Budapesti Orvosi Újság, 1943. január-június (41. évfolyam, 1-25. szám)
1943-01-07 / 1. szám
XLI. évfolyam. Budapest, 1943. január 7. 1. szám. BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG Alapította: TORDAY FERENC dr. — Felelős szerkesztő: BARABÁS ZOLTÁN dr. egyet.m. tanár. SZERKESZTŐTÁRSAK: Belgyógyászat: Engel Károly egyet. rk. tanár, az Apponyi Poliklinika főorvosa és Torday Árpád egyet. rk. tanár, ny. kórh. főorvos. —Bőrgyógyászat: Török Lajos egyet. rk. tanár, az Apponyi Poliklinika főorvosa. — Egészségtan: Darányi Gyula egyet. tanár. — Elméleti orvostudományok: Deseő Dezső egyet. tanár. — Fül-, orr-, gégebetegségek: Rejtő Sándor egyet. rk. tanár, kórh. főorvos és Szentlőrinczi Liebermann Tódor kórh. főorvos. — Gyermekgyógyászat: Barabás Zoltán egyet. magántanár, igazgató-főorvos. — Ideg- és elmegyógyászat: Ranschburg Pál egyet. rk. tanár, az Apponyi Poliklinika ny. főorvosa és Zsakó István elme- és ideggyógyint. igazgató-főorvos.— Röntgenológia: Ratkóczi Nándor egyet. tanár, az egyetemi röntgenlaboratórium vezetője.— Sebészet: Kubányi Endre egyet. rk. tanár, kórh. főorvos. — Szemészet: Csapody István egyet. rk. tanár, kórh. főorvos és Csapodyné Mócsy Márta szemész-szakorvos. — Szülészet és nőgyógyászat: Frigyesi József egyet, tanár. — Stomatológia: Morelli Gusztáv egyet. rk. tanár. — Törvényszéki orvostan: Jankovich László egyet, tanár. — Tüdőtuberculosis: Okolicsányi-Kuthy Dezső egyet, magántanár, ny. kórh. főorvos. — Urológia: Mező Béla egyet. magántanár, kórh. főorvos. — Vérkeringési szervek betegségei: vitéz Gönczy István egyetemi magántanár, kórházi főorvos. EREDETI KÖZLEMÉNYEK Közlemény a budapesti kir. magyar Pázmány Péter Tudományegyetem II. sz. sebészeti Mimikájáról. (Igazgató: Bakatt Lajos dr. egyet. nyilv. r. tanár.) A lépkiirtásról. Irta: Roska Lajos dr. egyetemi tanársegéd. Tulajdonképpen Spencer Wells (1860) óta foglalkozik a modern sebészet lépkiirtással. A sebészeti technika fejlődésével, a lépmegnagyobbodásssal kapcsolatos betegségek alaposabb megismerésével, a kezdetben oly ritkán és óvatosan megkísérelt népkiírtás javallatának felállítása gyakrabbá vált. Mielőtt az idevonatkozó vitás kérdések tárgyalására rátérnék, klinikánkon az utóbbi években észlelt néhány esetet mutatom be. D. H. Gy. 44 éves férfibeteg. 1936. február 7-én jelentkezett klinikánkon. A beteg elmondta, hogy előtte való nap a padlásfeljáró nyílásán át kiesett s bal oldalával nekiütődött a lépcsőkorlát szélének. Azóta a mellkas bal felében, különösen lélekzetvételkor meglehetősen erős, szúró jellegű fájdalmat érez. Balesete óta nem feküdt, a klinikát saját lábán kereste fel. Jelen állapot: Közepesen fejlett és elég gyengén táplált férfibeteg. Bőre és látható nyálkahártyái közepesen vérteltek. Tüdő, szív rendben. A mellkas bal felén a VI. bordától lefelé kissé gyengült légzés, ugyanezen oldalon, a VI. és VII. borda magasságában az elülső és középső hónalj vonal között gyermektenyérnyi, kissé duzzadt, spontán is, de különösen nyomásra fájdalmas terület észlelhető. Has puha, teljesen szabad, benne kóros rasdistentia vagy nyomásérzékenység nem tapintható. Idegrendszer ép. Vizelet negatív. Kórlefolyás: Felvétel napján mellkasátvilágitás. (A bal mellkasfélben a bal rekesz felett egy ujjnyi folyadék, a bal sinus kitöltött. A baloldali VI. és VII. bordán dislocatio nélküli hiaránttörés.) Rágta ikaszosíkokkal nyugalomba hozzuk a bal mellkastér alsó részét. Fájdalmai teljesen megszűntek, csupán köhögéskor érez szúró jellegű fájdalmat. Február 10-én köhögése erősödött, zöldessárga fceperet ürít. Transpulmin, ormnodia-injectio, inhabatio. Hőmérséklete 38,2, 13-án köhögése ritkult, láz taján,. 15-én a reggeli órákban székeléshez felkel, de a székelés közben hirtelen támadt fájdalmat érez hasa bal felső részében. Ez a fájdalom nemsokára, az egész hasra kiterjedő, görcsös jellegűvé változott és a beteg a fájdalom kisugárzását a baloldali válltájék felé jelzi. Minthogy gyorsam fokozódó vérszegénység tünetei alakultak ki (vörösvértestszám 4.700.000), lépszakadásra gondolva, lapar atomiéra határozzuk magunkat; 400 cms normosalt, 100 cm8 szőlőcukrot kap a beteg, ezután műtét (Bakay). Feltárás a proc. xiph.-tól a köldök alá három ujjal a középvonalban. A hasüregből az egész hasat kitöltő nagymennyiségű folyékony vér ürül, a lép felé nyúlva, annak elülső szélén szakadást tapintunk. Feltárva most már a lépet, a tok alatt még két berepedést látunk, amelyből történő bőséges vérzést időlegesen tamponnal csillapítva, az art. linearis előzetes lekötése után elvégezzük a lép kiirtását. Az artériáé gastricae breves-eket, melyek részben véreztek, részben betrombotizáltak, szintén le kellett kötni. A hasüregben lévő szabad vért szívógéppel eltávolítjuk s a hasfalat rétegesen zárjuk. Műtét után 400 cm3 vért transfundáltunk. A beteg március hó 4-én prímán gyógyult sebbel hagyja el a klinikát. Hamar kifárad, bágyadtnak érzi magát, egyéb panasza nincs. A baleset után 8 nappal támadt nagyfokú vérzés a kivett lép megvizsgálása után seoindaer tokrepedésnek volt a következménye, a kétszakaszos lépszakadásnak tipikus képet adva, amint ezt Marx részletesen közölte. Második esetünkben a lép sérülésse ugyancsak tompa trauma következtében jött létre. T. 40 éves férfibetegünket 1938 január 14-én vettük fel