Budapesti Viszhang, 1855. január-június (2. évfolyam 1. félév, 1-25. szám)
1855-06-03 / 22. szám
9 BUDAPESTI VISZHANG. BUDAPESTI VISZHANG. 22-dik szám. Junius 3-án 1855. VISSZATÉRÉS. Szülőföldem, édes szülőhazám! Ki dajkáltad szép gyermek-életem, Ifjúságom tűnő alkonyán, Szentelt tájadra im megérkezem. Megnézni jövök ősi telkemet; Szalmás kis házam ott a parttetőn .... S mi hozzád inkább húzza szivemet: Egy sirhalom a régi temetőn! Hol, s merre jártam ? kérded: oh ne kérd ! Az ifjúnak már szépek álmai . . . Ez álom intés elérhetetlenért, Föl-fölcsattannak a szív szárnyai, Száll a szív hő vágyainak szárnyán . . . Mi messze fénylik az üdv csillaga! Még kifárad a küzdelmek árján ; S a mit elért : az élet alkonya. Ki vágytam én is elröpülni innen, S merre csaltak fényes álmaim; S ki élvet csak e zaj között hittem: Gyönyörködvén az élet árnyain . . . Lelkem most, mint egy kergetett madár, Mely fészke lombján végre megpihen . . . Óhajtott csendet, s nyugalmat talál Te nálad ismét hazám — mindenem!! BORÚTH. 43