Budapesti Orvosi Újság, 1937. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1937-01-01 / 1. szám

1937 — 1. szám. BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG fikális tünetek csekélyek, mert a gócra ráboruló tüdőrészletek a gyulladásos felületet annyira elfedik, hogy a kopogtatás és a hallgatódzás számára úgyszólván hozzáférhetetlenekké vál­nak. Ilyen tüdőgyulladások felismerését a röntgensugaras vizsgálat megkönnyíti. A pneumonia abortív alakja 3—4 napig tart el és a láz sokszor a termelődött lobos izzadmány oldódása előtt alászáll. Egynapos tüdőgyulladásban a leláztalanodás már a tömörülés szakában követ­kezik be. Felsőlebenyre terjedő tüdőgyulladásos folyamat gyermekeknél épp oly gyakori, mint az alsólebeny tüdőgyulladása, felnőtteknél azonban ritka a felsőlebenyben levő tüdőgyul­ladás és rendszerint jobboldali. Súlyos idegtünetekkel jár és kórjóslata kedvezőtlen. Idősebb egyének szoktak felsőlebenyes tüdőgyulladásban szenvedni. A tüdőgyulladás­os folyamat tar­tama tekintetében kiterjedése is szereppel bírhat. A vándorló és kétoldali tüdőgyulladás ren­desen tovább tart. Atypusos alak astheniásoknál, gyenge szervezetű egyéneken szokott ki­alakulni. A tüdőgyulladásban szenvedő betegek kinézése és lázmenete is typhusos jellegű lehet. Az elhúzódó tüdőgyulladások lassú lázcsökkenéssel oldódnak, rendesen lysissel végződnek. Az ú. n. massiv pneumonia (typ. Grand­er) kórképére jellemző, hogy a tüdő felett oly merev (mas­­siv) a kopogtatási hiány, mint a mellhártyaűrbeli folyadékgyülem felett, ami talán a tüdőtér­fogat megnagyobbodásából származik. Ilyen esetekben gyakran próbacsapolást is végeznek A tüdőgyulladásos tompulat olykor az egész tüdőtélre ráterjedhet és fölötte is: szörtyzörejek és a légzési elváltozások hiányozhatnak. A tömör beszűrődéses tüdőgyulladás a hörgőknek fibrinnel való telődésével jár és ezért a hangrezgés sem szokott fokozott lenni. A lázimenet ilyenkor elhúzódó. A lassú hőleesés és az elhúzódó oldódás a kezdődő szervülésnek, camifica­­tiónak lehet jele. B. I. 23 éves vasesztergályos. Másodízben fekszik osztályunkon. Első ízben i. o. március 24-én vettük fel. b. o., majd mindkét oldali crouppos pneumonia fejlődött ki, igen nagyfokú elesettséggel. Kórle­folyás: migráló jellegű pneumonia, mely az alsó lebenyekből kiindulva a j. o., majd baloldali csúcsot infil­trálta. A beteg időnkint igen elesett volt, több ízben collabált. Másodízban IV. 29-én vettük fel. Baloldalán a prc. ischiadicus táján felfekvésből származó tá­lyog képződött, amelyet sebészetileg kezeltek. Ezek a tályogok azután mindkét oldalon a glutealis tájakon és mindkét comb felső-kü­lső részében multiplex módon tovább keletkeztek és hónapokig tartó sebészi ellátást (kötözés, drainage stb.) igényeltek. A beteg ezalatt az idő alatt erősen lesoványodott, állandó 38 C° körüli temperatúrái voltak. Mellkasfelvétel: V. 23-án: széles bordaközök, a tüdők a legtöbb helyen fokozott légtartalmúak. H. o. a kp. külső részletben erősen márványozott rajzolatot mutatnak. VII. 10-én: j. o. penibilárisan jókora tenyérnyi, élesen el nem határolt területen göbös és sugaras rajzolatú infiltratió észlelhető. Vérkép: több­ízben végezve leukocytosist és balra tolt vérképet adott. Köpet: Kochra vizsgálva mindig negatív volt. Kö­rülbelül egy hónap óta a beteg tályogjai kiürültek és begyógyultak, roborulásó kúrát végezve lassan erő­södik. Az utóbbi időben is még apró, néhány tizedes hőemelkedései voltak. Sanoc­rom tablettákat adagol­tunk neki, ezután a hőemelkedései megszűntek, testsúlyban lényegesen gyarapodott. B. J.-né 32 éves. Felvétetett 1936 augusztus 29-én. Elhúzódó kétoldali pneumonia. Kórelőzmény: 1936 augusztus 25-én hirtelen rosszul lett, a hideg ki­rázta. A jobboldali mellkasában szúrásokat érzett, légzése nehézzé vált és az ajakon lázkiütést kapott. Stat.: a jobb csúcs és az interscapuláris térben tompult a kopogási hang, ettől lefelé tompa. A jobb rekesz nem mozog. Felette amphorás légzés hallható, a bron­­chophonia és a pect. fremitus erősebb. A bal csúcs felett kissé érdes jellegű a légzés. Fr. sz. 10.200, Sz. 17%, Se. 67%, Ba. 1%, Lymph. 5%. IX. 5-én: B. o. is kifejlődött a tompulat hörgi légzéssel. IX. 24-én: J. o. a csúcs beszűkült, interscapul, tompult. Hónaljkúpban szintén rövidült kopogtatási hang hallható. B. o. IV. bordától lefelé rövidült, majd subscapularisan tompult a kopogtatási hang. Hallgatódzási lelet: J. o. dif­­fuse a subapex felett néhány bronchiális zörej, a jelzett tompulat felett érdes hörgi légzés. A hörgi alap­légzés mellett néhány rendkívül szívós, nagy és kp. szörtyzörej hallható. A tompulat legalsó határain a lég­zés csökkent. Punctióval folyadékot nem nyertünk. B. o. interscap. érdesebb légzés, sok száraz hurutos zörej, subscapulumban távolról hangzó hörgi légzés néhány finom szörcsöléssel. Hónaljkúpban puha, sejtes légzés, elvétve egy-két ropogás, mellül a II—III. b. közben érdesebb a légzések száraz hurutos zörejjel. A beteg Sanoc­romot kapott, mire állapota lényegesen javult és leláztalanodott. Más esetekben tüdőüszkösödésbe, tüdőtályogba és hörgtágulatba mehet át. A sárga­sággal járó tüdőgyulladásnál a vérsejtoldódásból származó sárgaság a súlyos fertőzés egyik jele, bár a sárgaság, ha a folyamat jobboldali, a fájdalom által kiváltott pangásos folyamat­tal is magyarázhat. Egy esetben a pneumonia cirrhosissal komplikálódott s az okozta a sárgaságot. A tüdőgyulladással kapcsolatos vakbélgyulladást utánozó tünet, pseudoappendi­­citis, a tüdőgyulladás kezdetén mutatkozhat, ami téves műtevésre adhat alkalmat. Tüdőgyul­ladást kísérhetik epehólyaggyulladás­sal járó tünetek, pseudocholecystitis, amely főleg a jobb alsólebenyben terjedő tüdőgyulladásnak szokott szövődménye lenni. Az öregek és az iszáko­sok tüdőgyulladásában nem jellegzetes kórkép és kórjóslatuk többnyire komoly. Veszélyes le- 3

Next