Budapesti Szemle. 1867. 7. kötet, 21-24
23-24. szám - AZ ÁLTALÁNOS TANKÖTELEZETTSÉG TÖRVÉNYHOZÁSI SZEMPONTBÓL. Laveley után. – Barsi Józseftől
ellensúlyt vagy kényszert nem ismerő democratia együtt indultak a legszebb s önérzetteljes virulatnak , annak bizonyságául, hogy a kettő szépen megfér egymás mellett. S honnan van vajon, hogy e másutt oly veszedelmesnek tartott frigyből ottan megszülemlett a rend, vagyonosság, a jóllét, az általános megelégedés és haladás együtt? Ez egyszerűn onnan van, hogy ama két nemzet arra a polctra ülteté az iskolamestert, mely őt megilleti; hogy a közoktatás elterjesztésére fordítják jövedelmeikből a legnagyobb osztályrészt; hogy a tankötelezettséget nemcsak törvénybe igtatták, hanem érvényt is szereznek a törvénynek, végre azáltal, hogy az elemi iskola, minden tanintézetek alapja ingyen áll nyitva mindenki előtt. Legyen a tanító nálunk is minden községben a legtöbbre becsült, legjobban díjazott tiszviselő; legyen az iskola a czélszerű építészet egyszerűn szép remekje; ne engedjük, hogy a gyermek bárki által a tanulás áldásaitól megfosztathassék, legyen a közoktatási rovat a községi, megyei és országos költségvetésben az első , akkor lehet lassanként tágítani a választási vedrekhez vezető utak korlátait, mert a jogait, kötelességeit, érdekeit és ezeknek kölcsönösségét ismerő, becsülő s a nap szükségeit és embereit elfogulatlan szemmel bíráló nép ezrei nem fognak sem maguk rohanni vesztőkre, sem az ország sorsát nem fogják erőtenni utakra, melynek végét nem ismerheti senki. Aki ellenben ily intézkedésektől idegenkedik, mondjon le a jobb és szebb jövőbe vetett minden reményről, mint gyermekesről, mert bohóság volna várni az időt, mikor a tudatlan erő szabadságot szülend, a vak önzés rendet!— ( Franciából) i PAKSI JÓZSEF