Budapesti Szemle. 1925. 200. kötet, 578-580. szám
578. szám - A RAJZFORMA FEJLŐDÉSE ELBESZÉLŐ IRODALMUNKBAN. – Galamb Sándortól
Justh Zsigmond Kis emigránsa (Elb.), Ambrus Zoltánnak Porcelláíja és Herczeg ismerkedése. S valóban, hogy a keretnek e kicsinysége nehézségeket rejt magában s a vázlatosságnak, az ugráló zavarosságnak, a jellemzetesnek rovására a jelentéktelenségek kiemelésének veszedelmét sok rajzírónk nem kerülte el, sőt egy-két nevesebb íróművészünk is beleesett, az tagadhatatlan. Bródy Sándor rövidebb elbeszélései például a legritkább esetben emelkednek a compositiónak művészibb magasságába, hanem legtöbbször csak vázlatok maradnak, Peteleinek balladaszerűen hézagos elbeszélő módja egyik tanítványában, Tóth Sándorban sokszor az érthetetlenségig töredékessé válik. A kisebb talentumok kezében meg éppen — s itt Mikszáth egyik tréfája jut eszünkbe — e forma azokhoz a gyermekrajzokhoz hasonlít, amelyek csak egy vízszintes és egy belőle középen kiugró függélyes vonalból állanak, az első jelentvén egy fal szegélyét, a másik egy őrálló katona szuronyának hegyét, aki a falon túl posztol, szóval amelyből éppen a legfontosabb, a katona, hiányzik. A szépirodalmi rajzok egy nagy hányada is csak néhány vonalra szorítkozik s az ábrázolandó vonások közül gyakran éppen a leglényegtelenebbeket választja ki. De kétségtelen, hogy e torz vagy elferdült alkotások mellett mégis csak újszerű művészi formával gazdagodott a magyar irodalom a rajzproductio révén. Nyilván túltengett egyéb elbeszélő formák rovására, a kelleténél jobban háttérbe szorította a beszélyt, de azok a támadások amelyek érték, bizony túlzottak voltak. Mikor a régi, beszélyszerű ábrázoláshoz szokott íróink ezt a rövid lélekzetű formát valami kórtünetnek, afféle irodalmi aszhmának tekintették, megfeledkeztek arról, hogy éppen olyan jogosultsága van a prózai elbeszélés területén, mint a balladának a költői beszély mellett. Valóban, egy sikerült rajz mind az ábrázolás teljességére, mind a közlési módra nézve úgy viszonylik egy régies novellához, mint mondjuk Vörösmarty Szép Ilonkájához: Arany valamelyik balladája.