Büntető Jog Tára - Polgári Törvénykezés, 1890. április-szeptember (20. kötet, 1-25. szám)

1890-09-11 / 24. szám

Előfizetési ár RI1NTFTO IOT I Megjelen Negyedévre. . 2 frt. DUR 1 L­­­UUUU1 minden csütörtökön. 1 ‘ 1 DÖNTVÉNYEK, RENDELETEK ---­rigeS/i évr­e, • . o ^ Megrendelhető: ÉS Szerkesztőség : BÜNTETŐ JOG TÁRA. ^ d“S(S: ÉRTEKEZÉSEK GYŰJTEMÉNYE. “1,^. utcza (­. 855.) Budapesten __________ Kéziratok vissza nem az Eggenberger- adatnak t­ele könyvkereskedésben •• , * * •• 2 atnak. is (barátok tere). A DÖNTVÉNYEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. 24. szám. Budapest, 1890. szeptember 11-én. XX. kötet. Tartalom. Judicatura. Részesség testi sértésnél. — A ki a kulcsot a tulajdonos beleegyezése nél­kül lopásra használja, a lopást lopott kulcscsal követte el. — A ki a 12 éven aluli gyermek által talált dolgot eltulajdonítja, az a B. T. K. 365. § a alá eső vétséget követi el. — Készpénz­­fizetés ígérete vételnél nem ravasz fondorlat. — A kir. tábla hármas tanácsban nem szabhat ki a kir. járásbíróságtól hozzá felebbezett az 1880. évi XXXVII. t.-cz. 10. §-ának 4. pontjában fel­sorolt ügyben hat hónapot meghaladó fogházat.­­— Az elveszett pénz megtalálójának feljelen­tője a megkerült pénzből jutalékot nem kaphat. J­udicatura. Részesség testi sértésnél. (B. T. K. 69. §. 2. p., 70., 301. §§.) Az alábbi négy rendbeli ítélet érdekes adalékokat szolgáltat a részesség elveinek alkalmazásánál testi sértési esetekben. I. Az I. a. esetben vádlott házastársak és sértett között czivódás támadt, mely csak­hamar tettlegességbe ment át, s jelesül akként, h­ogy elsőrendű vádlott sértettet fojtogatta, a másodrendű vádlott ez alatt sértettnek kis­­ujját leharapta, mely ujjleharapás 20 napi tartamot meghaladó súlyos testi sértést ered­ményezett, m­íg elsőrendű vádlott ténykedésé­vel (fojtogatás) csak könnyű, bőrlehorzsolásból álló sérülést okozott. Mindhárom bíróság ezen tényállást fogadta el, s ezen ténymegállapítás alapján : az első bíróság a fojtogató férj ellen is tettességet állapított meg; és pedig azért, mert: a) ő is a bűntett végrehajtásánál tény­leg közreműködött; b) mert az ő­ tevékeny­sége nélkül másodrendű vádlottnak nem állott volna módjában a súlyos testi sértést okozni; s mert végül c) mindkét vádlott szándéka súlyos testi sértésre irányult. A felsőbíróságok elsőrendű vádlott elle­nében a tettesség kizárásával csak bűnsegédi minőséget állapítottak meg. A kir. ítélő­tábla jelesül azért, mert ő azon sértés előidézésé­ben közvetlenül közre nem működött, s azt csak elősegítette ; a kir. Curia pedig azért, mert ezen vádlott előreláthatta, hogy az általa és neje által sértett fél ellen folytatott cselekményből súlyos testi sértés származhatik , míg a tettességet a kir. Curia azért tekintette kizártnak, mert ezen vádlott előre nem lát­hatta, hogy neje sértett félnek az ujját le fogja harapni. Mielőtt saját eltérő nézetemet előadnám, az ítéletek indokaival kívánok röviden fog­lalkozni. Az első bíróság felfogása határozottan téves. Indokai között a második és a harma­dik nem képesek az ítéletet igazolni. Amaz azért nem, mert tételes törvényünk szerint a segély nem válik tettességgé pusztán azért, mert a segély lényeges, azaz olyan, mely nélkül a bűntettet nem lehetett volna elkö­vetni. Váljon de lege ferenda nem ajánlato­sabb e azon szabály alól, hogy a segéd eny­hébben büntetendő mint a tettes, a lényeges segély esetét kivenni, mint legújabban az olasz btk. is teszi, az természetesen más kér­dés. A harmadik indok azért nem alapos, mert a morális elem (diolus) egymagában.

Next