Budapesti Orvosi Újság, 1939. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1939-07-06 / 27-28. szám

626 BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG 1939 — 27—28. szám. kívül finom jelenségekre a figyelmet felhívjam és egy lépéssel segítségül szolgáljak az ideális cél eléréséhez, amely a fürdőgyógyászati eszközöknek egyéni rendeléséből áll. Ezeket épúgy, mint a gyógyszereket esetről-esetre a körülmények és a beteg állapotának gondos figyelem­­bevételével kell rendelni. Mint ahogy ismeretlen hatású gyógyszert nem rendelünk, éppúgy le kell szokni a fürdők rendeléséről ezek hatásának ismerete nélkül. A fürdők hozzáértés nél­küli rendelése hasonló a kuruzsláshoz és annak minden veszedelmét magában hordja. Mai felfogásunk szerint az ásványvizekben foglalt anyagok közül — néhány kivéte­lével (jód, kén, CO2, Ra.) — egyik sem szívódik fel a bőrön át számottevő mértékben. Ezek után az ásványvízfürdők hatásának mechanizmusa nyílt kérdés marad. Hogy hatnak az ás­ványvizek, ha a bennük oldott anyagok nem szívódnak fel? Hosszú tévedésekkel és félreisme­résekkel tarkított út vezetett a megismeréshez. Megállapították, hogy az ásványvizek fizikai és mechanikai hatásán kívül a fizikochémiai folyamatok azok, melyekből végül kialakul a fürdő teljes hatása. Azon a felfogáson, mely a fürdőgyógyászati kezelésekben csak helyi és a kezelés ide­jére szorítkozó hatást látott, ma már régen túl vagyunk. Igen jól tudjuk, sőt számos vizsgá­lattal ki tudjuk mutatni, hogy egy-egy fürdőgyógyászati reactió a szervezet chemismusában olyan elváltozásokat tud létrehozni, melyek a kúra folyamán folytonosan ismétlődve, végül is a hatás kifejlődéséhez vezetnek. Ezen elváltozások nem fajlagosak, vagyis ez azt jelenti, hogy nem azonos összetételű vizek is hasonló változásokat okozhatnak. Ha vizsgáljuk ezen reactiók lezajlását, meg kell állapítanunk, hogy nagyon hasonlítanak a nem fajlagos ingerekre je­lentkező reactiókhoz, vagyis a fürdőgyógyászati reactiókat a tünetek hasonlósága alapján jog­gal tekinthetjük ezek mérsékelt alakjának.­­ Felvetődik már most a kérdés, hogy mi a mechanismusa egy ilyen reactió létrejötté­nek? Vegyi hatás nem lehet, mert tudjuk, hogy 1) a vízben foglalt elemek közül csak az emlí­tett néhány szívódik fel, 2) azon vizek is kiváltják a reactiót, melyben felszívódó elemek nin­csenek, 3) végül a­­deálló reactió független a víz vegyi összetételétől. Fizikai hatás egyedül szintén nem lehet, mert ha közönséges kútvizet felruházunk egy ásványvízfürdő összes fizikai tulajdonságaival, az összehasonlító vizsgálatnál ki fog derülni, hogy ezzel a fürdővel nem tud­juk az ásványvízfürdő okozta elváltozásokat elérni, így jutunk el oda, hogy a fürdő hatás­­mechanismusának indítékát fizikochemiai folyamatokban keressük és találjuk meg. Igen fontos a fürdőhatás kialakulásában az osmosis jelensége. Ha két különböző tö­ménységű oldatot egymástól egy félig áteresztő hártyával választunk el, akkor ezek között a jól ismert törvény szerint áramlás indul meg és ez addig tart, amíg a két folyadék tömény­sége egyenlő lesz. Ugyanezen jelenség áll fenn akkor is, ha a két sóoldat össztöménysége ugyan egyenlő, de az alkatrészek résztöménysége különböző. Az áramlás itt is megindul és tart a teljes egyensúly beálltáig. Ha most az emberi testet komplikált sóoldatnak fogjuk fel, amellyel szemben áll az ugyancsak sóoldatnak tekinthető ásványvíz, akkor a bőrön, mint fé­ligáteresztő hártyán át történő osmotikus jelenségeket könnyen megértjük. A bőr aktív mű­ködésétől jelen esetben tekintsünk el, hogy a jelenségek megértését könnyebbé tegyük. Az os­mosis folyamata az egyén vízbemerülésének pillanatában megindul. A kicserélődés a fiziko­chémiai törvényneknek megfelelően a fürdő első idejében a leggyorsabb és sebessége abban a mértékben csökken, amilyen mértékben a két ellenoldali folyadék — esetünkben az emberi test és­ fürdővíz — teljes és részleges töménysége közeledik egymáshoz. E jelenség létezése nem elméleti elgondolás, hanem szigorú tudományos kísérletek által bizonyított tény. Harpu­­der kísérleti egyéneket fürdetett destillált vízben. A fürdő után a víz vegyi összetételét meg­vizsgálván, arra az eredményre jutott, hogy ebben olyan anyagok jelentek meg, amelyek csak az emberi testből származhattak. Miután a kísérleteihez csak teljesen sértetlen bőrű egyéneket használt fel, ezen anyagok kizárólag osmotikus úton juthattak a vízbe. Más újabb és exaktabb ezirányú vizsgálatok Lumpert nevéhez fűződnek. A Harpuderrel ellentétben köz­vetlen a bőrben vizsgálta a fürdővíz keltette elváltozásokat. Éppen ez teszi eredményeit tudo­mányos szempontból értékesebbekké. Az ásványvízbe helyezett betegekből a fürdő folyamán bőrdarabkákat metszett ki, melyekből görcsövi metszeteket készített. Ezekből hamumeghatá­rozás útján kimutatta a szervetlen vegyületeket. Vizsgálataiból kiderült, hogy minél hosszabb ideig ül az egyén a fürdővízben, annál kevesebb a bőrében az anorganikus anyagtartalom, il­letve hamu. Ezen sók eltávozása, amint ez Harpuder kísérleteiből kitűnik, osmotikus úton megy végbe. A két kísérlet, igen jól kiegészíti egymást. Belőlük kétségtelenül kiderül, hogy a fürdőző ember bőrének szervetlen sótartalma megváltozik. Ezen elváltozások Harpuder ese­teiben olyan fokot értek el, hogy nemi egyszer a kísérleti egyének bőrén gyulladásszerű elvál­tozásokat észlelt.

Next