Budapesti Viszhang, 1855. január-június (2. évfolyam 1. félév, 1-25. szám)
1855-06-03 / 22. szám
KIENGESZTELŐDÉS. Eredeti beszély Kunhalmitól. (Vége.) — De a kit szeret, annak szerelme még nem elég, hogy őt bírhassa, oda egy harmadiknak beleegyezése is szükséges, — kötekedett az öreg, ki nem elégítve a felelet által, minthogy azt várta, hogy Akosy egész kíváncsisággal fogja kérdezni véleményét, és ő fürkészési tehetségének diadalát ülendi. — Igaz, igaz ... szólt Akosy, mintegy megkapatva e beszéd által. — S ha én biztosítanám, hogy ama harmadik személy meg fog egyezni. — Akkor uram ama harmadiknak kegyed személyében a legforróbb köszönetem és hálám fejezem ki. — Holnap szóljunk még róla, s most jó éjt — szólt Zábor s nagy önelégedetten feküdni távozott. Az orvos tovább is az erkélyen maradt, s a csöndes éj nézésébe merült el. A szerelmes képzelődése nagyon élénk, s hozzá véve ily helyzetet, minő Akosyé volt, nem csuda, hogy regényes képzelődések fogták el agyát. Az agg épületben, annak rostélyzott ablakai, a vár tornyaiban s az est homályon átlátszó távol várromokban annyi középkori volt, hogy ő már-már egy középkori lovagnak képzelte magát, midőn megjelent a két hölgy. Később Janka távozott s ő Irmával maradt. Hogy Gyula szerelmes, már az öregtől tudjuk , de hogy kibe , azt csak holnap fogja megmondani; mi arra nem várunk, hanem kilessük e párbeszédet. — Irmám, kedvesem, — szólt hevesen Akosy — titkunkat már tudja Zábor és megegyezését adta. — Csalatkozol, ő azt hiszi, hogy Jankát szereted , kinek kezével akar boldogítani. — Lehetséges-e? — Most mondá Janka, szegény oly szomorú. S most Gyula mit teszesz? — Mit teszek ? szeretni foglak végtelenül örökre. — Úgy hát lemondasz az ajánlatról, ebben egy perczig sem kételkedtem. — Ha úgy nem szeretnélek Irmám, megbántottak érezném magamat, hogy a kétkedést elő is hozod. — Nem, én nem kételkedtem , de ha nem fogadod el az ajánlatot, az öreg haragját magukra vonjuk, azért aggódom, — rebegett a lányka s Gyula mellére simult. — Jöjjön, minek jönni kell, szembe szállok vele. Mert volna kedvesem a férfi szív, és félek, ha oly könnyen csüggednénk, enyim vagy s nincs erő.