kőrh­áz szemész-főorvosa (Szemészet.) Lobmayer Géza dr., egyetemi magántanár, az Általános Poliklinika főorvosa, (Sebészet.) Rejtő Sándor dr., egyetemi magántanár, főorvos (Fül-, orr-, gége.) Salamon Henrik dr., egyetemi magántanár, (Fogászat.) Torday Ferencz dr., egyet, magántanár, áll. gyermekmenhely h. igazg. (Gyermekgyógyászat.) Török Lajos dr., egyet, tanár, egészségügyi főtanácsos. (Bőrgyógyászat.) FŐSZERKESZTŐ: DALMADY ZOLTÁN dr., egyetemi magántanár ELŐFIZETÉSI ÁRAK Negyedévre 55 K. Fél évre 100 K. Egész évre....................... 200 K. Külföld részére 1 évre . 70 márka Egyes szám­ára .... 5 K. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Kertész-utcza 16. szám. Telefon József 106-47 (Interurban is) HIRDETÉSEKET felvesz a kiadó clég: PETŐFI irodalmi vállalat, Budapest, VII., Kertész-u. 16. Postatakarékpénztár 3361. szám. Referátumok: Belgyógyászat. Rovatvezető: Dalmady Zoltán dr. A tüdőtuberkulosis sajátosságai a haladottabb életkorban. (Offenbacher dr., Berlin.) Általában csekély jelentőséget tulajdonítanak a tüdővésznek az előrehala­dottabb életkorban, holott úgy diagnostice, mint socialis és prophylactikus szempont­ból nagy figyelmet érdemel. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy a tuberkulosis, főképp pedig a tüdővész halandósága a 2—10. évben csökken és 10.-ik évtől egészen a 70.-ik életévig fokozatosan emelkedik, tehát a legnagyobb mértékét éppen a 60—70 éves korban éri el. Kevésbbé megbízhatóak az adatok a tu­­berkulosisban való megbetegedésre vonat­kozólag, tekintve, hogy sok esetet az általános gyakorlatban nem ismernek fel; mindenesetre oly jelentékeny elterjedtségű­­nek kell felvennünk az előrehaladottabb életkorban (1-5—•2-5%o), hogy nem tanú­síthatunk vele szemben kevesebb érdek­lődést, mint a fiatalkori esetekkel szem­ben, különösen mivel gyakran képezhetik fertőzés forrását gondjaikra bízott kis­gyermekeknél. A berlini kórházban, melynek bel­gyógyászati osztályáról a közlemény ered, 6 év alatt (1913—1919) 139 negyven éven felüli korban levő tüdőtuberculosisos beteget kezeltek. Ezek közül 27 beteg részbe­n rövid ideig volt a klinikai kezelés alatt, részben a betegség phtisikus ter­mészete nem volt pontosan megállapítható. A többi 102 eset mind olyan, kiknél a tüdővész tünetei határozottan kifejezettek voltak, kifejezett tompulat csengő szörés­­zörejekkel; sokszor Röntgen-vizsgálat vagy positiv bacillaris lelet is biztosították a diagnosist. Nemeket illetőleg másfélszer annyi férfi betegedett meg, mint nő. A halálozás 50%-nál magasabb, miután a 102 beteg közül 56 halt meg. A nagy mortalitást magyarázza, hogy könnyebb vagy kétes esetek a statisztikából kizárat­tak, másrészt igen sokszor tapasztalható, hogy a kórházat csak kétségbeesett álla­potban levő tüdővészes betegek ke­resik fel. A kórképet leginkább az általános marasmus uralja annyira, hogy sokszor a betegség valódi természetét elfedve, téves diagnosisra adhat okot; gyakran csak a nagyfokú lesoványodás és gyengeség vezeti a beteget az orvoshoz. Legtöbbször általános anaemia és a haemoglobintarta­­lom csökkenése konstatálható. Az általános infectio jelei ezzel szemben rendesen hát­térbe szorulnak; csak 5 esetben volt miliaris disseminatio s csak 9 esetben találtak mirigyduzzanatokat és ezek sem voltak typusosak; elgengedés vagy elsajtosodás sohasem fordultak elő. 25 esetben a májtompulat nagyobb volt (néha 3 harántujjnyira mélyebben), de ez való­színűleg nem áll a betegséggel okozati összefüggésben, hanem talán inkább az izomzat atrophiája és a hasfali zsírpárna­

Next