Budapesti Orvosi Újság, 1938. július-december (36. évfolyam, 28-52. szám)
1938-07-14 / 28-29. szám
630 BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG ruháit meg kell mosnia". A gonorrhoea kezelésére vonatkozó első feljegyzések különböző balzsamokat említenek (copaiva-, peru-, opobalzsam), később a tej, méz, mészvizek, camphor, ólomsóoldatoknak, vagy alkoholos-tanninos bornak stb. befecskendezését és használatát írták le. A XV. század feljegyzéseiben már találkozunk cuprumvitriollal és arsennal, mint gyógyszerekkel. A hólyaggyulladás és a női kankó ellen különböző teafőzeteket ittak. Johnston és Butlett a XIX. században alkalmazták először a pokolkő (lapis) oldatot befecskendezésre. Csak 1879-ben, mikor Neisser a gonococcust felfedezte, kezdték meg a kalikót rendszeresen kezelni, így Jwiet az öblítési módszert, Guyon a kathetert alkalmazta, majd a dilatatort használták. Rájöttek, hogy a gonorrhoea ellen igen hatásos szer az argentum nitricum és az ezüst különböző készítményei és ezeket sajátos gyógyszereknek tartották. Később Blaschkó az abortív kúrával egészen új irányt szabott a gonorrhoea therapiájának, de ez kétélű fegyver volt, mert vagy sikerült vagy rosszabbodást és szövődményeket okozott. A múlt század végén felismerték, hogy a gonorrhoea csekély gyógyulási hajlamot mutató betegség és annak szövődményei veszélyt hozhatnak az emberiségre, ezért ennek a gyógyításával behatóbban kezdtek foglalkozni. Az immunbiológiai ismeretek fejlődésével rátértek a különböző auto-heterovaccina, a nerc specifikus ingerkezelésre, autoserumkezelésre, vagy a thermikus és elektromos gyógyítási módra; ma már megkísérlik rövidhullámmal is kezelni a gonorrhoeás betegeket. A gyógyítás terén nem volt egységes az álláspont. Egyesek szerint az volt a vélemény, hogy a gonococcusok elleni küzdelmet lehetőség szerint korán kell megkezdeni, hogy a gonorrhoea tovább terjedését megakadályozzák. Ezzel szemben voltak kutatók: a „nil nocere“ hívei, akik huzamosabb ideig vitáztak akörül, hogy a kankó kezelését heveny időszakában rögtön meg kell-e kezdeni, vagy egy ideig várni lehet és a kankós betegnek nyugalmat rendelni. Még nem is olyan régen voltak egyesek, akik a heveny elülső húgycsőkankót fecskendezéssel, vagy műszerekkel szándékosan hátravitték, abból az elvből indulva ki, hogy a húgycső hátsó része előbb-utóbb úgyis fertőződik s így a kezelésben nem áll be időveszteség, ha a gonorrhoea kezelése rögtön az elülső, hátsó húgycsőre és a hólyagra is kiterjed. Voltak orvosok, akik a heveny húgycsőkankót edzéssel, illetve tükrön át való ecseteléssel akarták gyógyítani. Úgy ezek, mint az előbbiek, nem vették figyelembe ennek hátrányát, mert gyakran az elülső heveny kankónak szándékos hátravitele igen súlyos szövődményeket, hólyaggyulladást, mellékheregyulladást és prostatitist és másféle complicatiót okozott. Neisser állította fel azt a tételt, hogy a gonorrhoea kezelésénél alkalmazott hatásos gyógyszernek a következő feltételeket kell teljesíteni: 1. gyors elölése a gonococcusoknak, 2. ne fokozza a gyulladást, 3. nyálkahártyát ne sértsen, 4. mély hatást fejtsen ki. Ezt a feltételt teljesítették az ezüstnek szerves készítményei és így érvényesült az újabb kor kankókezelési elve: a gonococcus minél előbbi elörése, vagyis az antibaktericid therapia. Jól tudjuk, hogy körülbelül 80 éven át az argentum nitricum és a különböző ezüstvegyületek uralták a kankó gyógykezelését. Ezt kiegészítették a különböző festékkészítmények, így a szájon át adott methylenkék, pyridium, a gyűjtőérbe fecskendezett trypaflavin, rivanol és a helyileg alkalmazott különböző festékkészítmények. Az eredmény az volt, hogy egyik-másik gyógykezelés talán látszólag jobb gyógyulási eredményhez segítette az orvosokat, azonban minden maradt a régiben. Örömmel üdvözöltük, midőn az orvosok áttértek a vaccinakezelésre. A különböző autó- és heterovaccinát, vagy a gyárilag készített polyvalens vaccinát használták. Ezek mellett mindinkább nagyobb tért hódított a specifikus és a nem specifikus ingertherapia, amely az egész szervezetet áthangolta és így módot adott, hogy a szervezet maga küzdjön a gonococcusok ellen. Régi vágya volt az orvosoknak, hogy egy olyan gyógyszert találjanak fel, amellyel a kankós beteg beoltva, annak szervezetében lévő összes gonococcusok elpusztuljanak és azután csak a még fennálló gyulladás és annak következményei volnának kezelendők. Dacára, hogy a gonococcust jól ismerjük, tenyésztését, biológiai viszonyait elég jól tanulmányoztuk már, oly megbízható gyógysavót, amelynek egy-két oltásával a kankó teljesen meggyógyult volna, eddig még nem találtak fel. Dacára, hogy további kísérletezések folytak saját vérsavó befecskendezésével, passiv immunizálással, a kankó szövődmények ellen pedig lázkeltéses gyógyítással, sőt malária therápiával is, azonban mindezek nem változtattak a kankógyógyítás eddig elért eredményein. A kankó kezelése fájdalmas, többnyire hosszadalmas és semmiképpen sem tartható titokban, mert otthon a beteg sokszor nehezen tudja a fecskendezéseket titokban elvégezni, azonkívül állandóan orvoshoz kell járnia, testi mozgásoktól (sport, tánc, kirándulás stb.) tartózkodnia kell, a szeszivási tilalom mind oly jelek, melyek az ismerősök körében elárulják az illető kankós betegségét. 1938. 28—29. szám.