Budapesti Orvosi Újság, 1941. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)

1941-07-03 / 27. szám

XXXIX. évfolyam. Budapest, 1941 július 3. 27. szám. BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG Felelős szerkesztő: TORDAY FERENC dr. egyetemi tanár. SZERKESZTŐTÁRSAK: Belgyógyászt: Engel Károly egyet. rk. tanár, az Apponyi­ Poliklinika főorvosa és Torday Árpád egyet. rk. tanár, kórh. főorvos. — Bőrgyógyászat: Török Lajos egyet. rk. tanár, az Apponyi­ Poliklinika főorvosa. — Egészségtan: Darányi Gyula egyet. tanár. — Elméleti orvostudományok: Deseő Dezső egyet. tanár. — Fül-, orr-, gégebetegségek: Rejtő Sándor egyet. rk. tanár, kórh. főorvos és Szentlörinczi Liebermann Tódor kórh. főorvos. — Gyermekgyógyászat: Barabás Zoltán egyet. magántanár, gyermekmenhelyi ig. főorvos és Torday Ferenc egyet. rk. tanár, ny. főorvos. — Ideg- és elmegyógyászat: Ranschburg Pál egyet. rk. tanár, az Apponyi­ Poliklinika főorvosa és Zsakó István elme- és ideggyógyintézeti ig. főorvos. — Rö­ntgenologia: Ratkóczy Nándor egyet. rk. tanár, az egyetemi röntgenlaboratórium vezetője. — Sebészet: Kubányi Endre egyet. rk. tanár, kórh. főorvos. — Szemészet: Csapody István egyet. rk. tanár, kórh. főorvos és Csapodyné Mócsy Márta szemész szakorvos. — Szülészet és nőgyógyászat: Frigyesi József­ egyet, tanár. — Stomatologia: Morelli Gusztáv egyet. rk. tanár. — Törvényszéki orvostan: Jankovich László egyet, tanár. — Tüdőtuberculosis: Okolicsányi-Kuthy Dezső egyet. magántanár, ny. kórh. főorvos. — Urológia: Mező Béla egyet, magántanár, közkórh. főorvos. — Vérkeringési szervek betegségei: vitéz Gönczy István egyet, magán­tanár, kórh. főorvos. EREDETI KÖZLE­MÉNYEK A nyári gyomor- és bélzavarokról. Irta:­­Engel Károly dr. egyetemi c. rk. tanár. Kétségtelen, hogy nyáron sokkal több a gyomor- és bélzavar, mint más időszakban. Ez vonatkozik az e körbe tartozó betegségek enyhébb alakjaira, az egy­szerű gyomorrontásra, nmíló hasmenésre, de vonatko­zik a komolyabb gyomor- és bélhurutra, valamint a fajlagos fertőzés okozta súlyosabb bélgyulladásra (dysenteria, typhus stb.), amelyek nem tartoznak azonban ezen rövid közlemény keretébe, épúgy, mint ahogy nem­ foglalkozom e helyen a csecsemőkor és a gyermekkor annyira rettegett nyári bélzavaraival sem. Az emésztési zavarok gyakoribb voltának több oka van, legtöbbször ezek összetalálkozásának, illetve halmozódásának van jelentősége. Legenyhébb alakja a „gyomorrontás”, amely csak kivételesen egyszerűen dyspepsia, többnyire gyomorhurut. A klinikai kép jól ismert. Rossz szájíz, ételundor, gyomornyomás, " gyomorfájás, émelygés, hányinger, hányás mutatko­zik. A hányadék állhat csak kevés nyálkából, de le­het a több órával, sőt előző napon elfogyasztott étel­maradékból, amely néha nagyon tömeges, rothadt, erjedt, bűzös. A gyomorrontás többnyire láz nélkül folyik le, de járhat múló, kisebb és nagyobb lázzal is. Elmúlhat az egész egy- vagy két napon belül, de elhúzódhat több, sőt sok napra is, étvágytalanság még hosszabb ideig maradhat meg utána. A gyomortüne­­tekkel kapcsolatosan bélgörcsök is mutatkozhatnak, erős gázképződéssel, az egész has érzékenységével anélkül, hogy hasmenés mutatkozna; ez a vékony­bélhurut képe. Máskor a hányással egyidőben mu­tatkozó kólikát nyomon követi székelési inger, majd székürítés; az első egy-két szék még tömött vagy pépes, ezután jön a hasmenés, bőséges híg székle­tek következnek egymásután, amelyek vagy sötétek és dögbűzűek (fehérjebomlás), vagy világossárgák, babosak, erjedt szagúak (cellulose­, szénhydrát­­bomlás). A hasmenés azt bizonyítja, hogy a gyomor­hurut a vékonybélen át a vastagbélre is ráterjedt, tehát gastro-entero-colitis fejlődött ki. A betegség még ezen alakjában is elmúlhat 1—2 napon belül, mint az egyszerű gyomorhurut, mégis inkább bizonyítja azt, hogy a betegséget okozó ártalom nagyobb fokú volt és ezért okozta a hurut tovaterjedését. Persze mutatkozhat a nyári hasmenés a vastagbélgyulladás súlyosabb alakjában is, napokig elhúzódó nyákos­­véres székletétben is, ami a beteget nagyon meg­viseli. Azt, hogy nyáron gyakoribb a gyomor-bélhurut minden alakja, az okozza, hogy egyrészt a nyári meleggel, másrészt a nyári időszakkal együttjáró étel­és italkombinációk nagyon alkalmasak arra, hogy oly tömegű, oly összeállítású és vegyileg megválto­zott, illetve bacteriumokkal fertőzött ételek kerül­nek a gyomorba, amelyek hurutot idéznek elő. A nyári meleg hozza magával a nagyon hideg és jeges italoknak, a különböző fagylaltoknak nagyobb mér­tékben való fogyasztását. Különösen veszedelmesek a nagyon hideg, szénsavat bőségesen tartalmazó folya­dékok, a hideg sör és „spritzer”, a jeges pezsgő. A nyári melegben könnyebben következik be a nem célszerűen kezelt ételek olyan bomlása, amely gyomorhurutot okoz (tej, tejszín erjedése, húsnak a megromlása, stb). A nyári idény hozza magával a friss főzelékek, a még nem egészen­, vagy jól meg­érett gyümölcsök tömegét; az ezeket kedvelők, akik ilyen kedvenc ételeiket egész télen és tavasszal nél­külözni voltak kénytelenek, könnyen ragadtatják el magukat arra, hogy túlzott mennyiségben fogyasz­­szák el ezeket. Minden gyakorló orvos emlékszik egy-két vagy több olyan betegére, aki tudja magáról, hogy az első ribszkével, meggyel, szilvával, vagy barackkal már egyszer vagy többször „elcsapta a hasát”, mégsem tudja megállni, hogy a rákövetkező nyáron ez meg ne ismétlődjék. A nyár csábít köz­tudomás szerint nehezen emészthető étel- és ital­­kombinációkra, rántott csirke, fiatal libasült sok zöldsalátával, vagy méginkább uborkasalátával, hi­deg sör hozzá és megvan a gyomor-bélhurut. Vesze­delmet jelenthet a túlságos friss kukoricaevés, a

Next