Budapesti Viszhang, 1856. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)

1856-01-24 / 4. szám

Valóban, sokan vannak, kik jó hazafiak lennének, de nem tudják, mit cselekedjenek Ily helyzetben látja magát nagyrészt az ifjúság, a különben oly lelkes magyar ifjúság. Pedig mily szép ezen ifjúság hivatá­sa! Az állapot, melyben élünk, épen csavár, remény­re, lelkesülő, áldozatra kész korhoz való. De sokat is, majd mindent tőled vár a nemzedék. Van elég, sőt sok tenni való. Nem kell mindegyiknek tervezni, a nemzetiségi épület egyes részeinek kiviteléhez is hoz­zá kell fogni .“ A ház (a hon) megvan, terven nem kell tömni fejünket. Nincs más dolgunk, mint tataroz­ni , támogatni, s ezt mindnyájunk teheti. Célunk az, hogy ez épületet föntartsuk. A jövő meghozza munkánk si­kerét , majd ráérünk szépítni, bővíteni, szilárdítani.“ (10. 1.) Korunkban jobban, mint va­laha fölmerült, a világpolgárság eszméje is. Voltak nálunk is, kik elég kislelkűséggel, előbb világpolgárok akartak lenni , mint hazafiak Szerzőnk kevés szóval e ferde s nálunk veszé­lyes eszme ellen is kikel. „Ván­dorolni akartok? — Ám menje­tek, vissza fogtok térni, vissza­tér lelketek. „A nagy vilá­gon e kívül nincsen szá­­modra h­e­l­y,d e mondat fog mindig fületekben csengeni, az fog üldözni széles e világon mindenütt.------Világpolgárok akartok lenni ? szerethetni vé­litek az egész világot ti, kiknek saját testvéreitek iránt sincs szi­vetek. — Ki azt mondja, hogy világpolgár, vagy tökéletesen hideg és közönyös, vagy önhitt, és kevély. — Sokszor a kö­zönyös roszabb, mint a résza­­karó. — Ki oly kevély, hogy egy nemzetet nem is tart érde­mesnek fájdalmaira, bizonyára oly hígvelejű , hogy sem az egésznek, sem a résznek nem használ, nem­ árt.“ (6. 1 ) Félre is értik sokan a világpolgárság eszméjét s én nem tudom, ho­gyan lehet annak valami elve, ki nálunk világpolgárnak vallja magát. A világpolgárság, mint azt szokottan értik , valami si­vár, rideg előttem, honnan min­den gyengéd, nemes érzés, minden emberi fönség, minden melegítő szeretet száműzve van. Nem, nem szabad nálunk ily eszméknek helyt engedni. Sze­retni kell igen az emberiséget, de szeressük azt nemzetiségünk által. Legyünk a szó szoros, és heroszt értelmében nemzetiek, ez­által több jót teszünk köz­vetve az emberiséggel, inkább megfelelünk a világpolgárság kö­­telessségeinek , mint ha világ­polgároknak vallanók magun­kat. Van hazánk, szép dús, a természettől gazdagon megáld­va. Van nemzeti kincsünk, ne­mes, büszke, nagylelkű, érde­mes az öröklétre Dolgozzunk, munkálkodjunk a téren. „Te­gyen mindenki, mit tehet” a hazáért, nemzetiségért. Hangyamunka hivatásunk, s ily munkára mindnyájan képesek vagyunk; nincs tér, melyen minden a szerény munkás úgy, mint a lángész, ne munkál­kodhatnék „Egy roppant nagy tér áll tökélete­sen rendelkezésünkre,­­ se nagy tér a tár­sas élet, a nemzet belső élete“ (10. lap). Néma politikai intézmények képezik kizárólag a nemzetet, hanem a belső, a társas élet. Nem a politika alkotja a társalmi belső élet viszonyait, hanem ezek a politikát. Mely politika nincs a társalmi viszonyokra alapítva, az nem állandó. E miatt a boldog élet is sokkal inkább függ a társalmi viszonyoktól, mint a törvényektől. Ama viszonyok rendezése, mert ez csak tőlünk függ, s egyedül minket illet, mostani legfőbb föladatunk. Míg azokba a nemzeties, a kor s a körülmények kí­vánta szellemet nem öntjük, minden törekvéseink csak félszegek leendőnek. Az élet törvényeit a tűz­helyeken , a salonokban rendezik. Az anyák , a né­nikék leghatalmasb törvényhozók. „Építhettek