Budapesti Orvosi Újság, 1921. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1921-01-06 / 1. szám

1921. 1. szám. BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG­ ­n­l az alacsonyabb rendű rokonállatfajok­nál értek ezért. Az emberen végzett auto­­plastikus bőrátültetések kitűnően sikerültek, míg a homoplastikus úton transplantált bőr csak akkor tartotta meg elvétve életképes­ségét, ha az adó egyén vérrokon volt (Lexer, Perthes). Autoplastikus úton sike­rült arteria-defectusokat reszekült véna­­darabbal eredményesen pótolni (Lexer, Unger). Állatoknál sikeresen végeztek heteroplastikus verőérátültetéseket, siker alatt értve azt, hogy bizonyos idővel az átültetés után a transplantált artéria helyén kötőszövetet találtak, a­melyben a vér zavartalanul keringett. Heteroplastikus gyűjtőértransplantatiót kísérelt meg szerző, azonban rögtöni thrombosis lehetetlenné tette a keringést. Annál szebb eredménye­ket értek el zsír-, fascia- és csontauto­­plastikával Lexer, Payr és mások. Minél bonyolultabb valamely szövetrész, annál kevesebb kilátásunk van azt eredményesen transplantálni. Az átültetett idegrostok sem tartják meg functiójukat, hanem csupán vezetékül szolgálnak a centrális csonkból kinövő regeneratiós rostok számára. Szervátültetések közül legrégibbek a pajzsmirigygyel folytatott kísérletek, a­melyek közül azok, a­melyek autoplas­tikus úton történtek, igen eredményesek voltak, a mennyiben az átültetett mirigy teljes épségében megmaradt és a­mennyi­ben a szervezetnek a transplantált szervre szüksége volt (Organhunger, Salzer), to­vább is fejlődött és kifogástalanul műkö­dött, mint gland. neothyreoidea. Ilyen eset Christiani nőbetege, a­kinek strumekto­­miája alkalmával csaknem egész pajzs­mirigyét kiirtotta és látszólag még ép mirigydarabkákat a váll bőre alá rem­plan­­tált. Közülük egy darabkát 3 év múlva eltávolított és a szövettani vizsgálat alkal­mával azt teljesen normális és működő pajzsmirigynek találta. Payr kísérletei is ide sorozandók, a­ki­myxoedemás és cachexia, strumiprivában szenvedő betege­ket igyekezett homoplastikus pajzsmirigy­­tr­ansplantatióval meggyógyítani. Fontos, hogy a mirigyet adó egyén rokona legyen a betegnek. Payr pajzsmirigykivonattal hasztalanul kezelt cretinnél a beteg anyjá­ból vett pajzsmirigy-darabka átültetésével jelentős sikert ért el. Az epitheltestek (gland. parathyreoidea) homoplastikus transplantatiója több eset­ben sikerült emberen is. A strum­aműtétek utáni tetaniát is eredményesen gyógyítot­ták ilyen módon. Az ovariumok autoplastikus átültetése patkányokon és tengerimalaczokon könnyen végezhető eredménynyel, míg ugyanezek­nél a homoplastika eredményei kevésbbé kielégítők. Olyan asszonyoknál, kiknek tubása gyuladásos folyamatok miatt eltávolíttatott, Kramer és Tuffier sok esetben teljes si­kerrel végzett autoplastikus ovariumtrans­­plantatiót, olyannyira, hogy meglévő uterus mellett a menstruatio is rendesen jelentke­zett. A kiesési tünetek teljesen elmaradtak, Kramer olyan b­­­etegénél is, a­kiknél homoplastikus transplantatiót végzett, sőt 3-nál a­ menstruatio is visszatért. A heretransplantatiós kísérletek leg­nagyobb része Steinach és Lipschütz nevé­hez fűződik, a­kik castrált tengerimalaczok szervezetébe az ellenkező nemű állat nemi szerveit transplantálva, azok szervezetében az állat nemével összefüggő mélyreható változásokat tudtak előidézni. Steinach-nak például sikerült a tuberculosis miatt cas­trált és már korábban is passive homo­­sexualis katonát homoplastikus heretrans­­plantatio segítségével remascularizálni. Pankreas-, vese-, mellékvese-tansplan­­tatiók mindezideig alig jártak eredmény­nyel. A szabad átültetések csoportjába so­rozandó a vérátömlesztés is, a­melyre a modern therápiában annál is nagyobb szerep vár, mivel a collapsusos betegek életrekeltése sikerül a segítségével, sőt általa a vér bizonyos betegségei (haemo­­phylla) ellen is küzdhetünk. Közvetlen vérátömlesztés történhetik érvarrat, illetőleg különböző eszközök (üvegkanülök stb.) segítségével, a­melyek a vért adó és kapó egyén vénáit kötik össze. Az első módszer hátránya annak technikai nehézségei, továbbá az a körül­mény, hogy nem tudjuk mérni az átöm­­lesztett vérmennyiséget. Az utóbbi módon történő átömlesztésnél fontos a véralva­dás megakadályozása czitromsavas nátron 2%-os oldata segítségével, a­melyből 10%-nyi mennyiséget juttatunk a vérbe. 3

Next