Budapesti Viszhang, 1855. január-június (2. évfolyam 1. félév, 1-25. szám)

1855-01-07 / 1. szám

I BUDAPESTI TISZHAZG. 1.ső szám. Januarius 7-kén 1855. TÁJÉKOZÁSUL. Olvasóinknak száma fele részben egészen uj vendégünk lévén , szüksé­gesnek véltük némely dologra nézve egyetmást elmondani*, hogy lapunknak irányával m­egösmerkedjenek. Magánkörben sokszor kelle vitáznunk lapunk kezdetekor kimondott el­vünkért, hogy mi kizárólag csak eredeti munkát adunk ; támadóink ebben egy­oldalúságot véltek felfedözni, mi pedig nyílt bevallását tesszük annak, hogy a magyar szépirodalom kiskorúságát túlélte, s a megismerésnek azon jutalmá­ban is részesült, melyet a megvesztegethetlen külföld szokott megadni a szom­szédos miveltség érettségének. Nem akarnék az irodalmat védegylettel megmenteni, ezen kort jóval túl­éltük, — a védelem e­lemére szükségünk már nincsen; de csereárunak sem akar­juk vallani irodalmunkat, melynek termékeit midőn most már özönnel veszik át a szomszédok, — megfoghatatlan előttünk, miért kellene nekünk ugyan­annyit , vagy egy sort is átfordítani, ha arra határozott szükség nincsen, — a mi szépirodalomban nagyon ritka eset; és ha mégis tennék, épen oly oktalan­ságot követnénk el, mint az az ember, kitől a fűszeres egy mázsa lisztet vesz, tehát viszontszolgálatért egy mázsa fügét venne. De kérdem, mi szükség épen szépirodalmi lapot akár folytonosan, akár tarkázva, akár csak ritkán is, idegen fordítmánynyal megtömni? Íróinkért ? Íróink lássanak utána, hogy tanulmányaikat eredeti forrásból vegyék, mert azon kivül is valóban parányi kis adag, mit egy szépirodalmi lap adhat. Közönségünkért ?­ ­ BUDAPESTI VISZHANG.

Next