Budapesti Szemle. 1860. 8. kötet, 24-27. szám
24–25. szám - MAGYAR TUDOM. AKADÉMIA. (1859. dec. és 1860. januári tárgyalások)
jelentéseiről szólanak, a jogok pedig azoknak szerzési módját és használatát tárgyalják. A magyar általános czímertant két főrészre oszthatni : az első a hivatalos és testületi, a másik rész a nemzetiségi czímerekkel foglalkozik. Amaz tárgyánál fogva tartalmazza a pecséttant is; emennek tárgyául egyedül a nemességi czímerek szolgálhatnak. Értekező ez alkalommal csupán ez utóbbit választá előadása tárgyául. A magyaroknál, monda többek közt, a czímerviselet a nemzet eredetével egykorú. S eleinte a czímer, mint valamely hősi tettnek vagy hadi erénynek jelképe a vitézek pajzsait és a zászlókat diszíté. Etele hun király zászlóján a koronás turul (toroly, sas, keselyű) volt látható , s e zászlót a magyarok Géza vezér koráig használták. Béla király névtelen jegyzője szerint Léi, valamint Sz ó a rd és Kadocs a vezéreknek is czimeres zászlóik voltak, melyeket, a hadba menvén, magasan fenlobogtattak. Roszul vélekedtek ez okból azon tudósaink, a kik azt állíták, hogy a magyar czímerészet a XI és XII. században divott tornáktól vette eredetét, s nálunk csak a XIV. században jött a szokásba, amely vélemény ellen már Pálma is tiltakozott és utána Mancini is, mi ellen különben a magyar czímereknek az idegen nemzetekéitől különböző jellege is nyilatkozik. Azonban a czímerek őseinknél eleinte csak személyiek voltak ; nem volt általános szokásban azoknak használata az utódok által, főleg, ha ezek magok is czímerre méltó jeles tettekkel dicsekhettek. E gyakorlat tartott azon korig, mig a czímerek osztogatása a fejedelmi jogok közé nem soroztatott. E kort pontosan nem határozhatjuk meg történeteinkben , mert ámbár gyökeres magyar nemzetségek részére csak Zsigmond királytól (1698 óta) bírunk czimeres levelet felmutatni: kétségtelen adat van arra is, hogy azt már az Árpád-házi királyok is szokták volt osztogatni. Így Imre király a Blagay-nemzetség egyik tagjának, Ursini Istvánnak, a még atyja által adományozott Vodicsaföldröl és czímerről 1197-ben oklevelet adván ki, abban a czímer leírását is olvassuk. Ez oklevél egyszersmind a czimereknek zászlókon hordozását is tanúsítja, mi a zászlós uraknál a bandériumokra nézve megkülönböztetésül szükséges is volt. A zászlókra alkalmazás hivatozott ezután is a legújabb korig, a nemesi fölkelési zászlóknál s vagyonos a nemesi családtagok temetési szertartásainál az úgynevezett gyászlobogókon. Nevezetes fontoságúnak monda még értekező az érintett czímerlevél szövegét az ország vagy az Árpád-ház czímerének meghatározására nézve is azon okból, mert ez utóbbiról némely tudósaink (Horvát István s utána mások) a százados hagyományokkal ellenkező véleményt feszegettek ez okmány alapján, mely — értekező szerint — épen ellenök szól. E tárgyról azonban külön értekezést igért Nagy Iván úr. Imre király érintett czímerlevele után Zsigmond koráig egy czímerlevelet sem találunk (mert néhány koholtakat nem számíthatunk B. P. SZEMLE VIII. KÖTET. 15