Budapesti Szemle. 1895. 84. kötet, 226-228. szám
227. szám - MAGYARORSZÁG KÜZDELMEI AZ OZMÁNOKKAL. – Acsády Ignácztól
hácsi vész előtti időkre első rangú kútfői értékűek, mert nagyrészt kiadatlan és becses levéltári anyagon épültek föl, melyek azonban németül is megjelentek, említ néhány magyar munkát,, a többek közt gróf Teleki József Hunyadiak korát. Idézi és használja Kápolnainak a mohácsi hadjáratra és csatára vonatkozó tanulmányát, mely a Hadtörténelmi közlemények 1889-iki évfolyamában látott napvilágot. De jelentek meg ugyan a folyóirat előbbi és későbbi köteteiben dolgozatok, még pedig nagyobb terjedelemben, melyek ugyanazon időszak küzdelmeinek egyes mozzanatait, a várnai csatát, Labácz megvételét, Nándor-Fehérvár 1521-ki elvesztét, Mátyás király némely hadjáratát stb. tárgyalják. Ezeket szerző nem használja föl, ami azt jelzi, hogy a nyelvismereteinek fogyatékosságára vonatkozó utalás a magyar nyelven írt munkák használatára vonatkozhatik. Ez azonban a jelen esetben nem épen lényeges fogyatkozás, mert Fraknóinak németre fordított munkáin kívül e korszakról egyetlen egy olyan szakmunkánk sincs, melyet a történetírónak múlhatatlanul ismernie kellene, ha igazán jó munkát akar írni. A fent elősorolt tanulmányok mind olyanok, melyek nem adataik újdonságával, ismeretlen kútfők fölhasználásával igyekeznek feladatukat megoldani, hanem csupán a közkézen forgó régi és új forrásokat dolgozzák föl. Ezeket pedig Kupelwieser altábornagy közvetlenül használta s így bármily czélszerű lett volna különben ha a jelzett tanulmányokat is ismeri, mellőzésök a saját munkájának értékét nem igen csorbíthatja. A törökök ismételve pusztították Európa dél-keleti országait, mielőtt a Balkánon állandóan megtelepedtek. Ez csak 1356-ban történt. Ami az adott viszonyok közt a legmeglepőbb, a byzánczi császár hívta őket oda. Követték a meghívást s birtokba vették Gallipoli vidékét, a Dardanellák mentén. Hódításaikban olyan rohamosan haladtak előre, hogy I. Murád szultán 1363-ban már Drinápolyt tette székhelyévé. Három év múlva elértek a Balkánhoz s ezzel összeütközésbe jutottak a magyar birodalommal, melynek hatalmi érdekei, hűbéres kapcsolatai egész odáig kihatottak. Magyarország akkor állt hatalma delelőjén. A trónon Nagy Lajos király ült s országa keleti érdekeit és hatalmi állását kétféle módon próbálta biztosítani. Az egyik az volt, hogy a keleti hűbéres országok viszonyát a magyar koronához szilárdabb alapokra igyekezett fektetni. Ez azonban ez országok fejedelmeinek kétszínűsége és gyakori hitszegése mellett fölötte nehezen ment és végre meg is hiúsult. A hűbéres országok a helyett, hogy a török veszélylyel szemben