Budapesti Orvosi Újság, 1920. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1920-07-01 / 27. szám

XVIII. évfolyam. Budapest, 1920 julius 1. 27. szám. BUDAPESTI ORVOSI UJSÁG Az orvosi tudományok minden ágának haladásáról a gyakorló orvosnak referáló hetilap. Megjelenik minden csütörtökön, legalább egy év terjedelemben. SZERKESZ­T : Dalmady Zoltán dr., egyetemi magántanár. (Belgyógyászat.) Feleky Hugó dr., egyetemi magántanár, az Általános Poliklinika főorvosa. (Urológia.) Frey Ernő dr., egyetemi magántanár, kórházi főorvos. (Ideg-és elmegyógyászat.) Holitsch Rezső dr., az Általános Poliklinika Röntgen-intézetének vezetője. (Röntgenológia.) Kubinyi Pál dr., egyetemi magán­tanár, az Által­­os Poliklinika főorvosa. (Szülészet és nőgyógyászat.) . Liebermann Leó dr., egyetemi magántanár, a Rókus­­i Kórház szemész-főorvosa (Szemészet.) Lobmayer Géza dr., egyetemi magántanár az Általános Poliklinika főorvosa, (Sebészet.) Rejtő Sándor dr., egyetemi magántanár, főorvos (Fül-, orr-, gége.) Salamon Henrik dr., egyetemi magántanár. (Fogászat.) Torday Ferencz dr., egyet, magántanár, áll. gyermekrz.enhely h. igazg. ( Gyermekgyógyászat.) Török Lajos dr., egyet, tanár, egészségügyi főtanácsos. (Bőrgyógyászat.) FŐSZERKESZTŐ: DALMÁDY ZOLTÁN dr., egyetemi magántanár ELŐFIZETÉSI ÁRAK Szerkesztőség és kiadóhivatal: HIRDETÉSEKET Negyedévre 55 K. Fél évre 100 K. Budapest. felvesz a kiadó czég: Egész évre........................ 200 K. __ ., * ’ , P­E­T­Ő­F­I irodalmi vállalat, Külföld részére 1 évre . 70 márka VII., Kertész-utcza 16. szám. Budapest, VII., Kertész-u. 16. Egyes szám ára .... 5 K. Telefon József 106-47 (Interurban is) Postatakarékpénztár 3361. szám. Referátumok. Gyermekgyógyászat. Rovatvezető : Torday Ferencz dr. A gyermekek inanitiójának követ­kezményei. (Cassel, Berlin.) Ha a be­vitel csökken a leadás állandósága mellett, a szervezet saját anyagainak rovására mű­ködik tovább: a sejtek megváltoznak alak­jukban és chemiai összetételükben, a­mi a működésképességet erősen korlátozza. Gyermekekre nézve ez fokozott mértékben áll, mert itt nemcsak a szervezet megőrzésé­ről van szó, hanem annak felépítéséről is. Az inanitio okai között szerepel: 1. a csökkent felvétel megfelelő kínálat mellett (nyulajk, farkastorok, nyelőcsőszűkület, py­­lorospasmus), 2. a tulajdonképpeni táplál­­kozási zavar, midőn a táplálék minőségé­ben, hasításában, felszívódásában van za­var, vagy az anyagcsere beteg. Ide tartozik még az idült agyi, vagy ideges eredetű betegségek (encephalitis, neuropathiás ala­pon keletkező anorexia) folytáni csökkent táplálékfelvétel. Egy másik kategóriába tar­tozik a blokáddal reánk kényszerített éh­ínség. A táplálék qualitativ, quantitativ, vagy mindkét értelemben lehet elégtelen, mely három lehetőséggel elég gyakran találko­zunk. A qualitativ elégtelenségnél a táp­anyag öt alkotórésze közül négynek: a fehérje, zsír, szénhydrát, vagy a sónak elég­telensége fordulhat elő. A csecsemőkort a gyermekkortól az emésztő apparátus fejletlensége választja el. Bár súlyos nehézségek állanak fenn a csecsemőkor emésztési zavarainak meg­ítélésénél, munkánkat valamelyest meg­könnyíti a kizárólagos tápláléknak, a tej­nek aránylag egyszerű volta. Az anyatejen élő csecsemő normális szükségletére nézve megoszlók a vélemé­nyek, általában 100 kalóriára teszik test­­súlykgként. A mesterségesen táplált cse­csemőknél a csecsemőkor első negyedé­ben 100, a másodikban 90, a harmadik­ban 80 kalória a szükséglet Heubner sze­rint, mely értékeket azonban sokan maga­saknak vélnek. Ezen értékek természetesen nem vonatkoznak a beteg csecsemőkre. Az inanitióban szenvedő csecsemő, ha idősebb, nyugtalan, dobálja magát, vég­tagjait élénken mozgatja, sokat sír, keve­set alszik. Fiatalnál ennek ellenkezőjét találjuk a legtöbbször: sokat alszik, néhány szívás után az emlőn is elalszik és alig lehet szopásra ingerelni, apathiás, bőre fonnyadt, halvány, gyakran hámlik, vég­tagja esetleg cyanotikus. 2—3 hónapos csecsemőknél gyakran látunk (főleg ex­­sudat. diathesisnél) az alsó ajkon a foly­tonos szívás következtében előzetes száraz­ság után repedéseket, melyek aztán való­ságos mély rhagadokká válnak, íyes gya­núját keltve. Ujját gyakran sebessé szopja, nem ritka az onychia sem. Gyakori a sar­kak decubitalis fekélye. Fokozódó m­anitió­­nál a fontanellák besüppednek, a szemek

Next