Budapesti Szemle. 1858. 3. kötet, 7-10. szám
7–8. szám - KÉPEK AZ EMBERI MIVELŐDÉS TÖRTÉNETÉBŐL. – I. China és India. Csengery Antaltól
TÖRTÉNETÉBŐL. 35 merni. A legtöbb művészeti ág csak alig indult fejlődésnek a görög érintkezés előtt. A kifejtés azonban hűven az ind szellemhez történt. Nem a szabadság bélyegét hordják magukon az ind művészet alkotásai; a gondolatot jelképes czélzattal jelentik, nem képesek közvetlen kifejezni. Képeik lényegesen jelképek. Nem a műben, hanem mögötte van az eszme; nem látjuk, hanem ki kell találnunk. A szépség allegorikus jegy alá rejtezvén nem fejlődhetik ki, s élvezés helyett csak leolvassuk a művet, mint a hieroglyphák ábráit. Azon szellem, mely a varázslatot tartja a legmagasztosabb állapotnak, szükségkép a természet fölöttiben, a csodásban, a rendkívüliben keresi a szépet. Egyarányúság helyett az idomok aránytalansága, fenséges helyett merő tömegesség. Mint a természet India állat- és növényvilágában, a képzelet is túlcsapong azon égalj alatt alkotásaiban. S a sivár türelem, a fáradságos munka nyeri el a pálmát a könnyen, szabadon alkotó szellem fölött; a kötéltánczosi ügyesség a mozdulatok kelleme fölött. Az állandó lakásra, mint már érintők, igen régi szó van (VÍQ, honnan vaiszja) az ó-ind nyelvben , palotákról és városokról mindazáltal csak a vedák későbbi részeiben s az eposzokban van először említés *). Az első templomok a föld alatt építészetileg kivágott sziklaüregek. Későbbi eredetűek a gúla alakú pagodák, melyekben már a benső mellékes, s a ragyogó külsőség a fő. Bámulatos ügyességet tanúsítnak ugyan a hinduk az óriási sziklák feldolgozásában; a kivitel, a műtani tökély szintén meglepő : az összes ind építészet mindazáltal tömege által hat inkább, mint egyes részeinek szép idoma, s a részletek azon kellemes öszhangzata által, melyet a hellen épitészet remekeiben csudálunk. Nehézkesek, czifrázatokkal túlterheltek e müvek, kivétel nélkül. S a szépség amaz eszményével, melyet a hellen müvek előnkbe tüntetnek, még meglepőbb ellentétben áll az ind szobrászat, mely az építészettel karöltve, a cultus szolgálatában s szintén az epicus korszakban fejlett ki, — midőn az elvont fogalmakat érzéki alakban testesíté meg a költészet. A képzelet a természetlenhez folyamodott, hogy az elvont fogalmat, a szellemit ábrázolja. *) A vedákban grám a falu, s pur ( TroXeiq) város már előfordul.