Büntető Jog Tára - Polgári Törvénykezés, 1891. október-1892. március (23. kötet, 1-26. szám)
1891-10-01 / 1. szám
61. szím Büntető Jog Tára alól felmenteni kellett. (1889. április 17-én, 2818. sz.) A budapesti kir. ítélő tábla: A kir. ítélő tábla a kir. törvényszék ítéletét indokaiból helybenhagyja. (1889. deczember hó 6-án, 22,100. sz.) A kir. Curia: A másodbiróság ítélete az első biróság ítéletéből átvett indokoknál fogva helybenhagyatik. (1890. június 26-án, 2661. sz.) IV. ítéletek: A zala-egerszegi kir. törvényszék: Hoffmann Henrik a Bán Gyula személyén elkövetett s a B. T. K. 306. §-ába ütköző és a 307. §. 1. pontja szerint minősülő, halált okozott súlyos testi sértés bűntettében bűnösnek kimondatik s ezért vizsgálati fogságának ezennel leendő megszüntetése mellett, a B. T. K. 307. §-a alapján és a 91. §. alkalmazásával, a jogerejű ítélet foganatba vételétől számítandó egy évi börtönre ítéltetik. Vádlottnak fent kiszabott szabadságvesztés büntetéséből az 1889. évi julius 28-tól a mai napig eltöltött vizsgálati fogságával három hónap kitöltöttnek vétetik. Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás adataival, nevezetesen vádlott beismerésével és Molnár József tanú hit alatt tett vallomásával beigazoltatott, miszerint 1889. évi julius hó 22-én reggel Barabásszegen Bán Gyula azért, hogy a rajta állítólag Hoffmann József által elkövetett szóbeli sértésért Hoffmann Józsefet kérdőre vonja, ennek lakásához ment s a folyosóra éppen kijövő Hoffmann Józsefet nyakánál megfogta, kétszer arczul ütötte és a falhoz szorította, mire Hoffmann Henrik vádlott mostoha atyja segélykiáltásaira a helyszínére érvén, ott vádlott saját vallomása szerint Bán Gyulát három ízben felszólította, hogy eressze el apját, s miután vallomása szerint Bán Gyula a felhívásnak nem tett eleget, a kezében levő trágyahúzó kapocscsal úgy fejbe vágta, hogy az rögtön elesett s ezen sértés következtében negyednapra meg is halt, mit az orvosi véle,mények igazolnak. Hogy vádlott ezen sértést a B. T. K. 307. §. 1. pontjában érintett erős felindulásban követte el, igazolja azon körülmény, miszerint Bán Gyula édes atyját saját házuknál támadta meg és bántalm üzül tettleg és annak ujján a becsatolt vélemény szerint 8 napi gyógyulást igénylő könnyű testi sértést ejtett, továbbá igazolja azon körülmény is, hogy a végtárgyalás adatai szerint Bánk Gyula erős testalkatú és heves természetű ember volt. Vádlott ezen cselekménye a B. T. K. 306. §-ába ütköző és a 307. §. 1. pontja szerint minősülő halált okozó súlyos testi sértés bűntettének tényálladékát állapítván meg, vádlott ebben volt bűnösnek kimondandó s tekintettel mint enyhítő körülményre arra, hogy előélete büntetlen, hogy csak egy ütést mért Bán Gyulára s állítása szerint ezt is nem a fejére, hanem a hátára irányozta, továbbá, hogy édesatyja védelmezésében követte el cselekményét, vádlottat a rendelkező részben kiszabott büntetéssel az ott hivatkozott szakaszok alapján kellett büntetni. (1889. november 14-én, 3894. sz.) A budapesti kir. ítélőtábla: A vádlottnak erős felindulását a hozzátartozóján, a sértés folytán meghalt személy részéről jogtalanul elkövetett súlyos bántalmazás okozta, miként ez a kir. törvényszék megállapításából és abból kétségtelen, hogy Bán Gyula még akkor is a falhoz szorítottan tartotta vádlott atyját, amikor a vádlott bántalmazót megütötte, ennélfogva a kir. ítélőtábla a bűnösség meghatározásánál első bíróságilag helytelenül felhitt csupán csak büntetési tételt megállapító 307. §. felhívásának mellőzésével, a vádlott büntetését a B. T. K. 307. §. második büntetési tétele alapján nyilvánítja kiszabottnak, amelyből azonban a vizsgálati fogsággal semmit sem vesz kitöltöttnek és ezzel a részbeli változtatással a kir. törvényszék ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az ugyan elismerhető, hogy Bán Gyula cselekményei a vádlottban erős felindulást okoztak, de nem ismerhető el az, hogy a vádlott jogos védelmet gyakorolt, vagy hogy annak határait félelemből, ijedtségből, vagy megzavarodásból hágta túl, miután eléggé világos, hogy Bán Gyula a vádlott