Budapesti Viszhang, 1856. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)

1856-08-07 / 32. szám

Egy nőrokonnak. Tehát te is szenvedsz, Ki másoknak csak örömet adál ? ! A szőke nap s a barna és Nagy búdat nyögve , könyörőn talál. Nem vidit-e téged Már semmi sem e kerek földszinén, Madárdal, virág illata Nem terjedez búdnak rengetegen? Oly sűrű a fátyol. Melylyel fiad halála eltakart, Hogy elfödöz szemed elől Mindent, és csak a kis sírra mutat ? Nézd jó rokon a sírt, Azon a fris virág mint mosolyog ; Azt mondja e virág neked : Kik meghaltak, nem boldogtalanok. S a sirról lelke szól : Ne sirj értem szerelmes jó anyám ! Szép angyalok között a menny Az én szépséges és boldog hazám. — Mért volna még panasz ? — Nem követ a bú, ha nem keresed Csak kopogtass és fölnyilik Az édes öröm ajtaja neked ! Vagy nézz körül, és lásd : Szenved minden a tágas ég alatt A rózsát tövis terheli S a nap égeti a virágokat! Sirj hát, mert sírni jó. — He ha megszűntek folyni kényeid, Szakítsd ketté bú fátyolod — 8 e szép világ hidd meg, majd földerít Sál Ferenc. Minek nekem... Minek nekem fény és pompa Nem óhajtom csillogásit, Mikor minden lépten nyomon Az enyészet felém ásít. . . Bús-sötét a szirtnek orma-------Minek nekem fény és pompa ? Tán hogy el legyen takarva Ifjú éltem hervadása? . . . Hogy a bús szirt az alatta Tátongó örvényt ne lássa? ! Varázsoljad bár körébe Ég harmatát, nap sugarát — Ápolják bár hűn kezeid : Elhervad a beteg virág ! ! Hadd tűzzek gyászt kalapomra . . . Minek nekem fény és pompa ? Ragyogása úgyis csupán Tűnő alkony-csillag lenne — Az enyészet fájó képét Annál inkább látnám benne. — HETI KÖZLÖNY, 1856. 32. szám. Aug. 7. Szerkesztői szállás: Zöldfa-utca 3. sz. , hova a Előfizetési díj: Helyben, úgy mint vidékre, egész évre 5 ft. Kiadóhivatal: Országút, Kunewalder-ház , hova az kéziratok, levelek,rajzok, s lapelmaradás miatti félévre 2 ft 30 kr., évnegyedre 1 ft 20 kr. Minden küldemény előfizetési pénzek, hirdetések, s hirdetési panaszok küldendők, s levél bérmentesítendő, díjak beküldendők. Lennék, mint egy zöldelő sir, Melynek végén virág fakad : De hervadás ütött tanyát A sirdomb, a virág alatt. — Nincs remény a fájdalomba. . . Minek nekem fény és pompa? — Mindössze is ifjúságom Cimborái kik valátok : Járjuk el még a bolondját Utoljára — jó barátok ! Habzó kupák nagy terhétől Görnyedjen az ősi asztal : Kit az élet elbúsított — Tán a mámor megvigasztal ? ! Minek nekem fény és pompa? Iszom, míg tart a boromba ... Legalább ha jő a halál Arcomon a kedvet lássa . A napnak is mikor leszáll------Legvidámabbmosolygása! ! Thai Kálmán. Orvos és gyógyszerész. Humoreszk. Vége. De e haragot senki egyéb nem érezte súlyosabban, mint Nyirkosi és Káka gyermekei: Endre és a szép Kati, kinek szép kökényszemébe mindegyik fiatal ember úgy szeretett kacsintani. Endrét és Katit egymásnak szánták már atyjaik, már a mennyekző napja is meg volt határozva, a midőn a bekövetkezett összeharagudás, mindennek szomorú véget vetett. Most a világért sem engedte volna Nyirkost, leányát a kertbe menni; — épen úgy Káka, fiát le nem bocsátotta, bármint kívánkozott ez, csak — mint mondá — az