Budapesti Szemle. 1865. 3. kötet, 8-10
8. szám - A CZIGÁNY ÉS VISZONYA ZENÉNKHEZ. – Első közlemény: A czigányok eredete. – Bartalus Istvántól
a czigány és viszonya zenénkhez. ELSŐ KÖZLEMÉNY. — A CZIGÁNYOK EREDETE. A czigányok Európába vándorlásuk után csaknem két évszáz múlva kezdtek fontossá lenni a nyelvészet és történelem előtt, s ezóta az illető szaktudósok koronként újabb meg újabb kutatások eredményével lépnek fel *). Nincs Európának műveit állama, melyben kísérleteket ne tettek volna, s ma is ne tennének a mindeddig összeolvadatlan faj eredete s ősi fészke fölfedezésére ; mert nincs állam, melyben a czigány — kijátszva a múlt évszázaknak üldözésére hozott halálos végzeteit — ma is othonos ne lenne, s felötlő külsejével, sajátságos életmódjával kérdőjelként ne állana. S midőn a czigány-kérdés ennyire érdekli a külföld szaktudósait , nekünk egygyel több okunk van figyelemmel kisérni az újabb kutatásokat, s hasonló buvárlatokat tenni. Mert másutt csak ős eredete szempontjából lehet érdekes; jelen élete az államok életében semmi fontossággal nem bir: nálunk ellenben évszázak óta nemzeti zenénk kezelője, s kivált újabb időben a csak felületes, vagy távol szemlélők előtt annyira egyedüli birtokában látszik lenni a magyar zenének , mintha magával hozta volna ősi fészkéből. *) Pott említi Vulcaniust, ki 1597-ben ír a czigány nyelvről (a mennyire t. i. hiteles) , 1691-ben Leutholf-ot, 1726-ban Waldheim Bescht, s így tovább 1842-ig ötven különböző ajkú írót ismertet, kik a czigányokkal foglalkoztak.