Budapesti Viszhang, 1856. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1856-01-24 / 4. szám
Valóban, sokan vannak, kik jó hazafiak lennének, de nem tudják, mit cselekedjenek Ily helyzetben látja magát nagyrészt az ifjúság, a különben oly lelkes magyar ifjúság. Pedig mily szép ezen ifjúság hivatása! Az állapot, melyben élünk, épen csavár, reményre, lelkesülő, áldozatra kész korhoz való. De sokat is, majd mindent tőled vár a nemzedék. Van elég, sőt sok tenni való. Nem kell mindegyiknek tervezni, a nemzetiségi épület egyes részeinek kiviteléhez is hozzá kell fogni .“ A ház (a hon) megvan, terven nem kell tömni fejünket. Nincs más dolgunk, mint tatarozni , támogatni, s ezt mindnyájunk teheti. Célunk az, hogy ez épületet föntartsuk. A jövő meghozza munkánk sikerét , majd ráérünk szépítni, bővíteni, szilárdítani.“ (10. 1.) Korunkban jobban, mint valaha fölmerült, a világpolgárság eszméje is. Voltak nálunk is, kik elég kislelkűséggel, előbb világpolgárok akartak lenni , mint hazafiak Szerzőnk kevés szóval e ferde s nálunk veszélyes eszme ellen is kikel. „Vándorolni akartok? — Ám menjetek, vissza fogtok térni, visszatér lelketek. „A nagy világon e kívül nincsen számodra hely,d e mondat fog mindig fületekben csengeni, az fog üldözni széles e világon mindenütt.------Világpolgárok akartok lenni ? szerethetni vélitek az egész világot ti, kiknek saját testvéreitek iránt sincs szivetek. — Ki azt mondja, hogy világpolgár, vagy tökéletesen hideg és közönyös, vagy önhitt, és kevély. — Sokszor a közönyös roszabb, mint a részakaró. — Ki oly kevély, hogy egy nemzetet nem is tart érdemesnek fájdalmaira, bizonyára oly hígvelejű , hogy sem az egésznek, sem a résznek nem használ, nem árt.“ (6. 1 ) Félre is értik sokan a világpolgárság eszméjét s én nem tudom, hogyan lehet annak valami elve, ki nálunk világpolgárnak vallja magát. A világpolgárság, mint azt szokottan értik , valami sivár, rideg előttem, honnan minden gyengéd, nemes érzés, minden emberi fönség, minden melegítő szeretet száműzve van. Nem, nem szabad nálunk ily eszméknek helyt engedni. Szeretni kell igen az emberiséget, de szeressük azt nemzetiségünk által. Legyünk a szó szoros, és heroszt értelmében nemzetiek, ezáltal több jót teszünk közvetve az emberiséggel, inkább megfelelünk a világpolgárság kötelessségeinek , mint ha világpolgároknak vallanók magunkat. Van hazánk, szép dús, a természettől gazdagon megáldva. Van nemzeti kincsünk, nemes, büszke, nagylelkű, érdemes az öröklétre Dolgozzunk, munkálkodjunk a téren. „Tegyen mindenki, mit tehet” a hazáért, nemzetiségért. Hangyamunka hivatásunk, s ily munkára mindnyájan képesek vagyunk; nincs tér, melyen minden a szerény munkás úgy, mint a lángész, ne munkálkodhatnék „Egy roppant nagy tér áll tökéletesen rendelkezésünkre, se nagy tér a társas élet, a nemzet belső élete“ (10. lap). Néma politikai intézmények képezik kizárólag a nemzetet, hanem a belső, a társas élet. Nem a politika alkotja a társalmi belső élet viszonyait, hanem ezek a politikát. Mely politika nincs a társalmi viszonyokra alapítva, az nem állandó. E miatt a boldog élet is sokkal inkább függ a társalmi viszonyoktól, mint a törvényektől. Ama viszonyok rendezése, mert ez csak tőlünk függ, s egyedül minket illet, mostani legfőbb föladatunk. Míg azokba a nemzeties, a kor s a körülmények kívánta szellemet nem öntjük, minden törekvéseink csak félszegek leendőnek. Az élet törvényeit a tűzhelyeken , a salonokban rendezik. Az anyák , a nénikék leghatalmasb törvényhozók. „Építhettek