Büntető Jog Tára - Polgári Törvénykezés, 1891. október-1892. március (23. kötet, 1-26. szám)
1891-10-01 / 1. szám
1. SZÁM Büntető fogjálra a további közeledéstől és bántalmazásaik folytatásától visszatartani, nem pedig akarva és szándékosan azokat, vagy egyiket megszűrni. De hogy ha szándékos lett volna is az eme vádlott által Pósa Péter ellen irányzott szúrás, tekintve az ellene intézett súlyos és szakadatlan bántalmazásokat; tekintve, hogy vádlott két ember által támadtatván és ütlegeltetvén, minthogy még az ugyanazon kocsin volt társai által sem segélyeztetett, amelyen volt; tekintve, hogy ezen kétségbevonhatlan ténykörülmény minden jelentőségét elveszi az elsőfokú bíróság ítélete indokaiban felhozott azon érvnek, mely szerint elsőrendű vádlott mellett, a jogos védelem azért nem érvényesíthető, mert körülre többen voltak és így reá vonatkozólag veszély nem forgott fenn; tekintve, hogy több egyénnek pusztán jelenléte, ha azok a megtámadottat védetlenül hagyják, mint a jelen esetben, nemcsak a veszélyt nem szünteti meg, hanem a megtámadottnak biztosságérzetét sem adja meg: ezen indokok alapján a kir. Ítélő táblának elsőrendű vádlottat felmentő ítélete, továbbá Pósa János másodrendű vádlott felmentése tekintetében és Nagy István György harmadrendű vádlottat illetőleg, azon ítéletnek helyesen kifejtett indokainál fogva helybenhagyatik. A kir. Curia kifejezendőnek találja egyszersmind, hogy a kir. ügyésznek harmadrendű vádlott elleni további eljárását, a menynyiben a jelenlegi elintézés tárgyát nem képezett cselekményében hivatalból üldözendő bün-tetendő cselekményt látna fenforogni, az el - tévülési határidőn belül semmi sem akadályozza. (1890. junius 17-én, 1618. sz.) III. ítéletek. A már maros-szigeti kir. törvényszék: Harmazsin Ignácz az ellene emelt s a B. T. K. 301. §-ába ütköző súlyos testi sértés vétségének vádja és következményeinek terhe alól a B. T. K. 77. és 79.§§-ai alapján felmentetik. Indokok: A jelen bűnügyben fogana- tosított vizsgálat és végtárgyalás során kideriíített tényállás szerint 1887. évi július 10 én Osvát Pál és fia Osvát József a Szabó Gábor szekerén Técsőre mentek vásárra, s midőn a vádlott által lakott 124. számú vasúti őrház mellett haladtak el, vádlott szolgája, al1 éves Kamarás József őket gyermeki pajzánságból kővel megdobálta, mire Osvát Pál és fia a szekérről leugrottak s az arra haladó Grigar Iván segélyével Kamarás Józsefet megfogták és megverték. A közelben kaszáló Harmazsin Mária — vádlott leánya — szolgájuk helyzetét látva, annak segélyére sietett, de Osvát Pál és Osvát József őt is megragadták s kezeikkel ütlegelni kezdték, mire Harmazsin Mária kiáltozni kezdett. Kiáltozására apja Harmazsin Ignácz vádlott oda futott s a leányát fogva tartó Osvát Pált, a kezében levő csákánynyal hátba ütötte, mely sérelem folytán a nevezett az orvosi látleletre alapított szaksértői vélemény s a törvényszéki orvos feltésvéleménye szerint tíz napot meghaladó egészségháborítást szenvedett. Ámbár vádlott beismeri, hogy a sértést Osvát Pálon ő követte el, mindazonáltal tekintettel arra, hogy a végtárgyalás folyamán eskü alatt kihallgatott Petecsel Vaszily, Petecsel Sándor, Orosz Mihály és Fonta Péter tanuk egybehangzólag azt vallják, hogy Harmazsin Ignácz csak azon pillanatban érkezett a tett helyére, midőn leánya segélykiáltásait hallotta, s így az előzményekről tudomással nem bírt, tekintettel arra, hogy vádlott leányát több férfi által körülfogva s Osvát Pál által verve találta, mely körülmények között leánya testi épsége veszélyeztetve lévén, a közvetlen veszély elhárítására csak jogos védelmet használt akkor, a midőn közbe lépett; tekintettel továbbá arra, miszerint ha vádlott cselekménye a jogvédelem igazságos határait át is lépte, ez beszámítás alá nem eshetik, mivel kétségtelen az, hogy helyzeténél fogva nem volt képes a veszély eltávolítására szolgáló eszköz alkalmas volta felett higgadt fontolgatással élni s igy ama határt megzavartságból lépte át, ennélfogva vádlottat a B. T. K. 77. és 79. §§-ai rendelkezése alapján az ellene emelt vád és következményeinek terhe .