Budapesti Szemle. 1912. 152. kötet, 430-432. szám
430. szám - TISZA KÁLMÁN, MINT VASÚTI POLITIKÁNK NAGYMESTERE. – Szabó Jenőtől
lamosítása szintén szanálási indokból vált szükségessé, az utóbbi vonalat pedig azért kellett egyelőre államköltségen kiépíteni, mert a határőrvidéki vasutakat, melyek az őrvidéki beruházási alap pénzéből épültek, valami módon kapcsolatba kellett hozni az alföld-fiumei vasúttal s az akkori pénzviszonyok közt más módon való építésre gondolni sem lehetett. Egyáltalában Tisza kormányzatának első öt éve az előző kormányoktól örökölt kisebb-nagyobb vasúti betegségek szanálásával telt el, a miről az 1875. évi LX., LXI. és LXV., az 1876. évi XI. és XXVII., az 1877. évi XVI., az 1878. évi XI. s az 1879. évi XI. és XXVII. törvényczikkek szomorúan gazdag tanúbizonyságot tesznek. Ilyen szempont alá esik a kassa-oderbergi vasút függő ügyeinek rendezéséről és az eperjes-tarnowi vasút magyarországi részével való egyesítéséről szóló 1879. évi XXXVIII. t.-cz. is, de ez egyúttal már vasútpolitikai vívmányaink egyik legnagyobbikát, a vasút pénzügyi zavara által veszélyeztetett oderbergi útirányunk megmentését is jelentette. Az erre vonatkozó törvényjavaslatot Péchy Tamás akkori közmunka-és közlekedési minister még az 1876. év derekán benyújtotta a képviselőháznak és a szentesítésig lefolyt hosszú idő eléggé mutatja, hogy a törvény elfogadása komoly nehézségekbe ütközött. És valóban nagyok voltak az ellentétek nemcsak a képviselőházban, hol az összes ellenzék a törvényjavaslat ellen foglalt állást, hanem a kormány szakközegeinek sorában is, mert Hieronymi Károly államtitkárral és Tolnay Lajos államvasúti igazgatóval az élén az összes műszaki körök a törvényjavaslat visszavonását és a vasút államosítását sürgették. De éppen ezek az ellentétek érlelték meg a későbbi nagy vasútpolitika, vívmányok eszméjét, különösen pedig az az állandónak mondható versengés, mely a ministérium műszaki és administratív elemei közt akkoriban volt a legnagyobb. A közmunka- és közlekedésügyi szolgálat nálunk az osztrák, illetve germán rendszer alapján szerveztetett, mely az intéző és irányító hatáskört az egyetemet végzetteknek, a «jogászoknak» biztosítja, a műszaki személyzetet pedig a