ti is­kolákat, múzeumokat, ha a ripöknek nincs kedve is­kolába járni, ha ő csak pipázni, inni, legfölebb aga­­rászni szeret, s a tudós nevet úgy nézi mint anathe­mát, s inkább óhajt korhelynek, kártyásnak, mint tudósnak czimeztetni. Alkothattok ti ipartanodákat, ha a czivis inkább szeret kukoriczát kapálni, mint fe­jét törni azon, mit ő magánál is okosabb embertől ta­nult. Állíthattok gazdászati ipartanodákat, s tűzhettek ki mezőgazdasági jutalmakat, ha a paraszt nem kiván egye­bet száraz kenyérnél s „kéménytelen viskónál” (11­­.). Otthoni köznapi munkái által mindenki törvényho­zóvá válik íme,senki nem panaszolkodhatik azon, hogy nem volna elég tér a munkálkodásra. Meg kell ugyan vallani, hogy népünk sok tekintetben munkás szellemet, serény tevékenységet tüntet föl. Ez kezeskedik arról, hogy élni fogunk. Senki sem tagadja meg nemzeti­ségét, sőt forróbban ragaszkodik hozzá most, mint valaha. Irodalmunk terjed. Az anyagi jólét terén is örvendetes munkásság uralkodik. Mindazáltal még­is több a tespedés és csüggetegség, mint hogy az hely­zetünkben nem volna káros befolyással Különösen tár­sas életünkben rejlik sok hiány. Nincs itt egyetértés. Az ősi osztályok megvannak még, megvan köztük a hidegség, elzárkózás, szóval minden inkább , mint a­mi szükséges volna, a szeretet De lássuk már a tár­sas életet, mint azt szerzőnk fejtegeti. Hazánkban a társasélet oly szétzilált állapotban van, mint sehol másutt. Ennek oka a nem­zet jellemében rejlik. Magunk is elismerjük, hogy büszkék, és fájdalom, nem csekély mérték­ben hiúk is vagyunk. Mindenki örül, ha másikon túl tesz, hol­ott nekünk oly szívvel kellene bírnunk, hogy honfitársaink ér­dekében, előnyében saját érde­künket és előnyünket, és el­lenkezőleg azok leláztatásában, és hátrányában, saját lealázta­­tásunkat és hátrányunkat is is­merjük el, és érezzük. (Fút­tattatik.) A hadi életben tán egyik leg­­unalmasb időszak az, midőn a katonának valamely erősséget kell hosszabb ideig körülvéve tartania. Ilyenkor aztán minden­féle játékokkal igyekszik elűzni idejét. Képünk egy ily játékot ábrázol, mellyel a Szebasztopol előtt tábo­rozó francziák az unalmas időt legyőzni törekszenek. A játék maga sokat hasonlít az angol bowle játékhoz, vagy inkább ennek csekély módosítása. Ilyenkor aztán a többi katonatársak is beleavattatnak s részt vesz­nek a játékban. így látjuk képünkön, hogy a játékkal most a zuávok foglalkoznak, s a francziák csak nézik ezeket. Van nekik színházuk is, melyet sűrűen láto­gatnak, s mely szinte hathatós eszköz a kedély vidá­mon tartására s az unalom elűzésére. Környei. -'S orosz tengerész. Képünk egy önkéntes orosz tengerész sajátságos alakját tün­teti föl, lövegén kereszttel, mely az oroszok vallásos lelkesültsé­­gének jelvénye, a kezében nagy­­ szekerczével, mellyel a hajó kö­rül nehéz munkát kell végeznie. Ezek nagyobbára, a hadi élet fáradalmait, békén tűrő , edzett és elszánt férfiak , kik a Nagy Péter által reformált, s legújab­ban oly sok viszontagsággal küzdő orosz tengerészetnek hű szolgálatot tesznek.— Az orosz hajóhad, melyet Nagy Péter utó­dai erőssé növeltek , a balti és fekete tengeren két hadosztályt képez; van 60 sorhajója, 60 — 120 ágyúval, 40 fregatta 40— 60 ágyúval, TO corvettje, 40 gőzöse , 42.000 matrózzal, 20 ezer tengerész­katonával, kik összesen mintegy 10,000 ágyú körül tesznek szolgálatot. E nagy erő a legújabb események által csökkent ugyan, de azért az orosz hajó- és fegyvergyárak a helyrepótlásban fáradh­atlanok a francziák tábori já­tékai. Orosz tengerész. Játszó katonák Krimmben, 19­32 (f

Next