Budapesti Szemle. 1893. 74. kötet, 196-198. szám

198. szám - GRÓF BATTHYÁNY KÁZMÉR ÉS EMLÉKIRATAI. (I.) – Tóth Lőrincztől

tétlenségét s rosszakaratát ellensúlyozzák, s melyeknek ő volt éltető szelleme s lelke — sietett a megye teremébe, ékesszólása mennyköveit szórni a megromlott kormány hívei s eljárásaik ellen. — A tömött teremben lélegzetet alig vevő mély hallgatás uralkodik, midőn Kossuth fölkel, halványan, elcsigázva, bete­ges, szenvedő, s látszólag teljesen kimerülve a túlfeszített gon­dok s munka terhe alatt. Egyelőre úgy tetszik, mintha alig volna ereje kifejezést adni eszméinek, melyek gyöngéd test­alkatát izgatják, de kifejezéses arcza csakhamar föllelkesül, szemei mély meggyőződés ragyogó tüzétől szikráznak, és szavai majd szelíden és dallamosan folynak, mint a bobhárfa hangjai, majd oly hatalmasan zengenek, mint a bérezi erdőket szaggató­vihar. Szenvedélyes ékesszólása áradatába ragadja fölindulás­tól remegő hallgatóságát, s hajtja azt a határozat elfogadására, melyet elébe terjeszt, s mely többnyire minden további meg­fontolás, vitatás, s pillanatnyi késedelem nélkül általános köz­fölkiáltással fogadtatik el, míg a szónok, összekulcsolt karokkal, becsteljesen hajtja meg magát, büszke alázatosságban, az elbű­völt gyűlés majdnem őrjöngő lelkesedése közt. Ily fényes szónoki tehetséggel fölruházott ember nagyon is alkalmas volt előkelő részt venni az országgyűlésen. De, noha ezt elismerték az ellenzék vezértagjai, kikkel Kossuth hosszabb idő óta benső összeköttetésben állott, többen közülök mégis féltek attól, hogy heves véralkata, ernyedetlenül előre törő te­vékenysége, hajlama a szélső rendszabályokhoz, s kiolthatatlan szomja a népszerűség után, ártalmassá lehet az ügynek, mely­hez ők is oly melegen ragaszkodtak, de a­melyet, kellő óvatos­sággal, biztosabban reméltek előmozdítani. Az osztrák kormány megfosztotta Kossuthot befolyása egy részétől, oly módon, hogy ügyes cselszövény útján kény­szerítette őt a Pesti Hírlap szerkesztéséről lemondani. — Nem volt jobb eszköz befolyásának helyreállítására, mint megválasz­tatni őt annak a megyének követévé, melyben már oly paran­csoló helyzetet vívott ki magának. Többször kinyilatkoztatta, hogy nem fogad el követi megbízatást, de az ajánlat nagyon is kísértő volt, hogysem annak ellenállhatott volna s végre nagy rábeszélésre bele egyezett, hogy jelöltséget vállaljon. — Nagy nehézségek gördíttettek megválasztatása elébe, még saját pártja emberei részéről is. Ezek csak gróf Batthyány Lajos hajthatat­lan kitartásával s az ellenzék más tagjainak ernyedetlen erőfeszít

Next