Budapesti Szemle. 1936. 241. kötet, 701-703. szám

703. szám - EMLÉKEZÉS JUSTH ZSIGMONDRA. – Anonymustól

Demokratikus és katholikus elveinek megvalósítására fárad­hatlanul működött, sőt jelentékeny áldozatokat is hozott. Érthető, hogy, nem kérve senkitől semmit, ellenkezőleg, bő­kezűen ajándékoz­va, mindenfelé nyílt ajtókat talált. Rómá­ban, hol évenként többször is megfordult, szereplése nem kevésbbé volt fontos, mint Párizsban, sőt valószínűleg még fontosabb, tekintve a Vatikánhoz kötő kapcsokat. Henri Lerin azon ritka lények egyike volt nevezetesen, akit XIII. Leo feltétlen bizalmával tüntetett ki, sőt tőle nem egy kér­désben felvilágosítást és tanácsot kért, mert a nagy egy­házfő benne látta a francia közvélemény legjózanabb és minden szélsőségtől ment tolmácsát. Így létesült végre az annak idején olyan általános meglepetést keltő Ralier-eszme, mely a hajdani monarchikus hagyományokkal szakítva, a népet mint olyant helyezi előtérbe. A Tiberis partjairól aztán egyenesen a Themse torkolatához sietett, hol jó barátja, Manning bíborossal vitatta a két egyház esetleges egyesítését és az úgynevezett Oxford­motion feltételeit. A Strossmayer egyházpolitikai gondolatai nem kevésbbé foglalkoztatták és útközben Horvátország felé még arra is ráért, hogy fel­keresse Geszten Tiszáékat vagy Somogyvárott a Széché­nyieket. Mert ismert mindenkit, akit ismerni érdemes volt, és acélkék szemének szúró tekintete a még jogász Tisza István­ban, miként Széchényi Lajosban is már a jövendő kormány­elnököket látta. Csütörtöki ebédjein kizárólag ezen jövendő halhatatlanokat vendégelte meg. Mert egy pillanatig se kétel­kedett, hogy a szerény Lyautey hadnagyocska egy napon marsallá lép elő, hogy a vézna Claudelből nagykövet válik, vagy George Guyau, és Francis Charmes mint immortelek foglaljanak helyet Mazarin bíboros öblös kupolája alatt. Sic itur ad astra. V. A betegség előjelei. Justh Zsigmond terveit éppen ezen időben (1887—1889) semmisítette meg hanyatló egészsége. Orvosai délvidékre küldték üdülni és pihenésre kárhoztatták. A Riviérán, Afri­kában, Indiában volt kénytelen az év felét eltölteni. Re-

Next