ti iskolákat, múzeumokat, ha a ripöknek nincs kedve iskolába járni, ha ő csak pipázni, inni, legfölebb agarászni szeret, s a tudós nevet úgy nézi mint anathemát, s inkább óhajt korhelynek, kártyásnak, mint tudósnak czimeztetni. Alkothattok ti ipartanodákat, ha a czivis inkább szeret kukoriczát kapálni, mint fejét törni azon, mit ő magánál is okosabb embertől tanult. Állíthattok gazdászati ipartanodákat, s tűzhettek ki mezőgazdasági jutalmakat, ha a paraszt nem kiván egyebet száraz kenyérnél s „kéménytelen viskónál” (11.). Otthoni köznapi munkái által mindenki törvényhozóvá válik íme,senki nem panaszolkodhatik azon, hogy nem volna elég tér a munkálkodásra. Meg kell ugyan vallani, hogy népünk sok tekintetben munkás szellemet, serény tevékenységet tüntet föl. Ez kezeskedik arról, hogy élni fogunk. Senki sem tagadja meg nemzetiségét, sőt forróbban ragaszkodik hozzá most, mint valaha. Irodalmunk terjed. Az anyagi jólét terén is örvendetes munkásság uralkodik. Mindazáltal mégis több a tespedés és csüggetegség, mint hogy az helyzetünkben nem volna káros befolyással Különösen társas életünkben rejlik sok hiány. Nincs itt egyetértés. Az ősi osztályok megvannak még, megvan köztük a hidegség, elzárkózás, szóval minden inkább , mint ami szükséges volna, a szeretet De lássuk már a társas életet, mint azt szerzőnk fejtegeti. Hazánkban a társasélet oly szétzilált állapotban van, mint sehol másutt. Ennek oka a nemzet jellemében rejlik. Magunk is elismerjük, hogy büszkék, és fájdalom, nem csekély mértékben hiúk is vagyunk. Mindenki örül, ha másikon túl tesz, holott nekünk oly szívvel kellene bírnunk, hogy honfitársaink érdekében, előnyében saját érdekünket és előnyünket, és ellenkezőleg azok leláztatásában, és hátrányában, saját lealáztatásunkat és hátrányunkat is ismerjük el, és érezzük. (Fúttattatik.) A hadi életben tán egyik legunalmasb időszak az, midőn a katonának valamely erősséget kell hosszabb ideig körülvéve tartania. Ilyenkor aztán mindenféle játékokkal igyekszik elűzni idejét. Képünk egy ily játékot ábrázol, mellyel a Szebasztopol előtt táborozó francziák az unalmas időt legyőzni törekszenek. A játék maga sokat hasonlít az angol bowle játékhoz, vagy inkább ennek csekély módosítása. Ilyenkor aztán a többi katonatársak is beleavattatnak s részt vesznek a játékban. így látjuk képünkön, hogy a játékkal most a zuávok foglalkoznak, s a francziák csak nézik ezeket. Van nekik színházuk is, melyet sűrűen látogatnak, s mely szinte hathatós eszköz a kedély vidámon tartására s az unalom elűzésére. Környei. -'S orosz tengerész. Képünk egy önkéntes orosz tengerész sajátságos alakját tünteti föl, lövegén kereszttel, mely az oroszok vallásos lelkesültségének jelvénye, a kezében nagy szekerczével, mellyel a hajó körül nehéz munkát kell végeznie. Ezek nagyobbára, a hadi élet fáradalmait, békén tűrő , edzett és elszánt férfiak , kik a Nagy Péter által reformált, s legújabban oly sok viszontagsággal küzdő orosz tengerészetnek hű szolgálatot tesznek.— Az orosz hajóhad, melyet Nagy Péter utódai erőssé növeltek , a balti és fekete tengeren két hadosztályt képez; van 60 sorhajója, 60 — 120 ágyúval, 40 fregatta 40— 60 ágyúval, TO corvettje, 40 gőzöse , 42.000 matrózzal, 20 ezer tengerészkatonával, kik összesen mintegy 10,000 ágyú körül tesznek szolgálatot. E nagy erő a legújabb események által csökkent ugyan, de azért az orosz hajó- és fegyvergyárak a helyrepótlásban fáradhatlanok a francziák tábori játékai. Orosz tengerész. Játszó katonák Krimmben, 1932 (f