Budapesti Viszhang, 1852. július-december (1. évfolyam 2. félév, 1-26. szám)

1852-09-19 / 12. szám

tel megvásárolni s egy Curcust épitetni rá , hol az ilyszerű előadások is megtartathatnának ? Irodalmunkban kedvező mozgást vevénk észre. Losonczy László sajtó alá bocsátá költeményeit s előre is fényes pártfogolásnak örvend. Egy valódi magyar szellemű költő verseit hosszan ajánlhatnunk fölösleges. Márki József egy czélszerű rövid olvasástant adott ki. Szokolay Istvántól közelebb megjelent az új osztrák büntető törvénykönyv magyarázata a törvény eredeti magyar szövegével, összehasonlítva előbbi törvényeinkkel , esetenkint példákkal felvilágosítva , s a bírói illetőség és sajtó rendtartással bővítve. Ajánljuk ez igen jó kézi könyvet a közönség figyelmébe. Pajor Anna kisasszony alt- és népszínműi szerepekre szerződve jön. Annyival inkább örvendünk mert hitünk szerint említett kisasszony a pályán szép sükerrel fog működhetni. Hangja erős érczes és terjedelmes s iskolája is jó irányban indult. Babbing kisasszony coloratur énekesnő vendégszerepekre váratik. Némely lap rosszul, hogy a directio most mintegy 10 napon át csak operákat adatand. Mi ezt épen nem tartjuk rosz tapintatnak — tekintetbe véve az itt mulató számtalan idegent. De más kényszerűség is forgott itt fen. Hanem sokkal könnyebb gáncsoskodni mint valaminek utána járni. Színházi játékrend. Sept. 9-én. Nabucco. 10- én Diogenes. 11- én Borgia Lucretia. Mazzi szépen énekelt s a magyar szavak kiejtésében is némi haladást ten. 12- én Házassági három parancs. Sajnáljuk hogy e valóban jeles darab alig egy párszor adatott mindössze is színpadunkon. 13- án Az arczkép. Másodszor. Előadás szorgalmas. Szigeti szerepe épen nem neki való, mi minden mozdulatán meg is látszott. 14- én E r n a n i. Elég jó előadás — még azok is kiknek épen nem szokása tűrhetően énekeltek. 15- én Lecouvreur Adrienne. Jókainé kitűnő — igen roáz alak volt mellette Hegedűs kinek sem alakja sem mozdulata nem tükröző vissza a nemes és bajnok lovagot. 16 án Arabella hiányzott — hogy én falusi képeimet az ő fordított novellájából szóról szóra átvettem. Audi gut! Biz igaz az, egy kis hiány nem annyira szó szerinti átvétel mint reminiscentia s nem is az ő novellájából hanem Georges Sand La Mare au diable czimű regényéből — mely egy egész kötet mig a falusi kép alig pár hasáb. De hol mondom én, hogy a falusi képek eszméje eredeti? s mindenek fölött miért nem várta be a cyclus végét,hol szokták a kutforrást megnevezni? Csak azt ne higyje, hogy midőn az eredetit olvashatom az ő élvezhetlen kifordítását fogom felhasználni,vagy pedig hogy nincs szándékomban a kutforrást megnevezni. Nem !e szokását nem tanultam el. Különben mig Georges Sand nem tiltakozik a H—r kövesse meg magát. Egyébiránt évnegyed közéig — s honnan fú a szél könnyű kitalálni. Pesten sept. 27-én 1852. i. SZILÁGYI S. A HÖLGYFUTÁRNAK. А H—r több irókkali párbajából hozzáillő lovagias (!) módon retirálván , hogy az elvesztett diadalnak legalább színét visszaszerezze , most belém köt. Azt mondja , hogy én őt megloptam, kizsákmányoltam . . . hallgatva demonszálandó ezzel, hogy azért nincs semmi a Házban mert én kicsépeltem kizsákmányoltam , — s szánakozzatok rajta ! — neki csak a szalma maradt. Persze a mellett, hogy ez utóbbit naponként bámulandó consequentiával bizonyítja, az elsőt is kellett demonstrálni. Képzelem mint főtt szegénynek a feje , mig kisütötte — legalább az akarat nem VIDÉKI ÉLET. Verőcze, sept. 5-kén. Tisztelt barátom ! Újsággal , mint máskor, úgy ez alkalommal sem szolgálhatok. Nálunk minden a régiben, tudniillik a legújabb, vagy legalább nem rég múlt, — régiben — aléltságban írhatnám ugyan , hogy pénzünk nincs , de ez szinte nem újság , sőt újság volna , ha volna. Egyébiránt pedig ez önöknél sem igen van máskép, mint lapjaiban, az alig múlt pesti vásárról tett jelentésből érthetem. S ha Pesten és vásárkor nincs pénz , akkor ugyan meglepő és kellemetes újság volna, ha a vásárátlan Verőczén pénzbőségről szólhatnánk. Ez azonban nem akadályoz , hogy B. szomszédommal , a mindig jó kedélyű és reményűvel, halászni ne járjak. Igen, t. barátom , halászni, az ősz Dunán ! melyen, mikor lélekvesztőnkön hálót húzva megyek , visszatekintve a kivájt bükk nyomába , eszembe jut Petőfink költeményinek ime legszebbike . ..Folyam , kebled hányszor repeszti meg Hajó futása s dúló förgeteg ! S a seb mi hosszú és a seb mi mély ! Minőt a szivén nem vág szenvedély. Mégis , ha elmegy förgeteg s hajó , A seb begyógyul, s újra jó. S az embersziv , ha egyszer megreped : Nincs balzsam , mely hegeszsze a sebet!“ * Ez igazolást megtámadott munkatársunk iránti méltányosságból fölvettük. Azonban nehogy a Hölgyfutár hasonlóval vádolhasson bennünket ahhoz, mire irányunkban a személyeskedésig vitt furcsaságaival törekedni — de meg vagyunk győződve hogy haszontalanul törekedni — látszik , bármit írjon, bármit beszéljen , egy szó észrevételt sem teendünk mindaddig , míg az előfizetési időn túl nem leszünk. Akkor talán. Mi nem féltjük lapunkat,s így nincs okunk nagyerőködéssel bukfenczeket hányni. Különben azt tenni fel a magyar olvasóközönségről,hogy_ket^ divatlapot nem képes fentartani,s azt hinni * P11** ane H, hisz — hogy egyik csak a másik rovására állhat ^10.