Budapesti Szemle. 1867. 7. kötet, 21-24

23-24. szám - AZ ÁLTALÁNOS TANKÖTELEZETTSÉG TÖRVÉNYHOZÁSI SZEMPONTBÓL. Laveley után. – Barsi Józseftől

ellensúlyt vagy kényszert nem ismerő democratia együtt indultak a legszebb s önérzetteljes virulatnak , annak bizonyságául, hogy a kettő szépen megfér egymás mellett. S honnan van vajon, hogy e másutt oly veszedelmesnek tartott frigyből ottan megszülemlett a rend, vagyonosság, a jóllét, az általános megelégedés és haladás együtt? Ez egyszerűn onnan van, hogy ama két nemzet arra a polctra ü­lteté az iskolamestert, mely őt megilleti; hogy a közokta­tás elterjesztésére fordítják jövedelmeikből a legnagyobb osztály­részt; hogy a tankötelezettséget nemcsak törvénybe igtatták, ha­nem érvényt is szereznek a törvénynek, végre az­által, hogy az ele­mi iskola,­­ minden tanintézetek alapja ingyen áll nyitva minden­ki előtt. Legyen a tanító nálunk is minden községben a legtöbbre becsült, legjobban díjazott tiszviselő; legyen az iskola a czélszerű építészet egyszerűn szép remekje; ne engedjük, hogy a gyermek bárki által a tanulás áldásaitól megfosztathassék, legyen a köz­oktatási rovat a községi, megyei és országos költségvetésben az első , akkor lehet lassanként tágítani a választási vedrekhez vezető utak korlátait, mert a jogait, kötelességeit, érdekeit és ezeknek köl­csönösségét ismerő, becsülő s a nap szükségeit és embereit elfogu­latlan szemmel bíráló nép ezrei nem fognak sem maguk rohanni vesztőkre, sem az ország sorsát nem fogják erőtenni utakra, mely­nek végét nem ismerheti senki. A­ki ellenben ily intézkedésektől idegenkedik, mondjon le a jobb és szebb jövőbe vetett minden re­ményről, mint gyermekesről, mert bohóság volna várni az időt, mikor a tudatlan erő szabadságot szülend, a vak önzés rendet!— ( Franc­iából) i PAKSI JÓZSEF

Next