áloé végett. A szerelmesek váltig törték agyukat, hogy mikép engesztelhessék ki atyjaikat, hogy óhajtásuknak célját : szerelmük frigyét, — melyet szétromboltak, — újra visszaszerezhessék. Egy hónap múlt el így. Az álom bimbója már jó nagy volt. A szerelmesek kétségbeestükben jó ismerősükhöz fordultak, azoktól kérendök tanácsot, segélyt, — elpanaszolván röfnyi levelekben bánatukat, akadályaikat. Endre egy ügyvéd barátjának irt, ki Pesten lakott, és kit furfangos fickónak ismert. Katica barátnőjének, — ki különben már az imént említett ügyvéd neje volt — irt, és ezt hivá segélyül. Katicának e barátnője a legügyesebb virágcsinálónő volt Pesten, és e művészete mellett oly csintalan, és általában oly szeretetreméltó, hogy Endre barátja — az ügyvéd, Tétényi Béla — öt rövid ismeretség után, a virágcsinálástól elvéve , és magának eljegyzi, hogy a házasélet rózsaláncaival fonassa be magát Az ifjú pár , Tétényi Béla és Juci, neje, bánattal verék barátaik balhelyzetét, de mindketten, mint tűzről pattant lángész-sarjadékok, elhatárzák a szerencsétlen szerelmeseken segíteni. Néhány nap múlva vendéges kocsi döcögött Nyirkosiékhoz, és benne szobaleányával, Tétényiné asszonyság érkezett meg, kit a megörvendeztetett Katica — előrei terv után — csak mint Juci kisasszonyt mutatá be atyjának, mint pesti növeldebeli barátnőjének egyikét. Nyirkosi úr szívesen fogadá Juci kisasszonyt. Általában mindig szerette a nőnemet bálványozni, mig a botanicára nem adta fejét. —. Még most is megvallá azonban, hogy a természet kertjében igen szép virág a nő. Ugyanaz napon , midőn Juci Nyirkosihoz érkezett, jött meg Káka úrhoz egy csinos, finom öltözékű úriember, kit Endre mint pesti ügyvédet és jó barátját mutatá be, megörvendeztetett atyjának, Káka úrnak. Tétényi igen tudott az emberekkel bánni. Furfangos fickó volt, mondtuk már. Oly jelesen tudott társalogni a tudós gyógyszerészszel, hogy az egészen el volt ragadtatva, és kész lett volna mindenről elfeledkezni, ha csak az áloé nem lett volna folyton szeme előtt, száz éves virágával. — Házasságra vive készakarva a beszéd folyamát, de meggyőződött, hogy csakugyan teljesen lehetetlen a — különben tisztes — üreg úrral valamit végezni. — Eddigelé csak annyit értek el, hogy egyszerre — Tétényi a gyógyszerészt nyűgözte le a legérdekesebb kertészeti párbeszédek előadása által, míg neje negédesen, kacéran enyelgve, olyannyira rabjává téve a nőt kedvelő orvost, hogy ez csakugyan sem az álomra, sem leányára nem gondolt, és észre sem vette, hogy az olykor kisurrant a szobából, lesietett a kertbe, — és ott szeretett Endréjével cseveghetett. — De minden szeretetreméltóságával sem bira annyira hatni a kacér Juci, hogy az orvost békére hajlítsa Sikeretlen volt minden szó. Juci törte a fejét, és nem hiába. — Eszébe is jutott valami. Este, midőn már minden lenyugodott, Juci sokáig susogott lent a kertben férjével a sorompón át. — Ezen áloé lesz cselszövésünk kapcsa ; ezen áloé által hozzuk össze a két szerelmest! . . . suttogó Juci, elválva férjétől. Szobájába futott. Bezárkózott. Egész éjen át szakadatlanul dolgozott. — Káka urnái másnap gyógyszertári vizsgálat vola.