Budapesti Szemle. 1886. 47. kötet, 115-117. szám
115. szám - BOZZAI PÁL HAGYOMÁNYAIBÓL. – I. Holdas éj. II. Hallgass el! III. Elhagyatva. IV. Lant és kard. V. Végsóhaj
BOZZAI PÁL HAGYOMÁNYAIBÓL.*) I. HOLDAS ÉJ. Álltam ablakod alatt Holdvilágos éjjel, Lanyha szellő suttogott A fák levelével. És a csend jön végtelen, Senki sincsen ébren, Földön csak a szerelem, Csak a hold az égen. A madár elhallgatott S szállt a fatetőre, Csak szerelmem és a hold Almaidnak őre. ••) Bozzai Pál 1829 január 10-dikén született Kővágó-Eörsön, meghalt 1852 június 24-dikén Zánkán. Az 1847- és 1848-ki Életképekben néhány költemény jelent meg tőle, a melyek figyelmet ébresztettek. 1848 őszén honvédnek állott be s végig küzdötte a hadjáratok viszontagságait egész a fegyverletételig. Ekkor besoroztatott az osztrák hadseregbe s két évet töltött Csehországban. 1852 tavaszán, mint gyógyíthatatlan beteget, elbocsátották a hadseregtől s haza jött meghalni. Irodalmi hagyományait barátja, Lévay József, összegyűjtve sajtó alá rendezte. A 10—11 ívnyi füzet a napokban fog megjelenni. Ebből közöljük mintegy mutatványral az itt következő költeményeket. A rég elhunythoz bennünket is baráti érzelmek csatolván, örömest járulunk emléke kegyeletes megújításához. Szert.