Budapesti Orvosi Újság, 1923. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1923-07-05 / 27. szám

418 BUDAPESTI ORVOSI UJSAO s így egy bár a kankó következtében létrejött, de immár egyéb bacteriumok által fenntartott más jellegű húgycsőgyuladással állunk szemben. Ez a postgonorrhoeás urethritis sokszor ártalmatlan folyamat, mely subjectiv és objectív jelenségeket alig okoz. De azért nagy hibába esünk, ha azt esetenként a létrejöhető következmények és az infectiositás szempontjából megfelelő figyelemben nem részesítjük. Mielőtt ezt az álláspontomat megokolom, tisztáznunk kell a kérdést, mily alapon állapíthatjuk meg, hogy postgonorrhoeás folyamattal állunk szemben, azaz mily kritériumokra kell támaszkodnunk annak megítélésében, hogy az idült gonorrhoea infectiositása és ezzel a gonorrhoea maga megszűntnek tekinthető? Helytelen az a meghatározás, mely szerint a gonorrhoea akkor tekintendő idültnek, ha a folyamat hosszabb ideig tart. A hosszas tartam nem ok, hanem követ­kezmény. A való helyzet az, hogy a kankó folyamán — a complicatióktól mentes esetekben is — oly szövetbeli átalakulások fejlődhetnek ki, melyek a kóros folyamat állandósulására, a betegség idültté válására vezetnek s ilyenkor a betegség tartama természetesen hosszas lesz. A chronicitást okozó kóros elváltozások typikusak, ismeretük nélkül az infectiositás tartamának a kérdése el nem dönthető. Legyen szabad néhány szóval azokra rámutatnom. A gonococcus behatol a húgycsőmirigyekbe, a Morgagni-féle gödrökbe és a húgycsővel kapcsolatos nagyobb mirigyek kivezető csöveibe itt a mélyben befészkelődik és jellegzetes elváltozásokat idéz elő. A leggyakoribb ily elváltozások a Littre-mirigyek és a Morgagni-gödrök körül fejlődő infiltrátumok, melyek nemcsak mint a gonococcus búvóhelyei, hanem azért is igényelnek különös figyelmet, mert idővel kötőszöveti átalakulás által kérgesekké válnak, ilyképp tehát a húgycsőszűkület első megnyilvánu­lásainak tekintendők. Nagyon gyakori a gonococcusnak a prostata nagyszámú kivezető­csöveibe való hatolása és befészkelődése, viszont relatíve ritkább a Cowper-mirigyek kivezető­ csöveinek és a ductus ejaculatoriusok hasonló fertőződése. Ha a Littre­­mirigyek kivezető­ csövei a gyuladás következtében elzáródnak, bennük a gonococcus termelte váladék felhalmozódik, betokolt gonococcusokat is tartalmazó cystával állunk szemben. A mondottakból nyilvánvalóvá válik, hogy az idült kankó infectiositásának kérdése, még a complicatióktól mentes esetekben sem dönthető el oly könnyű szerivel, mint azt még nemrégiben véltük. Hiszen sajnos, még ma is sokan vannak, kik azt hiszik, hogy nagy szabatossággal járnak el, ha a vizeletben úszó czafatok és a reggel netán még kisajtolható váladék mikroskopos vizsgálata alapján döntik el az infectiosi­­tásnak, tehát az illető betegnek sokszor egész életére kiható fontos kérdését. Pedig ez a vizsgálat csak pozitív lelet esetén ad értékesíthető választ; ha a lelet negatív, ez még korántsem jele azt, hogy a szövetek mélyében már gonococcusok nincsenek. Hiszen nyilvánvaló, hogy a fent jelzett kóros helyek mélyében netán még tanyázó virulens gonococcusok a vázolt vizsgálattal ki nem deríthetők, viszont alkalmilag különböző behatásokra vagy coitus folyamán a felszínre jutva, a betegen magán reinfectiót, a vele érintkező nőben pedig gonorrhoeás fertőzést okozhatnak. (Hogy mit ér az oly vizsgálat, melynek anyagát a vidékről postán felküldött vizelet nyújtja, azt külön jellemezni felesleges.) Vannak-e oly módszereink, melyek segítségével exact módon megállapítható a gonococcus végleges eliminálódása, azaz az infectiositas megszűnte, melyek tehát egyrészt lehetővé teszik adott esetben a házasságkötés megengedését, avagy annak a kérdésnek eldöntését, gonorrhoeás vagy postgonorrhoeás folyamattal állunk-e szemben ? Erre a czélra a következő eljárások állanak rendelkezésünkre: 1. A kóros elváltozások kifürkészése az urethroskop segítségével. 2. A mélyben tanyázó gono­coccusok felszínre juttatása mechanikai helyi beavatkozásokkal. 3. A felszínre jutta­tásuk chemiai szerekkel vagy hőbehatással való helyi provocatióval. 4. Immobilizálásuk parenteralis úton a szervezetbe juttatott anyagokkal czélzott irritatióval. 5. Helyi irritatio belső szerekkel, különösen szeszes italok bekebelezése útján. 6. Helyi irritatio coitus

Next